Borítókép: Zenészmagazin
A Próbaverzió célja a kevésbé ismert, ám annál inkább tehetséges zenészek felkutatása, bemutatása egy laza beszélgetés keretein belül.
„Négy barát vagyunk, akik benne ragadtak a gyerekkori álmukban, és alapítottak egy zenekart.”
Cserta Róbert – ének
Timár Dávid – gitár
Cserta András – basszus
Gubics Máté – dob
Mikor és hogyan fogalmazódott meg bennetek a zenekar ötlete? Ki hogyan lett tag?
R: Ez az egész még 2019 karácsonyán indult. Kint voltunk egy családi síelésen Ausztriában az unokaöcsémmel, Bubával [Cserta András, a basszusgitáros]. Ketten jöttünk haza kocsival szilveszterre. Ott beszéltünk a témáról, hogy kellene egy közös bandát csinálni. Ő basszusgitározik, én pedig zongorázok, énekelek. Csatlakozott hozzánk Dávid is, aki osztálytársam volt gimnáziumban. Tudtam, hogy nagyon jól gitározik, és hasonló a zenei beállítottságunk. Majd végül Máté, aki a pandémia alatt kezdett el dobolni.
M: Az én csatlakozásom kicsit más volt, mert később kezdtem el dobolni, még a korlátozások alatt. Tudtam már, hogy Robiék mozgolódnak. Valahogy teljesen spontán megbeszéltük, hogy egyszer kipróbáljuk a közös zenélést. Azt hiszem, pont zongorát pakoltunk.
R: Igen-igen. Mondta Máté, hogy kipróbálná egyszer, hogyan játszik élő emberekkel, nem pedig csak otthon zenére. Annyira élveztük mindannyian, hogy belevágtunk. A hivatalos indulásunkat egyébként 2021 februárjára szoktuk datálni. Ekkor kezdtünk el már négyen próbálni mint Susie & the Pills.
A: Április környékén vettünk fel először egy demó anyagot még Robival az egyik unokatestvérünknél, és utána fogalmazódott meg, hogy ezt profibban is meg tudnánk csinálni. Hogy teljes legyen az album, és ne csak egy demó, írtunk hozzá még plusz számokat.
Miért kapta a banda ezt a nevet?
R: Elmondom az igazat. Van egy német szám a Blumentopftól, aminek az a címe, hogy Rave on. Az egész dal németül van. Egy gyerek rappeli benne, hogy rendezünk egy nagy házi bulit, lesz sör, lesz majd hifitorony, meg ilyen kis tök gagyi dolgok. Alatta valami nagyon béna zene megy. Egyszer csak elhangzik benne egy ilyen sor, hogy Susie bevette már a pirulákat. Annyira váratlanul érkezett, de mégis megmaradt ez a rész. Ebből jött az ötlet, hogy milyen jó név lenne a Susie & the Pills.
A: Utána egyébként köré fogalmaztunk egy másik verziót, ami szerint a közénség a Susie és mi vagyunk a Pills.
R: Elkábítjuk őket a zenénkkel.
M: Én ezt mindenkinek így szoktam továbbítani.
Az ősszel felléptetek az A38 hajón. Mit éreztetek, amikor kiléptetek az emberek elé? Hogy sikerült? Meghozta a várt hallgatóságot?
R: A nagyteremben játszottunk, ami egy ötszáz fős hely. Kicsivel kétszáz fölött voltunk, ami az eddigi legnagyobb közönségünk. Az ötszáz fős teremben kicsit üresnek tűnt, de egy pillanatig sem zavart. Tombolt velünk a közönség. Végtére is egy kétszáz fős terem nagyobb, mint az ötven fős. Annyira profik voltak a körülmények a színpadon, a beállásnál. Ennyire jól összehangolt helyen még nem játszottunk, és ezt nagyon élveztük.
M: Ilyen körülmények között nem is lehetett rosszul játszani. A koncert előtt nagyon izgatott voltam, de amikor elkezdtük, ez átment profizmusba, ha lehet ezt így mondani.
R: Jót hozott ki belőlünk.
A: Nekem ez volt egyébként az első koncert, ami előtt izgultam. Nem akkor kezdtem el izgulni, amikor fölléptem a színpadra, hogy „na, akkor most itt vagyunk és akkor most neki állok izgulni”, hanem már előtte.
M: Hasonló volt nekem is.
R: Spotifyon nagyon szeretjük nézni a statisztikákat. Koncertek után egy pár napig jobban megugrik a hallgatottság. Ez az A38-ra ugyanúgy igaz volt, talán még intenzívebben. Jött új követő is, jött új hallgató is. Ez egy olyan koncert volt, ahova idegenek is jöttek el miattunk, nem csak ismerősök meg rokonok, akiket elhívtunk, hanem tényleg olyanok, akik ránk találtak korábban és eljöttek a koncertre.
Nem olyan régen, pontosabban október 20-án jelent meg a legújabb számotok, az Amik Bennem Most Élnek. Ha úgy nézzük, ez az első dalotok, ami klippel került ki a hallgatóság elé. Honnan jött az inspiráció? Mi Számotokra ez a dal?
R: Olyan értelemben első dalunk klippel, hogy egy koncert- és egy stúdiófelvételünk már van, de igen, mi is ezt érezzük az első komoly klipünknek. Ez az, aminek története van, és nem mi vagyunk benne lényegében, hanem konkrét szereplők. Hát, hogy mi számunkra ez a dal?
M: Szerintem ahány ember, annyi értelem is van benne.
R: Nagyjából az üzenet elég egyértelmű. Az elvárások, a szülői szigor ellen fellépő lázadás. Ezt mindenki máshogy éli meg. Mindenki életében mást jelentett egy ilyen szakasz. Nekem például azt, hogy nem akartam zongorázni, hanem gördeszkázni. Most csak mondtam valamit. Hogy nekem mi? A családban a szüleim által elég komoly elvárások voltak mindig is, a tanulás állt fókuszban. A zene mindig bohókás hobbiként volt bekategorizálva, én pedig szerettem volna azért komolyabban űzni. Nem lettem hivatásos zenész, de elég sok energiát meg időt fektetek bele hobbizenészként is. Számomra ezt jelenti ez a dal.
M: Nálam ilyen konkrét események nem voltak, mint a gördeszkázás vagy a zongorázás. Inkább a személyiségemben voltak kisebb-nagyobb lázadozások, és talán még a mai napig is vannak. Például, ha társadalmi problémákkal nem értek egyet, ami valahogy kitör belőlem. Ha nem is adom át másnak, nem mutatom a külvilágnak, attól az bennem eléggé megvan. Nekem kicsit ezt jelenti ez a dal. A személyes, nem is az, hogy problémák, hanem nem egyetértések kimutatása. Ahány ember, annyi képpen lehet ezt a zenét értelmezni.
A: Igen, mert én például a dalnak a hangulatát tudom megfogni. Szépen elindul, és fokozatosan épül föl, a végén pedig van egy óriási zúzás. Ez olyan, mint amikor gyülemlik benned a feszültség, stresszes leszel ezek elfojtásától, majd egyik pillanatról a másikra kirobbansz, törsz-zúzol mindent. Számomra ez. Egyébként a mondanivalójáról nem tudok újat hozni, a hangulatára én ezt mondanám, ezt tudtam megragadni.
Hogy kell elképzelni egy dal születését? Milyen a munkafolyamat? Van benne olyan, amit a legnehezebbnek mondanátok?
R: Személy szerint nagyon szeretem a dalírást. Azt a részét mondanám nehéznek, amikor a hangszerelésben el kell indulni. Azt érzem ha van a fejemben egy dallam, hogy hiába csinálom meg gitáron vagy zongorán, mindig feljönnek alapkérdések. Mennyire legyen alatta dob? Mert több verziót is el tudok képzelni. Ekkor jön a képbe Máté, aki mondja, hogy „Hát, igen. Itt lehetne ilyen is meg olyan is”. Nem szeretem, hogy utána választani kell. Néha ez is tetszik, néha az is tetszik. Kicsit attól is függ, hogy milyen hangulatban vagyunk. Nyilván van mindig egy célja a dalnak, mit is akar pontosan visszaadni, miről szól. Sokszor úgy érzem, ha azt az adott dalt egy héttel előtte vagy utána írtuk volna meg, teljesen más lenne.
A: Olyan, mint egy festmény. Sosincs kész, mindig javítgathatnánk, de egyszer azt kell mondani, hogy ennyi.
Van példaképetek a zenében? Ideálotok, akire azt mondjátok, hogy ő „A Zene”?
A: Prince.
R: Nagy hatással volt rám a The Doors és a Nirvana. Ez a két zenekar esetleg. Olyan életszakaszban úgy kaptak el, hogy nagyon fontos lett, de egyiket se mondanám nagy zenei ideálnak. Szóval nekem nincs.
A: Bár azért a The Doorsban Ray Manzarek nagyon tudott zongorázni.
M: Annyira nekem sincs. Megjegyzendő, hogy régen csak rap zenét hallgattam. Teljesen más irányba terelődtem amióta elkezdtem dobolni. Már előtte is nyitott voltam minden műfajra, viszont azóta, hogy játszom, jobban megszerettem ezt a vonalat.
R: Volt egy mulatós időszakod is.
M: Tehát abszolút mindenevő vagyok. Emiatt gondolom, hogy volt esély egyáltalán arra is, hogy ezt a műfajt is élvezzem. Dobosok közül van egy srác, a The Hybrid Drummer. A Punnany Massif dobosa. Brutális, amit ő csinál. Neki nézem mindig a videóit, tőle próbálok tanulgatni. Talán őt mondanám, viszont zenekarban nekem sincsen, ha csak Eminemet nem dobhatom be, de azt már lehet, hogy nem kéne.
Kilátások a jövőre? Következő dal, album, koncert? Mik a terveitek?
R: Idén még lesz egy váratlan meglepetés koncertünk december 3-án az Akváriumban. A Magidom előzenekaraként fogunk fellépni, ami, ha a korábbi koncerthelyszínekhez viszonyítjuk, az A38-hoz képest még egy ugrás. Mindemellett két dalt fogunk felvenni novemberben, amiket szeretnénk még idén kiadni. Egy biztosan ki fog jönni. Remélem, hogy a másik is belefér, de az lehet, hogy átcsúszik januárra. Szeretnénk a jövő év első felében a második albumunkat megcsinálni. Abba is elég sok dal kész van már. Reméljük, hogy minél több fesztiválra eljutunk a nyáron. Egy-kettő lehetőség már úgy tűnik, hogy van. Bízunk benne, hogy össze is jön.
Ahogy beszélgettünk a srácokkal a kocsiban felmerült egy érdekes kérdés: soha többet zene vagy öljenek meg? Gondolkodás nélkül vágták rá, hogy az első opció számukra nem releváns. Szóval igen, a zene és a zenélés tud függőséget okozni – illetve nem csak egy kötött interjú folyamán tudhatunk meg különleges dolgokat kérdezettjeinkről.
