Oh, azok az ópiummámoros tinédzser évek! – Euphoria 2. évad kritika
Mit kapunk, ha összevegyítjük a tinédzser létet, a dúló hormonokat, a szerfüggőséget, a gyászt, a családon belüli abúzust, a testképzavart, az identitásválságot, a toxikus kapcsolatokat és az egészet olyan képivilággal, zenével jelenítjük meg, amelytől maga a néző úgy érezheti, mintha valamilyen pszichoaktív szer bevételétől álmodná az egészet? Valahogy így lehetne megfogalmazni az HBO nagysikerű sorozatát, az Euphoriát. Felvetül a kérdés, vajon továbbra is működik mindez a képernyőn? Enyhén spoileres kritikámat olvashatják.
