Nem lehet mellélőni
A SZIGET a hazai fesztiválok legszélesebb zenei repertoárját vonultatja fel minden évben. Indie poptól a magyar mainstream rapen át a technóig mindenki megtalálhatja a neki tetsző stílust a 6 nap során.
Csak ezen a rendezvényen fordulhat elő, hogy egy érzelmes, a béke szigetének aurájába kerítő Nagyszínpados Niall Horan koncert után, az elmúlt évtized egyik DJ legendájára, David Guettára vaduljon meg és „kattogjon” a közönség egy hatalmasat. Annak ellenére, hogy én sokféle zenei stílusnak, köztük a fent említett műfajoknak is kedvelője vagyok, nem hittem volna, hogy megférnek egymás után. Ám az egykori One Direction énekese és a francia lemezlovas is annyira lehengerlő show-t produkáltak a nagyérdeműnek, hogy teljes mértékben belefeledkeztem és át tudtam adni magam az élménynek.
Miután kialudtak a Nagyszínpad fényei, számos helyen feljebb kapcsolt a hangulat: a Dropyard Stage-nél Pogány Induló koncertjétől állt meg az idő, majd a Sláger FM Stage-nél élhettük újra az igazi örökzöld klasszikusokat.
A hajnali órákat a Coca-Cola Stage és a BME Egyetemi Napok X Snowattack közös kisszínpadánál töltöttük, ahol a legnagyobb nemzetközi slágerek remixeire lehetett tombolni, mindezt leginkább egy csapat illuminált francia társaságában.
K-híd = kapu külföldre
Nem túlzás, tényleg mintha egy külföldi utazásba csöppenne az ember, amint átlép a K-hídon. A magyar szavakat az angol váltja fel, és amikor a tömegen keresztül gázolsz át vagy a WC-nél állsz sorban, akkor pedig az “excuse me” és a “sorry” a legtöbbet hallott kifejezés.
Ennek ellenére egytől egyig mindenki nyitott, elfogadó, kedves és segítőkész volt, legyen szó útbaigazításról vagy kölcsön mobiltöltőről – nációktól függetlenül egységesen mindenkiben ott volt a bajtársiasság. Ezeken felül olyan spontán és nem hétköznapi beszélgetésekbe elegyedhetett az ember, minthogy miért okosabb döntés nem fürödni ittasan az izraeli kempingezők számára.
Nappal is csodavilág
A fesztiválon nemcsak éjjel, de nappal is bőven akadt lehetőség a szórakozásra. A Cirque Du Sziget sátornál cirkuszi előadásokat figyelhettünk meg, afrikai táncosok szórakoztattak, de voltak ázsiai kulturális workshopok is, ami miatt az atmoszféra még inkább egy világkörüli utazásra emlékeztetett. Annyi impulzus éri az embert egy ilyen fesztiválon, hogy nem is lehet ott helyben igazán feldolgozni, inkább csak továbblök a következő történés, és ez az, ami mozgásban tart az egész esemény alatt.
Az egész napos pörgést csak elegendő étel- és italbevitellel lehet bírni: én közel 40 ezer lépést tettem meg a szombati nap alatt, és hazaérve már csak beesni tudtam az ajtón.
A fesztivál alatti étkezésekről számos stand gondoskodott: a közel-keleti shawarma csirkétől a holland stroopwafel-en át több nemzetközi étel is szerepet a kínálatban, de igazi magyaros gulyást, lecsót és lángost is találtunk a helyszínen.
Ugyanakkor az árak is igencsak külföldiekre voltak szabva. A Sziget Fesztivál azért tudott ilyen népszerű lenni az ide érkező külföldiek körében, mert az ő pénztárcájukhoz képest rendkívül költséghatékonyan tudtak gazdálkodni, ám idén már több izraeli és holland szerint is elszabadultak az árak a Szabadság Szigetén.
Ennek ellenére a Sziget Fesztivál egy ideális kezdőélmény, hogy az ember meg tudjon ismerkedni a fesztiválok kultúrájával. Egy hét önfeledt szórakozás, ünnep és egy emlékezetes kultúrsokk, amely Magyarországra tömörít egy kis szeletet a világ minden szegletéből.
