“Az emberek és a gépek is követnek el hibákat” – Chris Raven
A nem sokak számára ismert kazahsztáni filmrendező, Timur Bekmambetov (filmjei) ezúttal egy nem mindennapi sci-fi thrillert készített Marco van Belle, a film forgatókönyv írójának segítségével. Az alkotás egy olyan közeli jövőben játszódik, ahol a jogi és erkölcsi döntéseket mesterséges intelligencia segíti. A Mesterséges kegyelem esetében nem az a fő kérdés, hogy vajon működik-e a technológiai újítás, hanem hogy egyáltalán szabad-e rábíznunk olyan döntéseket az MI-re, amelyek emberi sorsokról szólnak.
A szereplők között Chris Pratt áll a főszerepben, de mellette megjelenik a zseniális Rebecca Ferguson is, akit a történet középpontjában álló, mesterségesen programozott bírónő szerepében láthatunk. Főbb szerepekben áll még Annabelle Wallis, Kali Reis, Rafi Gavron, Chris Sullivan, Kenneth Choiés Kyle Rogers is.
Hétköznapi történet, nem hétköznapi köntösben
Elszabadult a káosz. Los Angeles városában 2029-re a folyamatos háború, a lakhatás hiánya és a munkanélküliség súlyos bűncselekményekhez vezetett. Az egyre fokozódó támadásokat és lázadásokat sikerült végül védett kerületekre visszaszorítani, amit a hatóság teljes megfigyelés alatt tarthat. Viszont a városlakók a vörös zónán kívül sem érezhetik teljes biztonságban magukat. A kormány kénytelen cselekedni az ügyben, így bevezetik a Mercy Bíróságot, ahol a letartóztatottak sorsáról a mesterséges intelligencia dönt. Amennyiben a vádlott nem tudja kellő mértékben bizonyítani ártatlanságát a mindössze 90 perces tárgyalás alatt, az MI kimondja és végre is hajtja a halálos ítéletet.
A történet főszereplője egy gyilkossági nyomozó, Chris Raven (Chris Pratt), aki akaratán kívül, tudattalan állapotban kerül a bíróság elé. A férfinak bizonyítania kell ártatlanságát egy olyan személyes ügyben, amelyről addig a pillanatig tudomása sem volt. Maddox bíró (Rebecca Ferguson) a rideg tények alapján, megérzések, érzelmek és elfogultság nélkül vezeti az ügyet, az idő pedig vészesen fogy. Chris Pratt karaktere tudatosan nem klasszikus akcióhős: sokkal inkább egy olyan esendő figura, aki fokozatosan szembesül azzal, hogy a rendszer, amit egykor támogatott, most ellene fordul.
Mindezek mellett a Mesterséges kegyelem egyik legfeltűnőbb sajátossága a vizuális megoldásokban rejlik. Timur Bekmambetov védjegyének számít az úgynevezett „screenlife” szemlélet, vagyis a történet jelentős része digitális felületeken keresztül bontakozik ki: a biztonsági kamerák felvételei, testkamerák, telefonképernyők és arcfelismerő rendszerek egyedivé varázsolják a filmet. A látványvilág hideg, kissé klausztrofób érzést nyújt, ami jól tükrözi azt a világot, ahol az igazságszolgáltatásból már szinte teljesen eltűnt az emberi jelenlét.
Egy thriller, amely a nyers jelent tárja elénk
A Mesterséges kegyelem nem egy megszokott, hirtelen feszültségre és félelemre építő darab. A film valódi értéke és izgalmas menete – a képi világ mellett – a mondanivalóban rejlik. Erkölcsi dilemmákra fókuszál egy olyan fejlett technológiai világban, ahol szépen lassan minden irányítást a mesterséges intelligencia kezébe adunk. Itt már senki sem lehet biztonságban, elvégre az életünkről egy érzelemmentes, rideg gépezet dönt. Ez a csendes nyomás teszi a filmet különösen nyugtalanítóvá. Ezen a ponton az MI már nem csak egy fikció, egy egyszerű sci-fi téma. A félelmek nem egy távoli jövőről szólnak, hanem a mostani jelenről.
Milyen jövő vár ránk? Eljön az idő, mikor ők irányítanak minket?
A műben fellelhető téma és az ehhez feltehető kérdések végtelen sora egyszerre izgató és borzasztó. Valóban hozzáférnek minden privát adatunkhoz? Nem létezik már magánélet?
Mindennapi kérdések, amit minden nap felteszünk magunknak. De mind közül mégis a legfontosabb kérdés, hogy mi is ki vagyunk téve a technológia rohamos fejlődésének? Milyen veszéllyel állunk szemben, ha már nem tudjuk kordában tartani a mesterséges intelligenciát?
Én magam sem vagyok híve az MI térhódításának, viszont a folyamat rendkívül addiktívnak bizonyul, így könnyű beleesni a csapdába. Ha nem mérlegelünk és nem kezeljük megfelelő odafigyeléssel a mesterséges intelligenciát, igenis átveheti a helyet a szabad gondolkodás felett. A példa nem csak a munkahelyre, az oktatásra és tanulásra vonatkozik, hanem a mindennapi, otthoni életünkre is.
De vajon tényleg fejlődhet annyit a világ, hogy már az igazságszolgáltatásban és a harckészültségben is a robotok lesznek az elsők?
A film végére nem kapunk egyértelmű választ, de a nyitott kérdések még érdekesebbé teszik a kész művet a nézők számára. Sok szeretettel ajánlom a rejtélyek, a robotika és természetesen a mozikedvelők számára!
