“Nagyon sok ember volt, akik ismeretlenül jöttek, de nagyon megszerettek minket” – GranCanada interjú

A GranCanadát kérdeztük albumokról, koncertezésről, változásokról, és az újrakezdésről.

2018 végén alakultatok, az lassan 3 év. Mennyire érzitek a változást? Voltak nagyon magas és nagyon mély pontjaitok?

Gáll Barnabás: Ó hogyne. Volt nálunk egy elég nagy átalakulás létszámban is, meg hangszerelésben is, meg emberekben is, és az azért elég mély volt. Az alap felállásban nyolcan voltunk, akkor a Bencéék még nem is voltak benne. Bence utána egy évvel később került be, Peti meg még azután, és ott volt egy nagyon mély pont. Akkor így elég sok minden összedőlt, amit aztán nagyon nehéz volt összerakni.

Bodó Bence: 2019 októbere konkrétan.

G.B.: Hát igen. Akkor kezdtünk el hatan dolgozni, ami így már egész jól működik. Azóta is az a felállás tart. Azt, hogy három éve zenélünk együtt, azt inkább abban érzem, hogy megtanultunk zenekarként létezni. De az, hogy hogyan menedzseljük a zenekart, hogyan brandeljük, milyen a belső kommunikáció, abban érzem azt a három évet. Saját hibákból tanultunk, a saját bőrünkön. De nyilván voltak magas dolgok is, voltak nagyon jó koncertjeink. Tavaly nyáron volt egy Pontoon, ami szerintem a legkiemelkedőbb bulink volt eddig. Rengetegen voltak, meg nagyon jól is működött, nagyon szerettek minket.

Kuklis Péter: Nekem az volt a második koncertem, előtte volt a Dürer Kertszínpad, az is tök jó volt. De a Pontoon-os nekem a GC (GranCanada – a szerk.) koncertek közül is a favorit.

B.B.: Hát meg ott abban az volt a legjobb, hogy nem azt éreztük, hogy ez Petinek a második koncertje, hanem hogy ez így működőképes, ami történik.

Szóval onnan éreztétek azt, hogy így egyben vagytok és tudtok előre menni?

B.B.: Nekem az volt az a pont igen.

G.B.: Igen, addig fixen kerestük magunkat. Aztán az tökre érződik, hogy olyan dolgokon lehet agyalni, hogyan fejlesszük a zenekart hangszerkészletét, vagy hogyan lehetne a brand részét jobban csinálni. Mert úgy másfél évvel ezelőtt inkább olyan kérdések voltak, hogy ki fog dobolni? Ez azért tök más.

A Grancanada teljes felállásában.

Peti neked milyen volt egy már összeszokott bandába becsatlakozni?

K.P.: Én tökre örültem, amikor Barni megkeresett 2020 elején. Egyszer így összeültünk próbálni, akkor így megnéztem a dolgokat, aztán a pandémia miatt több hónapig nem is láttam őket. Voltam korábbi Pontoon-os GC-n és így tökre bejött, meg a stílus, amit hoztak ütős volt. Jó érzés, hogy megkeresnek azok, akiknek az EP-jüket hallgatod. Az első Düreres fellépés nagyon jó volt, imádtam. Meg tök jó volt, hogy Bencével és Tomival (Tóth Tamás – a szerk.) már korábban is találkoztam, még a Mamelons alatt, ilyen egyetemi tehetségkutatón belül.

G.B.: Zsófival (Varga Zsófi – a szerk.) meg velem ugye egy suliba is járt a Peti.

K.P.: Nem beszéltem akkor velük, de így látásból ismertem őket már. Szóval nem vadidegenekkel kerültem össze.

B.B.: A Pontoon után volt, hogy ez Petinek a második koncertje, és sokáig volt egy érzés a zenekarban, hogy mintha előtte is Peti lett volna. Senki nem hitte, hogy Peti csak ennyi ideje van velük. Nagyon gördülékeny volt.

Hogyan látjátok az érvényesülést itthon? Mennyire nehéz elindulni és fennmaradni, mint egy új banda? Vagy ez egy szélmalomharc és mindig meg kell újulni?

G.B.: Szerintem tök sok formája van ennek. Amit mi csinálunk – és most nem nagyképű akarok lenni – az az igényteremtés. Mert a mi zenénk alapvetően olyan, ami előtte nem nagyon volt Magyarországon. Persze, mások is csinálnak hasonlót, de nem egészen abban a formában, mint mi. De úgy gondolom van könnyebb is meg nehezebb formája is ennek. Olyan szempontból könnyű eladni ezt az egészet meg érvényesülni, hogy tök új cucc és tök egyedi. Más szempontból pedig nehéz, mert például nehéz minket más zenei felállás mellé odatenni, akár közös bulira, akár előzenekarként. Ezért sokszor kompromisszumot kötünk, hogy ez egy nálunk sokkal mainstreamebb zenekar, vagy sokkal undergroundabb zenekar, és ehhez alkalmazkodunk. Nem nagyon volt még olyan, hogy előzenekarként azt mondtuk volna, hogy na ez a közönség egy az egyben, az amit mi keresünk, hanem így mindenhonnan bevonzottunk embereket.

B.B.: Hát de ha őszinték akarunk lenni, akkor egy elég para része volt, hogy a covid ilyen szinten átállította a zenekart. Mert most az új daloknál, ahogy felveszünk három dalt, mire kijön már megyünk is koncertezni vele. Nagyon szokatlan volt a zenekarnak, hogy nem tudjuk mit is csinálunk pontosan, mert előtte a Fénytörést mire felvettük, ahogy stúdióba került, az összes dalt már legalább öt koncerten eljátszottuk. Láttuk, hogy reagál a közönség, átgondoltuk. És most úgy kellett stúdióba mennünk, hogy csak mi hallottuk az új dalokat. Így eléggé el voltak csúszva az arányok, és ez hosszútávon lehet, hogy ez változni fog.

Barni még te mondtad egy interjúban, hogy kevés klub van, és egyre kevesebb, ezért nagyon fontos nyitottnak lenni, hogy minél több helyen felléphessetek. Ez a nyitottság érződik a zenéteken és a felállásotokon egyaránt, de ezt érzitek a közönségben és a szakmában is?

G.B.: A szakma olyan szinten nagyon is nyitott, hogy simán odaengednek egy Azahriah vagy egy Follow the Flow szintű mainstreamebb produkció mellé, de simán odaengednek egy Ethnofil vagy más kicsit undergroundabb cucc mellé is. De az emberek is nyitottak, mert sose éreztük azt, hogy az lenne a közönségünk elvárása, hogy nagyon elborult dolgokat, vagy nagyon pop dolgokat csináljunk, hanem szeretik bennünk, hogy ez a kettő egyensúlyban van.

Varga Zsófia és Tóth Tamás

Gondolom vannak személyes céljaitok a bandával, hogy milyen irányba menjen. Ez mennyire van összhangban a közönségetekkel? A saját utatokon mentek, vagy a közönség irányába fordultok?

G.B.: Mindenképp az első.

B.B.: Ez úgy van azért, hogy ezt a zenekart ténylegesen hat ember alkotja. Hála a jó istennek.

G.B.: Tök jó, mert mindenben lehet döntetlen.

B.B.: Azért szerintem, ilyen szempontból nagyon jól kiegészítjük egymást. Mert valószínűleg hogyha ezt most mi hárman megválaszoljuk, akkor nagyon más választ kapnál, mintha a másik három embert kérdeznéd meg. Nagy szerencsénk van egymással ebből a szempontból.

G.B.: De közönséghez sose igazodtunk. Szóval olyan sose volt, hogy mikor kiment a Fénytörés és láttuk, hogy mit hallgatnak meg legtöbben, akkor olyan számokat akartunk volna csinálni, mert hogy ezt hallgatják inkább.

B.B.: Hát tudatosan nem fordult elő, de azért észreveszed ezt. Nem feltétlen akarsz vele foglalkozni, de a tudatalattidba úgy is beférkőzik az, hogy „ajj a koncerten az a blokk mennyire jól működött” és akaratlanul is abba az irányba viszed el. De szerintem ez nem baj, ez egy természetes interakció az emberekkel.

A zenétekben van angol meg magyar is, keverve. Több magyar banda is jár külföldre túrnézni, mint mondjuk a Blahalouisiana vagy az Ivan and the Parazol. Nektek cél, hogy külföldre menjetek zenélni?

B.B.: Próbáltuk küldözgetni már a zenénket külföldre, amikor a Fénytörés készült, és akkor pozitív visszajelzéseket is kaptunk. De még nem játszottunk kint egyelőre, de nagyon szeretnénk.

G.B.: Nyilván az nagyon más szervezést igényel. Akár csak egy bécsi klubba megszervezni egy bulit teljesen más meló, mint Pesten.

K.P.: De a magyar közönségben most már nem jelent problémát, hogy nem magyar nyelvű az összes dal. Szerintem ez már elvárható manapság, hogy ne csak magyar nyelvűt lehessen írni.

B.B.: Ha ezt olvassa bármilyen külföldi szervező, akkor hívjatok, menni akarunk!

Szóval láttok a jövőben egy teljesen angol nyelvű lemezt?

G.B.: Persze, és ugyanennyire egy teljesen magyart is.

K.P.: Ha olyan hangulatot kapunk el, akkor nem csinálunk ebből ügyet, hogy most csak azért is keverjük.

G.B.: Ez eddig főleg dalfüggő volt. Minden dal előtt eldől, hogy akkor ez most milyen nyelvű lesz. Ez egy nagyobb anyagnál, ha van egy olyan koncepciónk, akkor lehet azt mondjuk, hogy most mi szeretnénk egy teljesen angol nyelvű lemezt.

B.B.: De akkor is a dalok fogják igazán meghatározni ezt. Zsófinak ehhez tökéletes füle van. Nagyon hozza a hangulat a nyelvet.

Ha már album, hogy nézett ki nálatok a Fénytörés készítése? Volt egy alap koncepció amire felépítettétek, vagy a már meglévő dalokat illesztettétek egybe?

G.B.: Tök jó lenne azt mondani, hogy az előbbi, de sajnos itt nem. Ez az album az egész zenekarátalakulásnak és az egymásra találásnak a gyümölcse. És ez érződik is rajta szerintem, vannak olyan dalok, amik még a régebbi felállással készültek, vannak amit pont a formálódás közepén íródtak, meg van olyan, ami már a végleges felállásban lett kész. Így utólag lett rárakva a koncepció, a meglévő dalokra építettünk egy témát.

B.B.: Hát igazából az interlude-oknak is az a lényege, hogy átkösse a világokat. Tomi csinálta egy az egyben őket. Az átkötő rész azért jött rá, hogy azt a fajta sokszínűséget, amit az alkotási folyamatban éreztünk, azt egységként tudjuk érzékeltetni, hogy azért mégis csak ez egy GranCanada lemez.

Jövőben szertnétek koncepcióra építeni az albumot?

G.B.: Nagyon menő a koncepció, de szerintem tök nehéz. Főleg szövegben, de zenében is. Mindenképp szeretnénk.

B.B.: Itt szerintem két világ ütközik, mert reálisan gondolva a single kiadás azért elég jól működik, fenntart és pont ez az, amit eddig hiányoltunk magunktól, hogy nem vagyunk folyamatosan ott, ez azért van mert nagyon sokat ültünk a dalokon, és egy koncepciólemez az megköveteli azt, hogy hosszan dolgozzunk. Jelenleg a zenekar nembiztos, hogy megteheti – bármennyire is csúnyán hangzik –, hogy másfél évre mondjuk eltűnjön kiadás szempontból, ameddig dolgozunk egy koncepció lemezen. De ettől függetlenül ez lenne a végcél.

Balról jobbra: Szabolcs Geri, Gáll Barnabás, Kuklis Péter

Végül pedig egy kis aktualitás. Milyen a nyaratok? Milyen volt újra közönség elé állni és koncertezni?

G.B.: Fasza.

B.B.: Zseniális.

G.B.: Főleg, hogy az első nem is a mi bulink volt, hanem egy előzenekari buli, de ráadásul nagyszínpadon is volt. Nagyon sok ember volt, akik ismeretlenül jöttek, de nagyon megszerettek minket, nagyon jó kezdés volt. Aztán sokat is játszunk mostanában, tök különböző helyeken, meg tök különböző embereknek. A tini közönségtől kezdve, a felnőtt anyukákig játszunk mindenkinek. És még tök sok bulink lesz ezen a nyáron.

K.P.: Én nem érzek akkora kiesést, mert ugye előző nyáron is tudtunk koncertezni.

G.B.: Sok minden csináltunk ebben a kimaradt időben is. Szóval nálunk olyan nem volt, hogy két három hónapig nem találkozott a zenekar, hanem általában mindig megoldottuk, hogy talizzunk.

B.B.: Hát meg dumáltunk sokat. Arra is figyeltünk, hogy ne az legyen, hogy így vadidegenként kell majd újra összeülni. Petivel ugye csak egyszer találkoztunk egy próbán és akkor utána csak párszor videóchaten. De ezen kívül nagyon hiányzott a színpad, az hogy visszalehetett menni, ezt jobban értékeljük szerintem, mint előtte. Nagyon jó újra játszani.

Milyen tervetek van így a közeljövőre?

G.B.: Ez az év inkább a single-kről fog szólni. Meg aztán ameddig tudunk, meg ameddig lehet addig koncertezünk. Augusztus 12-én kijött a Blitz, utána majd még hozunk még két single-t idén. Jövőre lesz album.

B.B.: Most tök szerencsések vagyunk, hogy feltudtuk venni azokat a dalokat, amiket a bezártság alatt megcsináltunk, és szerencsések vagyunk mert sokat tudunk játszani.

A bandával legközelebb szeptember 25-én a PONTOON-on tudtok találkozni. Mindenképp menjetek, mert élőben még jobb!

A Grancanada legújabb Blitz című száma.