Borítókép: Szász Alexandra
2025 őszén részt vettünk a budapesti belvárosi élet egyik friss és újító kulturális eseményén: a Selah Coffee House lehetőséget teremtett a Downtown Dialog csapatának, ahol lezajlott a szervezet legelső vitaszínháza az énkép témakörét körbejárva. A Downtown Dialog egy kulturális szervezet, céljuk, hogy többféle eseményen keresztül fejlesszék a magyar vitakultúrát. Az esemény megálmodója Muzslai-Bízik Bencze teológus és ifjúságsegítő, aki új teret teremtett a fiatal felnőttek ecsmecseréjének.
Vállalni magunkat, és egymástól tanulni önmagunkról is
A vitának megvan a maga módja és tere, azonban a műfaj szépsége, hogy a résztvevők nem csak önérvényesítést végeznek a folyamat során, hanem a vitapartner szavainak hatása képes gyökeresen átformálni a felek gondolkodásmódját. A Downtown Dialog programjának egyedisége abban áll, hogy a viták és eszmecserék során önmagunk kifejezése mellett megfigyelhetjük társaink, és ezzel együtt önmagunk benyomásait is. Mindez lassacskán előre gördít egy olyan lélektani folyamatot, amely nem csak a témát, hanem az egyedi énfelfogást is átalakítja. A vitaszínház teret enged a kulturált megnyilvánulásnak, amivel egy előremutató közösségi programlehetőséget kínál a fiatal felnőtt korosztálynak: lehetőséget biztosít a szellemileg frissítő eszmecserére, amivel a hétköznapok során egyre ritkábban találkozhatunk.
Fokozatos véleményformálás és a közösségen keresztüli énkép alakulása
A vitaszínház műsorrendje 3 részre bontható: a résztvevők moderátor segítségével kezdetben különböző állításokra reagáltak egy skálán való elhelyezkedéssel. Fokozatosan mélyültek a felvetések, többek között elhangzott olyan vitaindító állítás is, mint hogy “a külvilág megítélése fontosabb, mint az énképünk”, vagy “az ember énképe folyamatosan változik”. A skálán való elhelyezkedés után az egyes mércéket képviselők felszólalhattak, és közben helyváltoztatással megadatott a lehetőség a saját álláspontunk megváltoztatására is. Miután a felek végigjárták a skála egyes pontjait, megváltozott a térforma: innentől az egyének nem egy oszlop fokozatain, hanem egyértelműen elkülönülő, kétoldalú térfoglalással fejezték ki véleményüket.
A résztvevők oldal választással képviselik egyéni álláspontjukat, miközben vitát folytatnak. Kép: Szász Alexandra
A felek egymással való szembenállása az est tetőpontjának bizonyult, így a program végső szakasza egy bensőséges gondolkodásra hívta a közönséget: a Downtown Dialog önkéntes színésztársulata egy színielőadással bepillantást kínált a nézőknek egy édesanya és felnőtt lányakapcsolatába, amivel a közönség a társas kapcsolatokon keresztül megvizsgálta az énkép kérdéskörétt. Ezen a ponton a hallgatóság együttes feladata a szülő-gyermek páros helyzetének megfigyelése és elemzése volt, ami a színdarab szakaszonkénti haladásával és aprólékos boncolgatásával történt. A nézők kiléptek a megszokott passzív befogadó szerepből, és aktív, folytonos okfejtéssel felszólaltak, miközben gondolataikkal állandóan formálták a színdarab alaphelyzetének megítélését.
A közönség a darab szegmensei során megvitatja az előadás alaphelyzetének kimenetelét és moderátor koordinálásával elemzik a szereplőket. Kép: Szász Alexandra
A megfigyelés és megélés együttállása
Az előadás formabontó résszel zárult: miután a közönség hosszasan elemezte az anya-lánya kapcsolatot, a lányt alakító színész elvegyült a hallgatóság párbeszédében, és a vitatkozó nézőknek egy beszélgetésben kellett tanácsot adniuk a lánynak. A társalgás érdekessége abban rejlett, hogy az előadás legelején boncolgatott témakörök visszaköszöntek az előadóval való beszélgetésben, hiszen a felek hirtelen egy sebezhető, intim diskurzusban találták magukat. A nézők meglelhették magukat egy keretben, mivel a színészi társalgás segítségével a kezdetekkor felvetett kérdések átkerültek az elméleti síkból a gyakorlati, hús-vér emberi társalgási viszonyba. A helyzet átütő ereje abban rejlett, hogy a hallgatóság tanácsadása egy önreflexív folyamattá alakult, és az együttérzés gyakorlásával az egyének nemcsak a szereplőnek, hanem bizonyos értelemben önmaguknak is válaszokat szolgáltattak.
A nézők és a lány karakterének közös diskurzusa. Fotó: Szász Alexandra
Érvelni, vitatkozni, elfogadni!
A vitaszínház lezártával magazinunk elbeszélgetett a programsorozat megálmodójával és egyik főszervezőjével, Muzslai-Bízik Benczével, aki készségesen válaszolt az eseménnyel kapcsolatos kérdésekre.
– Mi volt az ötleted a kezdeményezéssel?
– 5 éve jött az ötletem, hogy legyen egy olyan fórum, ahol különböző felfogású emberek, akár spirituális vagy más felfogásúak együtt tudnak beszélgetni az egyetemista és a fiatal felnőtt korosztályban, 19-től 35 éves korig. Azt gondolom, nagyon sok olyan gondolata van ennek a korosztálynak, amit nem tud átadni, mert nincsenek meg a megfelelő fórumok, hiszen egy buliban például ilyet nem lehet. Az egész kezdeményezés önkéntes alapon működik, így ez szerelem-projekt. A cél az, hogy a vitakultúrát próbáljuk fejleszteni, Magyarországon szerintünk gyenge lábakon áll a vita. Szeretnénk, hogy a mi korosztályunk jól tudjon vitatkozni egymással: érvelni, vitatkozni, meghallgatni, elfogadni a másik álláspontját, vagy épp meggyőzni őt, ha nincs igaza.
– Rövid távon milyen céljaitok vannak? Milyen rendszerességgel szeretnétek programokat?
– A helyszín marad a Selah Kávézó, és havonta egyszer szeretnénk alkalmakat. Most decemberig lesz 3 alkalmunk összesen, és megnézzük, hogy mennyire működőképes a program és megmarad-e az érdeklődés. Ha nem, akkor januártól átgondoljuk a projektet. Témákat tekintve pedig szeretnék majd keresztény szemléletben is átfogó vitákat, de a cél továbbra is az, hogy tét nélkül ki lehessen fejezni a legérdekesebb gondolatokat, amiket akár máshol nem merne kifejteni az illető. Bátran mondjuk ki és fogadjuk el egymás véleményét, de tanuljunk is egymástól!
Hosszú távon pedig az a cél, hogy sokkal többen legyünk. Egyelőre pedig boldog vagyok az első alkalommal is. A következő alkalom novemberben lesz, a témánk a halloween, a halál témaköre és az élet utáni kérdések. Privát eseményeket csinálunk, mert szeretnénk moderáltan olyan emberekkel beszélgetni, akik gondolkodó partnerek lehetnek a témákban és nem más, mögöttes szándékkal érkeznek.
– Mit gondolsz a közönség reakciójáról?
– Nagyon hálás vagyok ezért a közönségért, hiszen nekem egy 5 éve dédelgetett álmom, hogy mélyebb beszélgetések keletkezzenek. Nagyon örültem, hogy ilyen párbeszédek jöttek létre és hogy hallok gondolatokat. Ifjúságsegítőként fesztiválokon is dolgozom, és egy fesztiválon vagy egy buliban nincs alkalom a komolyabb párbeszédre. Nagyon sok rossz dolgot hallok a mi generációnkról, hogy felszínesek vagyunk, és törekszem arra, hogy értelmiségiként társalogjunk. Jó érzés volt, hogy kulturáltan, józanul lehetett beszélgetni és boldog vagyok a reakciók miatt, mert értelmes gondolatok hangzottak el.
