Borítókép: FULVIO_TOGNON, Pixabay
Mitől szubkultúra egy szubkultúra?
Az embereknek már a kezdetektől fogva genetikába van kódolva a külön csoportokba való rendeződés. Az őskorban voltak gyűjtögetőink, vadászaink és halászaink. Később voltak boszorkányok és boszorkányüldözők. Fogadalmat tévő apácák és kikötővárosokban hemzsegő örömlányok. Vajon mi kell ahhoz, hogy ezeknek az elkülönült embereknek az összessége megkapja a szubkultúra jelzőt?
Szubkultúraként hivatkozunk például a különböző vallási irányzatokra, szexuális identitások különbségére, devianciákra (például drog- vagy alkoholfüggőségben szenvedők) és érdeklődésből adódó elcsoportosulásokra is (fociszurkolók, gamerek, könyvmolyok, Hip Hop kedvelők stb.). Ezeknél a közösségeknél rendszeresen megfigyelhető a sajátos szóhasználat, a közös motívumok, hasonló ékszerek, hajviseletek és azonos színek viselése.
Miért van ekkora hangsúly az öltözködésen?
Bár sokan nem tudatosan alakítjuk, valójában minden egyes ruhadarabunkkal önmagunkat képviseljük. Aktuális szettjeinkkel prezentáljuk hangulatunkat, stílusunkat és személyiségünk kis darabkáit is magunkon viseljük. Gyakran mondogatjuk, hogy nem a ruha teszi az embert, de a ruhát mégis az ember szabja saját médiumává.
Az előző sorokat természetesen lehet cáfolni, de mégsem ugyanabba a bohókás virágmintás ruhában megyünk el egy komoly hangvételű állásinterjúra, mint két nappal korábban a barátnőkkel a sarki kávézóba. Bizony, azoknak az egyszerű kis textilanyagoknak, amiket magunkra aggatunk, üzenetük van a külvilág felé! Ahhoz azonban, hogy ezeket dekódolni tudjuk, érdemes kicsit bővebben kielemeznünk egyes szubkultúrák sajátosságait.
Ne háborúzz, használj marihuánát! – Avagy rövid betekintés a hippi szubkultúrába
Az egyesült államokbeli hippi mozgalom kezdete az 1960-as évek második felére tehető. Az anarchisztikus vonásokkal ismertté vált ifjúsági irányzat megvetette a háborút és a kapitalista társadalmat. San Francisco egy olcsóbb házakkal teli városnegyedében, Haight-Asburyban saját infrastruktúrát alakítottak ki, 1966 végére pedig több, mint 15 000 hippikből álló lakója lett a környéknek. A Beatles zenekar gitárosa, George Harrison 1967-ben látogatást tett és így nyilatkozott a környékről: „… a Haight-Asbury kölykei kimaradtak az iskolából és ott lopták a napot, csak nem szeszt öntöttek magukba, hanem drogokat.”
A hippik szabadság iránti mértéktelen vágya természetesen az öltözékeiken keresztül is folyamatosan közvetítve volt. Mivel fő céljuk a társadalomtól való leválás volt, legtöbben elhagyták polgári állásukat vagy félbehagyták tanulmányaikat, melynek köszönhetően a márkás, éppen divatos ruhákat nem engedhették meg maguknak. Szekrényeiket gyakran saját kézzel készített darabokkal töltötték fel, sokszor régi ruhákat és rongyokat felhasználva, melyeket átvarrtak, festettek, gyöngyöztek és csillámoztak. Össze nem illő, sokszor rikító színeket párosítottak, kedvelték a virágmotívumokat és rendszerint trapéznadrágban mutatkoztak. Gyakran viseltek szintén kézzel készített, színkavalkádban úszó ékszereket és ismérvükké vált a hosszú, hullámos hajlobonc is. Az aktuális divatot szájba vették, megrágták és kiköpték.
Ma már jellemzően másra asszociálunk a hippi szó hallatán. Ideológiájuk népszerűségét vesztette, így az egyetlen dolog, ami átvonszolta magát a 21. századba, az a hippi öltözködési irányzat, persze kicsit korszerűsítve és divatossá téve az alapvető formákat. A hippi divat a zenei fesztiválok egyik ismérve lett, ahol a fiatalok hosszú, színes szoknyákban, rojtozott felsőkben és rózsaszín napszemüvegekben szívják békepipájukat.
Riddim, dubstep, techno – instrumentális lázadók gyülekezete?
Halászsapka, márkás cipő, övtáska és sodort cigi. Fiatalok, akik instrumentális zenét hallgatnak, ugyanúgy öltözködnek és szintetikus drogot fogyasztanak. Modern hippi irányzat? Nem gondolnám, hisz ebben a helyzetben a közösséghez és a szerfogyasztáshoz nem társul a „Ne háborúzz, szeretkezz!” mantra.
A szubkultúra körében gyakran előkerülnek még kiegészítőként oldalláncok, hasonló medálú (például lakat) nyakláncok és gyakran orrpiercingek is. A szubkultúra tagjai sokszor vékony talpú sportcipőt hordanak, amiben egyszerűbb a dáré alap táncmozdulatait elsajátítani.
Anime rajongók
Néhány éve kapott hatalmas teret hódításának a japán rajzfilmes műfaj. Az anime rengeteg kategóriában jelen van (például romantikus, dráma, de még pornográf tartalmak is fellelhetőek) és számos korcsoportot igyekszik megcélozni. A fiatalok körében nagy sikert aratott és rengeteg rajongóra tett szert ez a művészeti szegmens.
Egy korábbi cikkünkben már írtunk a cosplayről, mint önkifejezési eszközről. A nagyrészt animékre épülő MondoCon rajongói találkozó negyedévente kerül megrendezésre, melynek egyik folyamatos eleme a cosplay (a rajongók kedvenc karakterük bőrébe bújhatnak, általában saját kéz által készített jelmezzel és sminkkel).
Ezen szubkultúrára nem jellemző a folyamatos külső megkülönböztetés, de a MondoCon napján előszeretettel közvetítik az emberek felé érdeklődésük tárgyát (elvégre a foci drukkerek sem járnak minden nap csapatuk mezében). Persze náluk is előfordulnak jellemző “állandóságok”, gyakran viselnek színesre festett hajat (például rózsaszínt vagy kéket) és előszeretettel hordanak kitűzőket táskájukon kedvenc animéjükről.
Slamet a bölcsész hallgatóknak!
Fiatalok, akik Kispál és a Borz dalain nőttek fel, szabadidejükben Csáth Gézától olvasnak és 0 dioptriás szemüvegben sétálgatnak. Állandó kísérőjük a vászontáska, természetes lelőhelyük a Múzeum körút és a párszáz forintos turkálók forgataga. Ez a sarkalatos leírás persze sok mai egyetemistára igaz lehetne, de a slamesek hordoznak magukban egy pluszt. Azt a pluszt, ami által túlcsorduló gondolataikat jegyzetfüzetük friss lapjaira vethetik. Különböző lírikus elemekkel olyan szövegeket alkotnak, melyekkel képesek életben tartani a modern népköltészetet és kifejezik a fiatalok általános problémáit, nehézségeit és érzéseit. Ha kellő figyelmet szentelünk nekik, ők lehetnek korunk csípős nyelvű szócsövei!
Végső soron: tényleg ruhákkal öltöztetjük a lelkünket?
A különböző szubkultúrák összevetésének végleges konklúziójaként a válasz: nem. Pontosabban, nem egészen. Az első példánkat elemezve a hippik ideológiája és jelenléte össze volt fonva az öltözködésükkel, ami pedig az élethez való hozzáállásukból gyökerezett. Persze az instrumentális zenét hallgatók körében is jellegzetessé váltak bizonyos öltözködési elemek és a cosplay kifejezésről is sok ember ösztönösen az animékre asszociál. Ahogy viszont egymás után szemrevételezzük a felsorolt csoportosulásokat, rá kell jönnünk, hogy a lelkünket nem trapéznadrággal, halászsapkával és vászontáskával öltöztetjük. A ruhák persze sok esetben definiálnak minket, de ahogy egy Dalí festményt sem a kerete határozza meg, úgy minket sem skatulyázhat be a gardróbunk tartalma.
Rengeteg szubkulturális csoportról lehetne még rövid elemzésben foglalkozni, de a téma igényes fejtegetésére könyveket kellene írni! Célunk mindösszesen annyi volt, hogy rávilágítsunk arra: a világunk a végletekig színes és különleges! Járjunk nyitott szemmel, ismerjük meg környezetünket és legyünk tisztában azokkal a más de mindenképpen kreatív, tehetséges és egyedi emberekkel, akik körbevesznek minket!
