Mikor és hogyan alakult ki az Art. gondolata?
Sipos Bálint (továbbiakban S. B.): Nagyjából két hónappal ezelőtt kerestem meg Bencét, február környékén, hogy van egy régóta dédelgetett projektem, aminek ekkor még nem volt neve, alakja, csupán egy vízió volt, arról, hogy szeretnék egy összművészeti rendezvényt csinálni. Bencével pontosan tudjuk, hogy baromi nehéz elhelyezkedni – főleg pályakezdőként – a művészeti szférában. Nagyon sok olyan ember, társulat és csapat van, akiknek nincs lehetőségük, helyszínük, hogy megmutathassák magukat. Én és Bence is jártunk már hasonlóképpen és ezt az egészet pont e célból amolyan segítségnyújtásnak, lehetőségnek gondoltam létrehozni. Megkerestem Bencét és innentől igazából ketten hoztuk létre a projektet, melynek az Art. nevet adtuk. A név azt szimbolizálja és jelzi, hogy minden művészet egy helyen, egy adott pontban megtalálható.
Plaszkó Bence (továbbiakban P. B.): Igazából igen, egy 2-2,5 hónapja Bálint felkeresett engem és mondta, hogy van ez az ötlete. Nyilván, ahogy ez ilyenkor lenni szokott, megittunk már vagy két fröccsöt, de az a lényeg, hogy elmondta a vízióját és habozás nélkül mondtam, hogy nincs mese, ezt csináljuk meg, mert ebben hatalmas potenciál meg ráció van. Szinte nem is gondolkoztunk, egyből belekezdtünk ebbe az egészbe! Csináltattunk egy logót, egy Facebook és egy Instagram oldalt és 28-án már meg is lesz az első rendezvényünk a Főfotóban a Kálvin téren. Ezt így igazándiból szűk két hónap alatt sikerült létrehozni a semmiből.
Mi a célotok a projekttel?
S. B.: Több is van, de csak párat emelnék most ki. Rendkívül sok tehetséges, pályakezdő fiatal művész van Magyarországon, azonban borzasztóan magukra vannak hagyva. Nincs lehetőségük, kapcsolatuk, helyszínük stb. arra, hogy leszervezzenek maguknak egy eseményt, továbbá fontos tudni, hogy egy ilyen rendezvényt létrehozni nagyon sok plusz munkával és nem mellesleg rengeteg pénzzel is jár.
Mi ebben szeretnénk segíteni, hogy a művészeknek ezekkel ne kelljen foglalkoznia, csupán a saját dolgukkal. Azzal, hogy létrehozzák alkotásaikat, amiket majd bemutathatnak. Továbbá, általában ezek a művészeti irányok sem egységesen tartanak valamerre, hanem mindenki a saját útját járja. A zenészek zenélnek, a filmesek filmeznek, a színházasok színházat csinálnak. Az Art. mozgatórugója az, hogy olyan esemény(sorozat) jöhessen létre, ahol az arra járó vendég egy este folyamán egyszerre több művészeti ággal találkozhat.
De a legfontosabbnak azt tartom, hogy a különböző művészeti ágakból érkező tehetségek, művészek megismerjék egymást és egy összművészeti közösség jöjjön létre. Mennyire király lenne az, ha ezeken a rendezvényeken összeismerkedne ezidáig két ismeretlen művész, vegyünk például egy zenészt és egy filmest, majd az újdonsült ismerettség hatására közös projektekbe kezdenek.
A rendezvény leírásában is így hivatkoztok magatokra: “összművészeti rendezvényszervezői közösség”. Hogy definiálnátok magát a művészetet? Mi fér ebbe bele és mi nem?
P.B.: Mi igazából, ahogy össze is állítottuk az első rendezvényünk programját, azt határoztuk meg, hogy amit kiemelünk, az a színház (és irodalom), a zene, a film, a fotózás és festészet. Ezt mi így gondoltuk, hogy ez az öt fő művészeti ág, ami keretet tud szabni a projektnek.
S.B.: Nem szerettünk volna “csak” egy koncertet vagy filmbemutatót csinálni, tehát nem szeretnénk specifikus rendezvényeket létrehozni. Jelen pillanatban az a terv, hogy minden rendezvény programja 4-5 művészeti ágból álljon össze.
Mi volt az, ami alapján az első eseményetek résztvevőit/fellépőit válogattátok?
S.B.: A Facebook-oldalunkon van egy felhívásunk a művészeknek, hogy keressenek meg minket. Viszont az első esemény lineupja még úgy állt össze, hogy ismerősöket, barátokat kerestünk meg. Persze, volt ennek az egésznek egy válogatási szakasza is. Az hülyén hangzik, hogy zsűriztünk, mert nem az X-faktorban vagyunk és nem mi vagyunk a megmondóemberek, ez távol áll tőlünk. Csak arra akartam utalni, hogy alaposan válogattuk ki a fellépőket és minőségi végleges program született.
P.B.: Azt szerettük volna, hogy olyan emberek legyenek itt, akik akarják ezt csinálni, illetve akikben mi is látjuk a potenciált!
S.B.: Idővel persze arra törekszünk, hogy ne mi keressünk fellépőket, hanem minket keressenek majd meg azok a művészek, akik szeretnék magukat megmutatni.
Ha valakit vonz a projekt, hogy tudja ezt megtenni? Pontosan hogyan kell csatlakozni hozzátok?
P.B.: Ahogy az oldalunkon is szerepel, az artpontkozosseg@gmail.com-ra kell küldeni egy ímélt nekünk. A legjobb persze, ha a jelentkező csatol egy CV-t, küld egy portfóliót a munkáiból. Ha színész, akkor küld magáról bemutatkozó videót, előadásairól részletet. Szóval egy olyan anyagot küdjön, amiből le tudunk vonni következtetéseket és beleláthatunk az adott művész munkáiba. Ezután tudjuk neki mondani, hogy tudunk-e együtt dolgozni.
S.B.: Várjuk mindenki jelentkezését! Mi nyilván arra fogunk törekedni, hogy aki levelet küld, annak lehetőséget is tudjunk biztosítani. Persze ez időbe telhet, hiszen, ha például megkeres minket egyszerre 20 szuper fotós akkor az egy fejvakarós helyzet, amit viszont meg kell oldani. De nyilván tudjuk, hogy a legelején még az lesz a tendencia, hogy mi keressük meg a fellépőket. Amellett, hogy az Art. egy művészeti rendezvény és művészeket támogatunk, fontosnak tartjuk, hogy különböző társadalmi ügyekért is kiálljunk. Ilyen az ukrajnai háború, a környezetvédelem, a klímaválság, a tanárok ügye és ezt még sokáig sorolhatnánk. A 28-ának is az az egyik fő lényege, hogy adományokat (hátizsákokat és táskákat) gyűjtünk az ukrajnai menekültek számára.
P.B.: Arra, hogy ez legyen az adomány a feleségem ösztökélt, aki jelenleg a BOK csarnokban segít, éppen az interjú készítése közben is ott van. Ő mondta, hogy leginkább táskákra, illetőleg hátizsákokra lenne szükségük, mivel képtelenség, hogy a menekültek annyi mindent hozzanak magukkal, ami az élethez szükséges, illetve amit beszereznek itt Budapesten, azt nem tudják hová tenni. Emiatt döntöttünk úgy, hogy táskákat, hátizsákokat hozzanak adományként az emberek a rendezvényre.
Ha már ilyen sok szó esett az első rendezvényetekről, akkor megkérdezném: milyen elvárásaitok vannak az eseménnyel kapcsolatban?
S.B.: Nyilván az, hogy minél többen jöjjenek el, érezzék jól magukat, minél több adományt hozzanak. A részt venni szándékozókat pedig kérnénk, hogy töltsék ki regisztrációs ívünket.
P.B.: Igazából, mivel első rendezvény, reménykedünk abban, hogy minél többen meg fognak fordulni és minél jobban érzik magukat. De mindig benne lehet, hogy ott van 100 ember és nem fognak beférni, vagy ott van két ember és pislogunk egymásra. Mindenre fel kell készülni, de szerintünk jól fog sikerülni.
Mik a jövőbeli terveitek, milyen rendszerességgel számíthatunk Art.-ra?
S.B.: Jelenleg a 28-i esemény van fókuszban. Utána fogunk beszélni a tanulságokat levonva a jövőről. De, hogy a kérdésre is válaszoljak: az eredeti terv az, hogy havonta egy rendezvényt tartsunk, általában a hónap végén. A jövőbeli tervek úgy néznek ki, hogy május és június végén is lenne egy rendezvény, aztán elmennénk egy idézőjeles nyári szünetre és ősszel folytatnánk. De először a 28-a sikerüljön! Utána meglátjuk, hogy hogyan tovább!
P.B.: Várunk mindenkit sok szeretettel!
