Borítókép: retromuzsika.hu
Az expozíció
A film két idősíkon fut, játszódik napjainkban és 1974-ben, főszereplőnk nagyanyjának, Thien Nga-nak főiskolai tanulmányai alatt. Song Ha (Nari Nguyen) édesapja hamvait hozza Magyarországra egyenesen Vietnámból, hogy teljesítse utolsó kívánságát: láthassa a Dunát. A vízbemosás közben azonban az ifjú vízminőség-ellenőrként színre lépő Viktor (Koltai-Nagy Balázs) észreveszi, hogy a víz nem éppen makulátlanul tiszta (de ezt a Dunától hogy várhatjuk el?!). Innen indul a vietnámi lány és a magyar fiú furcsa, rögös, de leginkább szekunder szégyenérzetet keltő szerelme. Song Ha-nak egyéb tervei is vannak Magyarországon, mégpedig felkutatni egy Tibor nevű férfit, akiről annyit tud, hogy 1974-ben az Agrártudományi Egyetem hallgatója volt és hogy jól csókol, illetve ő a soha nem látott nagyapja. Kihívás elfogadva, Viktor Sherlock Holmesként veti bele magát a kutakodásba, közben persze minden alkalmat kihasznál, hogy a lánnyal közelebb kerüljenek egymáshoz.
Tipikus magyar film vagy mégsem?
Az almafa virága a magyar filmek ragályos kórjában szenved: technikailag szép a kivitelezése, gyönyörű a látványvilága, a szemnek kifejezetten kedvező, amit a vásznon lát, különleges az autós jelenetek megoldása. De ez nem viszi el a tartalom és a rendezés helyett a show-t, és itt még nem is beszéltünk a pocsék színészi alakításokról.
Hogy ne csak alaptalanul dobálózzak ilyen vádakkal, itt egy meglehetősen felháborító példa: egy alkalommal még külsős ember is belelóg a jelenetbe. Ez nem is lenne akkora hiba, ha nem lenne észrevehető, ám ez esetben az úriember a jelenet színvilágához cseppet sem illő kék inget visel, illetve egy 2020 óta hatalmas népszerűségnek örvendő FFP2-es fehér maszkot. A maszkos úr elhalad egy viszonylag fókuszban álló üvegajtó mögött, majd észlelve, hogy most nagyon útban van, bebújik az ajtókeret mögé. Mondanom sem kell, ezután elég nehéz volt másra összpontosítani.
Hiába a megható párhuzam nagymama és unokája szerelmi élete közt, nehéz azonosulni a történésekkel. A rózsaszín köd, ami átlengené Az almafa virágát, még a legnagyobb szerelmeseket is megfullasztja. Szokás szerint a párbeszédekben semmi életszag nincsen, a valóságban senki nem beszél úgy, ahogy azt a filmben teszik.
A Sherlock és Watson felállás füstbe ment terv
A történet teljesen logikátlanul van felépítve, az idősíkok közti ugrálás kiegyensúlyozatlan, a film közepénél teljesen felborul. Eleinte az 1974-es események úgy kezdenek el felderengeni Song Ha és Viktor előtt, mint egy valódi nyomozásban. Thien Nga (Dzhuliya Lam) egyetemi éveiben fontos szerepet játszó embereket keresnek fel, akiktől többnyire nem tudnak meg semmit, majd a film közepe tájékán dézsából öntik a tarkójukra az 50 évvel korábban történteket.
Egy vietnámi csoport érkezett az Agrártudományira tanulni az akkor még szocialista Magyarországra. Bármiféle érintkezés tiltott volt a két nép között, ezért persze szenvedélyes szerelmek alakultak ki egy magyar-vietnámi baráti társaságban. Tibor (Sütő András) Thien Nga-val, barátnője, Kata pedig Thahn-nal találja meg jól a közös hangot. Az árgus szemmel figyelő vietnámi felügyelőnek még a hátán is szeme van, ha egy hallgató nem tartja be a szabályokat, az egész csoportot visszatoloncoltatja az anyaországba.
Tiborék szerelme gyümölcsözik, Thien Nga várandós lesz, a kapcsolat híre pedig eljut a felügyelőhöz. Jó barátként Kata és Thahn bemártja Tiborékat azzal az indokkal, hogy a terhesség miatt a kapcsolatuk úgyis halálra van ítélve, akkor meg miért kevernék bele még saját magukat is. Teljesen logikus, igaz? Főleg, hogy mindezt a házas Kata és Thahn meséli el Song Ha-éknak. Thien Nga-t hazaküldik (érthetetlen, hogy a többiek hogy maradhattak Magyarországon), Tibor pedig mindent megtesz, hogy követhesse. Ebben természetesen segédkezik a két „jó” barát is, jegyet szereznek a férfinak Vietnámba, ahol a hírek szerint soha nem találja meg gyermeke édesanyját, elkapják és évekig börtönben ül. Azóta Katáék sem hallottak róla semmit, majd mosolyogva kijelentik a viszolygó Song Ha-nak, hogy talán már nem is él.
Happy end nélkül nem is film a film
Volt már nem kívánt terhesség, „véres” árulás, reményvesztett keresés és csapdába esés, de hol marad az eksztázis? Hát kedves közönség, arra várhatunk, hacsak nem elégszünk meg egy könnyes újraegyesüléssel, ami minden vágyunkat lelohasztja egy logikus végkimenetel iránt. A történet kezd komikussá válni, hiszen ennyi szerencsés véletlen összesen egy évtizedben sem történik meg az emberrel.
Song Ha és Viktor már kezdik feladni a keresést, amikor egy vihar miatt egy vendégházba kényszerülnek. A fiú szerelmet vall, pedig a kapcsolat nem teljesülhet, a lánynak vőlegénye van. Miután Song Ha kiönti szíve bánatát a futtában megismert vendégház-tulajdonosnak Viktorral alakuló kapcsolatáról (mert hát ki ne panaszolná el bajait egy vadidegennek), a tulaj egészen véletlenül említ egy furcsa, magányos hegyi embert, aki almát termeszt pont a mellettük álló hegyen. Természetesen óva inti, ne menjen oda, veszélyes. Véletlenül azt az embert szintén Tibornak hívják, így hogy is várhatnánk el, hogy a lány egy helyben maradjon? Song Ha nekivág a túrának, Viktor utána, de a hegyről csak a lány tér vissza épségben, és bevallja érzéseit Viktor üres szobájának (itt már hallottam, ahogy a mellettem ülő nő nevet kínjában). A fiú balesetet szenvedett, kicsúszott alóla a talaj és legurult a hegyről. Szerencséjére a titokzatos almatermesztő hegyi ember megtalálja, aki pont Tibor (hát micsoda véletlen). De késő, mire Viktor magához tér a kórházban, Song Ha visszautazott Vietnámba.
Viktor nagyapja révén találkozik Tiborral, majd értesíti Song Ha-t, hogy megvan, akit keresett. A lány nem habozik, fogja a nagyit, és indulnak is vissza Magyarországra.
50 év után a régi szerelmesek sorsa beteljesül, a fiatalokat sem szakítja szét Song Ha jegyessége, mi meg ülünk a moziban és figyeljük, hogy itt meg mi történt. Ha ez egy nyomozás volt, miért kellett egyszerre mindent felfedni, majd utána kidolgozatlanul elvarrni a fontosabb szálakat? Hogy találta meg Viktor nagyapja Tibort? Akkor most tényleg Tibor Song Ha nagypapája, mert erről sem esett kifejezetten szó? Vagy ez is csak egy művészieskedő „majd a néző kitalálja” gesztus? De akkor miért volt minden más ennyire szájbarágóan elmondva? Hol a „show don’t tell” alapelv?
Aki miatt érdemes megnézni, és aki miatt nem
Egyszerűbb a jó alakításokat kiemelni, mint azokét, akik valamivel alulteljesítettek. Sütő András lehengerlően hozta a fiatal Tibort. Ha ő volt a filmvásznon, csak Sütőt lehetett figyelni. Koltai-Nagy Balázsról sajnos ez nem mondható el. Amit tudott, kihozott Viktor szerepéből, de a karakter nem passzolt hozzá, és ez nem feltétlen a színész hibája, hisz férfi főszereplőnk lovagiassága néha már irritálóan soknak bizonyult.
Nari Nguyen kiváló szépségkirálynő, de nem túl jó választás mint Song Ha. Az almafa virága már a második filmje, de itt sem sikerült megcsillogtatni színészi ambícióit, a szöveg minden érzelemtől mentesen hangzott el a szájából. Ugyanez igaz az 1974-es idősíkban játszó Dzhuliya Lam-ra is és Thien Nga szintén vietnámi barátnőjére, aki inkább élő díszletként funkcionált a filmben, a baráti társaságban pedig gyertyatartóként. Hiába igyekezett egyszer-kétszer figyelmeztetni barátait, hogy az egész csapatot hazaküldik, ha valaki hibázik. Ezt sem hitelesen, sem hatásosan nem tudta megtenni.
Ha valaki még nem ismeri a szerelem érzését, esetleg reménytelen szerelmes, annak szíves figyelmébe ajánlom Az almafa virágát. Mindenesetre, ha tökéletes randizós filmet keresel a pároddal, ne erre üljetek be. A romantikus őgyelgés helyett valószínűleg kínos egymásra meredésben fog kifulladni az estétek.
