Keresés
Close this search box.

Legyél te is hallgatós! Jelentkezz hozzánk március 3-ig!

magyar cigányság

A magyarországi cigányok életmódja és kultúrája

Magyarországon évszázadok óta élnek cigányok, világnapjukat pedig ma ünneplik, április 8-án. Ennek alkalmából meglátogattuk a Néprajzi Múzeum – „Istennel talállak testvérem” című kiállítását, továbbá Márton Richárddal beszélgettünk a cigány kultúráról.

Borítókép:  pexels.com; Miray Bostanci

Istennel talállak testvérem kiállítás

A kiállítás rövidsége ellenére – ami maximum fél óra alatt körbejárható – nagyon érdekes, és információban dús. Erdős Kamill fényképeit, tapasztalatait örökíti meg, történetekkel és kiállított tárgyakkal színesítve. Számtalan terepmunkával büszkélkedhet, hiszen életében sokat volt Magyarország egyes vidékein, ahol cigány közösségek éltek, azok befogadták (beinvitálták magukhoz), megosztották vele családi történeteiket, bevonták hagyományaikba. A kiállításon meghallgathatók  siratóénekek, és  elmesélt élettörténetek. 

Beszélgetés Márton Richárddal

Miért kezdtél el ezzel a  területtel foglalkozni?

Egyrészről származási okai voltak, mivel édesanyám felől félig cigány vagyok, másrészről, már régóta foglalkozom cigánymisszió témakörével. Most lelkész szakon tanulok, hogy amivel foglalkozok  húsz éve, arról legyen egy diplomám, így a tanulmányaim szervezetten egészítik ki azt, amivel amúgy is a mindennapjaim töltöm.

A cigányok általában milyen egyházi gyülekezethez tartoznak? 

A cigány kultúra hagyományosan alkalmazkodik az adott közeg vallási hátteréhez. A cigányság semmilyen formában nem élt vallási közösségben, gyakorló módon semmilyen egyház életében sem. Ahhoz a felekezethez csapódunk mindenféle meggyőződés nélkül, amiben a körülöttünk élő többségi közeg tartozik. Így vannak Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megyében inkább református közösségek, míg más területeken, mint Budapesten vagy az ország nyugati részén , déli irányban pedig nagyrészt katolikus a hitélet. Ez jellemezte a cigányságot, ez volt az általános  gyakorlat körülbelül az 1990-es évek elejéig. Aztán az egyházak, például a szabad keresztény és pünkösdi egyház elkezdett missziózni. Ők voltak az úttörők, majd  bekapcsolódtak a baptisták, a metodisták és a református egyház is.

Mit gondolsz, mennyire gátolják  a sztereotípiák a cigányok munkaerőpiacon való megjelenését?

A keleti megyékben megfigyelhető  a pozitív fejlődés,  tömegesen előfordul a borsodi falvakban, hogy a férj/családfő kimegy Németországba dolgozni, míg a feleség és a gyerek itthon marad. Budapesten is látszik, hogy rengeteg helyen dolgoznak úgy mint takarító, vagy biztonsági őr, esetleg pedagógus, orvos, tehát sok diplomás cigány is megjelenik. 

Ma már a munkaerőpiac legtöbb területén egyre több és egyre magasabb szinten dolgoznak romák, így nem csak segédmunkás, hanem szakmunkás és értelmiségi cigány is van, diplomás végzettséggel. Sokan több szakmát is elvégeznek és a mai fiatalok is motiváltak arra, hogy a közoktatás elvégzését követően  elvégzésével kimenjenek Nyugat-Európába dolgozni. Sok hiányszakmát szintén a romák töltenek fel, a munkaerőhiány pedig csökkenti  a munkahelyi rasszizmus megjelenését, hiszen  a kényszer nagy úr.

Az Istennel talállak testvérem című kiállításon készült kép

A tradicionális cigányoknál még mindig él a hagyomány, hogy a lányokat előbb kiveszik az iskolából? 

Ennek az az oka, hogy a cigányok akképp gondolkodnak, miszerint vannak a cigányok (“mi”) és vannak a nem cigányok (“ők”). Így ha az „ők” iskolájába járnak sokáig, akkor olyanok lesznek mint „ők” – így hát, ha tradicionális cigány családból származik a gyerek, és nem akarja a család átvenni az „ők” hagyományaikat, akkor kiveszik. Azt sem akarják, hogy keveredjenek, így szerelem alakuljon ki. Ezáltal olyan harmadik, negyedik de maximum ötödik osztályos korig járnak iskolába, azután pedig kiveszik őket, hisz úgyis anya lesz és gyereket nevel, ahhoz meg nem kell több. Viszont ma már több olyan család van, ahol tovább iskoláztatják a lányaikat. A kevésbé autentikus cigány közösségekben is megvan az iskolából való kivevés, viszont nem a hagyomány miatt, hanem mert a tizenhárom éves cigány lány akkor már pubertál, és a párkapcsolatok  miatt a felnőttek útjára lép. 

Mesélnél a párválasztásról és a gyermekvállalásról a cigányok körében?

A cigány lányok tizenöt-tizenhat éves korban szülnek. A házasság nekik nem azonos a többségi társadalom házassági képével. A polgári anyakönyvezés az 1870-as évektől kezdődött el Magyarországon. A cigányoknál  az ez előtti, 19. századi esküvő maradt meg,  így nem hangsúlyos a polgári anyakönyvezési esküvő. Amint megtörténik a fiú és lány közötti szexuális együttlét, már férjnek és feleségnek tekintik őket a cigány közösség szemében. Viszont hagyománya van a lagzinak, ezeket polgári házasság nélkül tartják.

A párválasztásnál jellemző, hogy minél hagyományosabb, minél autentikusabb egy cigány család, annál inkább jellemző, hogy kijelölik születéskor a gyermek párját, hat-hét-nyolc éves korban pedig ez egy napi téma. Elrendezett házasságok ezért a mai napig gyakran  megjelennek a cigány közösségekben.

Úgyszintén az autentikus cigány közösségekben nincs vagy nagyon ritka a válás, ennek az is az oka, hogy a cigány lány kezdettől fogva a férje útját járja. Így nincs, ami miatt elváljanak, hacsak nem történik valami rendkívüli.

Hány cigány csoport van ma Magyarországon, és miben különböznek ők egymástól?

Három nagy csoport van Magyarországon – az első az őshonos cigányság, akik az 1200-as években jöttek be. Ezt a csoportot nevezzük kárpáti cigányoknak, mivel ők a Kárpát-medencébe érkezve letelepedtek – ők a mai magyar cigányoknak nevezett csoportokhoz tartoznak. Nagyrészben nem beszélik a cigány nyelvet, ennek pedig történelmi okai vannak. Pomáz és Csobánka környékén még vannak, akik beszélik a kárpáti cigány dialektust, ez olyan 10%-át teszi ki ennek a közösségnek. Közülük egyébként sokan lesznek muzsikus cigányok. Másrészt vannak szintó cigányok, ők Nógrád megyében élnek nagy számban, többségük munkás cigány, mivel a rendszerváltásig gyárakban, kohászatban, építőiparban és hasonló helyeken  dolgoztak. Ez a csoport körülbelül 70%-át teszi ki a magyar cigányságnak.

A második csoport az oláh cigányok. Ők nagy karavánokkal érkeztek meg 1852-ben, Romániában volt akkortájt egy rabszolga felszabadítás a francia forradalom hatására. Ekkortájt a román egyházak nagy számban tartottak roma rabszolgákat, a roma vajdák  uradalmain is sok rabszolga volt. Legalább tizenkét törzsre vannak osztva a mai Magyarországon, -ári végződésre végződve, szigorúan szakmák szerint – és azon belül is vannak nemzetségek, azaz tudhatjuk, melyik híres korabeli cigány embernek a leszármazottai. 

A harmadik nagy csoport az úgynevezett beás vagy teknővájó cigányok. Ők nem a cigány nyelvet beszélik, hanem az archaikus, nyelvújítás előtti román nyelvet, többségében pedig  Baranya megyében telepedtek le. Ők három nagy törzsre osztódnak muncsán, ticsán, árgyelán, ezt ők is általában tudják. Mindegyik törzsnek megvannak az adott vezetékneveik. Közülük a ticsánok a hagyományőrzőbbek és ők jobbmódúak is.