Élet és halál a háború árnyékában
Radnóti Miklós 1909. május 5-én született Budapesten, asszimilált zsidó családban. Édesanyja, Grosz Ilona és el nem nevezett ikertestvére a szülés során elhunyt, édesapját, Glatter Jakabot pedig 12 éves korában, 1921-ben vesztette el. Anyai nagybátyját, Grosz Dezsőt nevezték ki hivatalos gyámjának, 1923-ban azonban anyai dédnagynénjeihez került, ahol 1935-ig lakott.
1930-ban beiratkozott a Szegedi Ferenc József Tudományegyetem bölcsészeti karának magyar-francia szakára, és hat évvel később meg is szerezte a diplomáját. Egyetemi tanulóévei alatt járt először Párizsban, ami költészetében is látszik, hogy mély nyomot hagyott benne. A Nyugattal is akkoriban ismerkedett meg; 1932. december 1-jén jelent meg a folyóiratban Estefelé című verse, 1934-ben pedig a Nyugat 3. nemzedéke munkatársa lett. Ekkor változtatta meg a családi nevét Glatterről Radnóczira, a Radnótit ugyanis sajnos csak halála után tudta engedélyeztetni felesége, Gyarmati Fanni.
Az 1930-as évek tekinthetők a költő fénykorának. Tanulmányai során több társulattal, szervezettel és folyóirattal is megismerkedett, ahol tudta publikálni verseit és fordításait, valamint több verseskötete is megjelent. Sőt, 1935-től a Magyar Rádióban is megjelent párszor mint vendég.
Radnóti belépett a Nemzetközi PEN Club (Poets, Essayists, Novellists) magyarországi társulatába, így alkalma nyílt többet utazgatni, főleg Párizsba, ahová Gyarmati Fannit is el tudta magával vinni. Híres Eclogák című vers sorozatát 1938-1939 körül kezdte el írni, ám mivel 1940. szeptember 9-én először hívták be munkaszolgálatra, nem tudta befejezni mind a tíz verset, illetve köztudott, hogy a hatos számú ecloga hiányzik.
A háború nem csak Radnóti költészetére, de a társadalomban betöltött szerepére is nagy hatással volt; több háborúellenes tüntetésen is részt vett. 1942. július 1-jén hívták be a második munkaszolgálatra, ahol egy évig rengeteg megaláztatás és bántás érte. Ekkortájt írta Nem tudhatom… című versét, amin erőteljesen kivehető a második világháború pusztító mivolta.
1944. május 20-án vonult be Vácra a harmadik munkaszolgálatra. A sok utazás és vonulás közben írt még a Bori noteszébe verseket (Hetedik ecloga, Levél a hitveshez, À la recherche…, Nyolcadik ecloga, Erőltetett menet), illetve az utolsó leveleit.
1944. november elején (negyedikén vagy kilencedikén) a már járni alig tudó, végletekig kimerült Radnótit 21 társával együtt Abda környékén kivégezték és tömegsírba temették. Holttestét csak két évvel később, 1946. június 23-án találták meg, kabátja zsebében pedig ott lapult a notesze (Bori notesz), benne utolsó verseivel. A költőt augusztus 14-én, Budapesten helyezték végső nyugalomra a Kerepesi temetőben.
Radnóti Miklós hagyatéka
Radnóti Miklós versei és élete a mai napig nagy hatással van a magyar kultúrára. Versei az emberi jogok, az egyéni szabadság, a humanizmus és a béke melletti kiállást hirdetik és idealizálják.
Művei egy olyan korszakba engednek bepillantást nyerni, amelyben a költészet a zsarnokság ellenére is képes megmaradni. Utolsó, munkatáborban írt Bori notesz versei különösen fontos részét képezik hagyatékának. Ezek a versek a kivégzése előtt születtek, miközben megtörten vonultak a határ mentén – a költő a saját halálát is előrevetítette. Nyolcvan évvel a halála után is azt üzenik versei, hogy az emberi méltóságot minden körülmények között meg kell őrizni, és hogy a költészet egy olyan közös nyelv, amely összeköt minket.
