Borítókép: Andrej Dúbravský és Horváth Gideon közös kiállításukon a Longtermhandstandben. Forrás: Longtermhandstand Facebook-oldala
Pollinating Agents címmel nyílt március 27-én Horváth Gideon és Andrej Dúbravský közös kiállítása a Longtermhandstand-ben. A magyar és szlovák kortárs alkotók művészetében kiemelt szerepet kap a szexualitás, az identitás, amelyhez a természetet konceptuális módon, vagy az abból származó anyagok felhasználásával veszik igénybe.
Horváth Gideon művészetében kiemelkedő szerepet tölt be az anyagválasztás. Szobrait méhviaszból készíti, melyek erős ambivalenciát hordoznak magukban: mindamellett, hogy egy gyönyörű színű, érzéki, plasztikus anyagról van szó, mégis a testnedvből alakult intim, zsigeri képződmény undort válthat ki formálójában és nézőjében egyaránt. A méhviasz egy érzékeny, átmeneti anyag a szobrászatban, amely magát az alkotást is egy átmeneti állapotban tartja, megformálása után azonban változékonysága ellenére mégis időtálló módon tud viselkedni.
A művész alkotói folyamatában a viaszt forró vízben melegíti fel, amely egy gyurmaszerű, könnyen dolgozható állapotot kölcsönöz neki. Az anyag formálása közben testi tudással dolgozik, azaz nem egy fejben tudatosított folyamatot követ, hanem a matéria lehetőségeinek és határainak eleget téve alakítja és formálja azt.
Az ellentmondások nemcsak anyaghasználatban, hanem gondolkodásmódban is foglalkoztatják: Horváth Gideon alkotásaival igyekszik a bináris világfelosztás és a heteronormatív rendszerek elméleteit megkérdőjelezni és túlmutatni rajtuk. Ehhez a nyugati világ görög-római mitológiáit használja fel, különösképp a mítoszok hermafroditáit, szatírjait és faunjait hívja segítségül, melyek meghaladják a dualista felfogást, és teret adnak az attól eltérő megnyilvánulásnak.
Szerinte az ember narratív lény, amely történetekben gondolkodik, azonban a történetiség keretei lecsupaszító, leegyszerűsítő hatással bírnak, melyek megfosztják az egyént a nem tipikustól. A természetből inspirálódik, amelyben szintén számos olyan egyedet ismerhetünk fel, amelyek nem kategorizálhatók az általános férfi-női szerepekbe. A kiállításon látható antik vázái, amforái és kis faunjai a művész saját sebezhetőségének és erejének ötvözetét hivatottak szemléltetni.
Andrej Dúbravský Délnyugat-Szlovákiában található falusi házának kertjéből nyeri a legtöbb ihletet. Festészetének témái a vidéki gyermekkorának emlékeihez, valamint a környezeti kérdésekhez kapcsolódnak. A vidéki élet romantikus elképzelését vizsgálja, miközben kérdéseket provokál a természetben való élet vélt egyszerűségéről vagy összetettségéről, és összességében annak valóságáról. Idilli tájképeket, gyárak sziluettjeit, önarcképeket, állatportrékat és férfialakokról készült tanulmányokat készít, amelyek a mezőgazdaság, az ipar, a politika, az identitás és a szexualitás kérdéseivel szembesítenek. Munkái egyszerre ölelik fel és ellenzik a tájról és a vidéki életről alkotott szeszélyes elképzeléseket.
Expresszív festményein látható rovarok szintén ambivalens érzéseket ébresztenek: a katicabogarak és méhek közösülése a szépség és az undor kettős érzését váltják ki a nézőben. Az alkotások láttán szinte megelevenednek előttünk azok az idilli képek, amelyek a vidék archetipikus szereplőit megbotránkoztató, ugyanakkor fenséges és szellemes módon közvetítik a szemlélőknek.
A kiállítás május 12-ig tekinthető meg a Longtermhandstandben.
