Borítókép: feeepik.com
Időkezelés
Kezdetnek a legsztereotipikusabb olasz tulajdonságot hoznám fel: a késést. Bár valóban sztereotipikusnak tűnik, de való igaz, hogy az olasz kultúrában ez teljesen normális és elfogadott dolog. Ők nem terveznek pontosan, és nem számít negatív tulajdonságnak az, ha valaki „késős”, mivel majdnem minden esetben későbbi időpontra számítanak, mint az előre megbeszélt. Ez baráti körben Magyarországon is elterjedt, azonban náluk akár iskolai kirándulásokon, időre tervezett fontosabb programokon is megengedett. Nem idegeskednek azon, ha nem érnek be pontosan az órára vagy ki kell hagyni egy előre tervezett programot a több órás késés miatt egy kiránduláson. A magyar emberek ilyen szempontból sokkal szigorúbbak. Itthon a késés mint negatív fogalom van köztudatban. Ha valaki késik, az összeszedetlen, és biztosan nem érdekli az adott szituáció annyira, hogy időben elinduljon, tehát amolyan „red flag”-ként működik. Azonban ebből adódik, hogy az emberek sokkal többet idegeskednek itt, hiszen mindenhova rohanni kell, hogy jó benyomást tudjon tenni az ember.
Szervezettség
Az előzőből következik az, hogy bár nagyon „lazák”, de éppolyan szervezetlenek is. Kissé úgy állnak az élethez, hogy „valahogy lesz”, és nem zavartatják magukat a részletek kidolgozásával. Ehhez adottak a körülményeik is, hiszen általában az olasz diákok a hozzájuk legközelebb elhelyezkedő középiskolába, majd egyetemre járnak, így tanítás után nem kell alaposan megtervezni hazajutásukat, mivel vagy hazasétálnak, vagy kocsival felveszik őket, hiszen mindenkinek ugyanazon időben, ebéd előtt ér véget a munka, utána pedig jöhet a szieszta. Így vannak ezzel sokszor a találkozások alkalmával is; általában nem beszélik meg a fiatalok, hogy mi lesz a közös program, csak találkoznak este a városban, és meglátják, mihez lesz kedvük. Magyarországon nem ez a helyzet, itt már spontaneitásnak számít az, ha valamit nem szerveznek meg rendesen, és kitalált program nélkül találkoznak össze. Azonban ez nem használható a baráti és szerelmi kapcsolatokon kívül, mert hatalmas stresszforrás lehet egy munkahelyi vagy iskolai szituációban például az, ha nem beszélik meg, ki melyik részét tartja meg az előadásnak.
Étkezés
Ami nagyon eltérő még, az a két kultúra étkezési szokásai. Az olaszok reggelire nemnagyon fordítanak időt és energiát. Valaki teljes mértékben kihagyja vagy megiszik egy espressót, és máris jól indul a napja; de ha még esznek is valamit, az is egy kisebb adag édesség vagy sütemény. Azonban ebédre, ami minden nap dél és egy között kezdődik és szigorúan az édesanya által van elkészítve, hatalmas lakomát csapnak, hiszen ekkor az egész család részt vesz az étkezésen. Előétellel kezdik, mely számukra egy hatalmas adag tészta, majd nagydarab hússal és köretként salátával folytatják, végül rostos, friss gyümölcsökkel fejezik be az étkezést, azaz néha ezután még egy kis desszerttel kényeztetik magukat. Mindeközben megbeszélik az aznapi történéseket, és nagyokat nevetnek egy-egy emlékképen, majd a család közösen lepakolja az asztalt, és elvonulnak pihenni egy pár órára. Ekkor a boltok sincsenek nyitva, és egész Olaszország elcsendesül, csupán a turisták járkálnak az utcákon. A vacsora hasonlóan zajlik, de ekkor közös tányérokról eszegetnek szalámit, olasz sajtokat, salátát, kenyeret, meg ami éppen van. Idehaza nem ez a helyzet. Igaz, hogy a reggelit sokan kihagyják, de olyankor általában csomagolnak maguknak szendvicset az iskolába vagy a munkahelyre, hétvégente pedig inkább sós reggelit fogyasztanak. Az ebéd azonban nagyon eltérő lehet. Itthon lehetetlen lenne megoldani a közös családi étkezést, mivel mindenki máshol tartózkodik, és ez sokszor hatalmas távolságbeli különbségeket jelent, valamint a magyar szülők közül közel senki nem tudná megoldani a friss ebéd főzését, mivel általában mindenki reggeltől estig dolgozik. Ezért vagy a csomagolt (ami a szalámis-sajtos szendvicstől a mikrós főtt ételig terjed) vagy a vásárolt ebéd (ami a Spar-os kakaós csigától a McDonald’s-os burgeren keresztül egészen éttermi viszonylatig terjed) akad lehetőségként. A vacsora általában már otthon kerül elfogyasztásra, de ezen esetben se együtt esznek. Hétvégente persze van, hogy összeül a család egy ebéd vagy vacsora erejéig, de sok háztartásban ezt is külön végzik a családtagok, ki-ki éppen akkor, amikor megéhezik.
Öltözködés
Egy apróbb, de feltűnő megfigyelés a fiatalok öltözködése. Olaszországban az iskolában csak kényelmes ruhát hordó gyermekekkel találkozhatunk. Számukra előtérben van, hogy komfortosan öltözködjenek egy olyan helyen, ahol a tanuláson van a hangsúly, ezért sokszor választják a melegítőszetteket iskolába menet. A szebb, kiemelőbb ruhadarabjaikat egyéb eseményekre tartogatják. A magyar iskolákban az öltözködésben nagy szerepet kap a személyes stílus kimutatása. Tehát ha valaki melegítőben jelenik meg, az is jelentéssel bír: jelentheti azt, hogy a személy nagyon laza, vagy nincs stílusa és nem érdekli a divat.
Nyelvtanulás
A külföldi nyelvtanulás is eltér a két országban. Az olaszok közül rengetegen nem tudnak alap szinten se beszélni angolul, hiszen sokszor külföldön is megértik a nyelvüket, és könnyedén találnak olyan embert, aki megérti őket, így nem érzik annyira fontosnak egy másik nyelv elsajátítását. Magyarországon is sok olyan emberrel találkozhatunk, akik nem tudnak angolul, azonban ez inkább az idősebb korosztályban okoz problémát, hiszen a fiatalabbak igyekeznek a külföldi nyelvek elsajátítására, hiszen mindenhonnan azt hallják, hogy pozitívumokkal jár. Gondoljunk csak az érettségi pluszpontokra vagy a munkalehetőségekre. Valamint a fiatalok sokat találkoznak angol kifejezésekkel az iskolán kívüli mindennapokban is: sorozatnézéskor, videójátékok esetében vagy különböző diákmunkahelyeken. Budapest belvárosában pedig lehetetlen végigmenni úgy az utcán, hogy ne jöjjön szembe egy angol mondatfoszlány.
Megkülönböztetés
Ami érdekes lehet és kevésbé hallott az olasz néppel kapcsolatban, hogy erős megkülönböztetések vannak országon belül. A különböző tartományokban beszélt dialektusokat nehezen értik meg a más dialektusban beszélők, és erős ellenszenv van a déliek irányába az északiaktól. Sokan úgy gondolják, hogy a déliek csak a szégyent hozzák Olaszországra, és ha dialektusban szólalnak meg, akkor szimplán ignorálják őket, mintha nem is léteznének. Magyarországon szerencsére nincs ekkora ellentét, bár néha előjönnek a vidéki és a fővárosi különbségekből történő összeszólalások, de nem jellemző nagyobb megkülönböztetés. Az internet és a különböző platformok elterjedésével pedig sokkal könnyebb kapcsolatba lépni az ország különböző pontjain lakó emberekkel, ami könnyen eloszlathatja a másikról hallott sztereotípiákat is.
Közlekedés
A közlekedés Olaszországban magyar szemmel rendkívül káoszos. Nem használnak biztonsági övet, és akár hosszabb utazásokon is végig hallgatják az autó figyelmeztető csipogását, minthogy bekössék magukat. A járókelők szétnézés nélkül kilépnek az úttestre, és a járművel közlekedők dudálás és mindennemű felháborodás nélkül megállnak, hogy a gyalogos nyugodtan átsétálhasson a többsávos utca közepén. Az is elfogadható számukra, ha egyirányú forgalmú utcán szembemennek a forgalommal, és a helyes irányban közlekedőnek kell visszatolatni, hogy kijussanak az útról. A szabályok náluk csak ajánlások, betartásuk nem feltétlen szükséges, azonban meglepően működőképes, hiszen figyelem alapján vezetnek, így amolyan „átlátható káosz” alakul ki. A magyar embereknek ilyen körülmények között biztosan felforrna az agyvizük, és komoly káromkodások közepette hangos dudálással reagálnának. Itt a szabályszegés komoly következményekkel jár, és ha valaki körbenézés nélkül lelép a járdáról nem olyan biztos, hogy túléli. Az autósok már a legkisebb hiba után dudaszók tengerében találják magukat, és a biztonsági öv használata szigorú feltételként jelenik meg.
Röviden összefoglalva: az olaszok életvitele merőben eltér a magyarokétól, így nagyon fontos, hogy ha az egyik fél a másik országba utazik képes, legyen alkalmazkodni az ottani elvárásokhoz, szabályokhoz, valamint nyitottan és nyugodtan hozzáállni a dolgokhoz, mert másképp a legrosszabb nyaralásban találhatja magát.
