A határ a csillagos ég, de én beérném Szlovéniával is
A magyarok és kormányaik rendszerint Ausztriát célozzák meg Magyarország következő ambiciózus fejlődési mérföldköveként, mind gazdasági, mind társadalmi tekintetben. Ígérték a reformkorban, a két háború között, megígérte Kádár, az MDF és Orbán is, hogy “nemsokára”, “a 80-as évek közepére”, “2004-re”, “2021-re”, legújabban pedig “2030-ra, de inkább 2050-re érjük majd utol nyugati szomszédunkat. Vágyunk azokra a fehérre mázolt családi házakra, a lízingelt BMW terepjáróra, a szabálykövető és illedelmes emberekre, valamint a kristály tiszta és illatos pissoirokra. Ez egy ambiciózus cél, amivel a végsőkig ámíthatjuk magunkat. Nekem azonban van egy jobb ötletem: legyünk Szlovénia!
Mennyire erős Kína valójában?
A rendszerváltás után Francis Fukuyama kikiáltotta a történelem végét. Eljött az amerikai hegemónia ideje. Azóta ez a kijelentés egyre rosszabbul öregszik (that didn’t age well). Mintha Fukuyama kihagyta volna az “ideiglenes” szót a “vég” elől. A világ újra többpólusú, igaz az ellentét már pusztán az állami autokrácia mértékén (demokrácia vs. diktatúra) és a reálpolitikai-diplomáciai ellentéteken alapszik (pl.: Indokínai tenger irányítása). A keleti pólust újonnan Kína képviseli.
