Keresés
Close this search box.

Legyél te is hallgatós! Jelentkezz hozzánk március 3-ig!

Kína gazdasági térnyerése és valós ereje

Mennyire erős Kína valójában?

A rendszerváltás után Francis Fukuyama kikiáltotta a történelem végét. Eljött az amerikai hegemónia ideje. Azóta ez a kijelentés egyre rosszabbul öregszik (that didn’t age well). Mintha Fukuyama kihagyta volna az “ideiglenes” szót a “vég” elől. A világ újra többpólusú, igaz az ellentét már pusztán az állami autokrácia mértékén (demokrácia vs. diktatúra) és a reálpolitikai-diplomáciai ellentéteken alapszik (pl.: Indokínai tenger irányítása). A keleti pólust újonnan Kína képviseli.

Borítókép: Google Maps

Rendszerhiba

A globális kapitalizmusban egy pár vadhajtást leszámítva (pl.: Észak-Korea) mindenki egyetértésre talált, beleértve Kína államkapitalizmusát. Érdekes, hogy pont ez a globális kapitalizmus, amely a multinacionális cégek folyamatos költségcsökkentése és profitmaximalizáló magatartása miatt találta Kínát oly vonzónak, termelt ki újra egy méltó ellenfelet az USA-nak a Szovjetunió bukása után. A folyamatos kínai térnyerés veszélyeiről már a 2010-es évek második felében elkezdték figyelmeztetni a nyilvánosságot, a legjobb példa a szemléletváltásra a “kínai” termék pejoratív jelzőjének kikopása vagy Donald Trump jellegzetesen Kína ellenes politikája. Felmerül így a kérdés: miért látja Kínát ekkora veszélynek a globális nyugat? Vajon tényleg akkora fenyegetést jelent Peking? Egy tanulmány szerint nem ez a helyzet.

Miben jelenthet egy ország veszélyt egy másikra?

Az egyértelmű válasz erre a hadsereg mérete, hiszen katonákkal szó szerint megtámadhatnak. Ez azonban egy egyoldalú megközelítés. Számos más tényező is szerepet játszik (lásd Oroszországgal szembeni szankciók). Gazdasági mérőszámok esetén itt van a GDP, a GDP/fő, a GDP növekedés mértéke is. Lehet még a munkaerő mérete, a globális diplomáciai befolyás erőssége vagy a médiaipar fajsúlya is komoly faktor.

Kína és az USA gazdasági adatai
Forrás: The Guardian

Az Egyesült Államok hadseregének méltó kihívója: Kína

A világ legtöbb főt számláló hadserege Kínát szolgálja. Egészen pontosan 2 millió 35 ezer főt számlál, amely több az USA 1 millió 395 ezer fős állományánál. A hadsereg költései milliárdos tételek, de az USA kb. dupla annyit költ, mint Kína. Ráadásul a kínai hadsereg újgazdag, az amerikai már igazi arisztokrata, ami azt jelenti, hogy a kínaiak még csak most fektetik be a tőkét, az amerikaiak viszont nem most kezdték a szakmát. Amikor megpróbálták 1200 könyvvizsgálóval felmérni a Pentagon valós méretét (bázisok száma, összes tőke stb.), egyiknek sem sikerült.

A fölény az anyahajók mennyiségén is látszik (USA-Kína 11-2). Ezen felül a kínai katonák idejük 20-30 százalékában kommunista ideológiát tanulnak, a kínai pilóták 100-150 órával kevesebbet repülnek kiképzésük során. Ha jobban belegondolunk, közvetlen összecsapás esetére nem is feltétlenül érdemes a két állam hadseregének méretét fejtegetni, ugyanis mindkét fél kártyái közt van plutóniummal töltött “Jolly Joker”, atombomba. A hadsereg mérete három esetben lehet fontos:

Kína anyahajóinak száma meg sem közelíti az USA flottájának számosságát
Kínai anyahajó, forrás: Defense News

Kína és a multik

A Kínai térnyerés leginkább a médiaiparban, a technológia exportban és a diplomáciai-gazdasági térnyerésben mutatkozik meg. Azt hiszem nem nézünk túl sok kínai filmet, de a Tiktokot sokan használjuk. Az elmúlt években a cégnek sikerült ledominálnia a Szilícium-völgyi közösségi média óriásokat, az app azonban teljesen máshogy működik Kínában. A másik fontos esemény a kínai tervezésű, székhelyű és gyártású eszközök extrém gyorsaságú megjelenése a világpiacokon, többek között Magyarországon is. Ilyenek a pár éve még teljesen ismeretlen Xiaomi, a Huawei, autók terén az éppen kibontakozó elektromos MG. 

Ez csapda!

Az államokkal seftelés sem áll távol Kínától, a hitelkonstrukcióik pedig jellegzetesek. Nagyon laza keretek között osztanak pénzt, fizetésképtelenség esetén pedig kérnek egy szeletet az állami infrastruktúrából. Montenegróban a kínaiaké az autópálya, Sri-Lankán a teher és hadikikötő. Ez Magyarországon is megmutatkozik a megosztó Budapest-Belgrád vasútvonal esetén és a tervben lévő Fudan Egyetem kapcsán. Kelet-Afrikában van a leginkább ilyen befolyás, ott ugyanis katonai bázisoktól digitális infrastruktúrán át parlament építésig bármit és mindent találunk extrém szoros diplomáciai és gazdasági kapcsolatokkal.

Kína, Xi Jinping és a GDP

Két ország összehasonlítására gazdasági szempontból mégis a bruttó hazai terméket szokták használni. Arról lehetne vitázni, hogy ez a mérőszám jó-e, de ez lényegtelen, ugyanis ez a konszenzusos mindenki által értelmezhető mutató. Az USA-ban sem érdemes elkezdeni kilométerrel leírni távolságot, mérföld helyett, mert senki nem fogja érteni. Ha pusztán a gazdaságok méretét nézzük, akkor is az USA nyer, de nem sokkal. GDP/fő esetén az erőviszonyok drasztikusan eltolódnak az Egyesült Államok javára. Vásárlóerő paritással kb. 3,5-szer akkora az egy főre jutó jövedelme, mint Kínának. Ennek okai között van, hogy Kína jövedelmén kb. 1 milliárd 400 millió fő osztozik (holott az USA lakossága csak 331,9 millió). Ráadásul az Egyesült Államok gazdasági teljesítménye nagyban rejlik lakosságának beteges fogyasztási szokásaiban. A lakossági fogyasztás a GDP 68%-át teszi ki (Kínában ez kevesebb, mint 40%). Amely viszont gazdasági értelemben a legijesztőbb Kínát tekintve az a folyamatos és jelentős növekedése.

Kína és az USA főbb gazdasági mutatói az elmúlt évtizedekben.
Kína GDP-ben lassan beéri az USA-t, az egy főre jutó jövedelemnél nagyon alulmarad, a növekedési sebessége jóval megelőzi az Államokat, forrás: World Bank Data

És még az is lehet, hogy az egész kamu!

Van egy tanulmány, amely 2018-ban jelent meg a Chicago-i Egyetemen. Egy nagyon érdekes, de megkérdőjelezhető gondolatkísérleten visz végig, amelynek az a konklúziója, hogy Kína nem akkora gazdaság, mint azt a hivatalos adatok közlik. A GDP, amit elsősorban szabadpiacos kapitalista rezsimek gazdasági teljesítményének mérésére terveztek, nem elég pontos az olyan autokratikus rendszereknél, mint Kína. De miért? Hiszen a GDP komponenseit bárhol ki lehet számolni, nincs ez választási rendszerhez vagy tökéletes versenyhez kötve. Azonban felmerülhet a kérdés, hogy ki számolja ki a GDP-t és a GDP növekedését? Ezt nagyrészt kormányok végzik a saját statisztikai hivatalukban. Mennyire voltak megbízhatók Magyarország statisztikái a szocializmus idején? Válaszként itt egy találó idézet Hofi Gézától:

– Józsi bácsi, a disznó mennyit fog fialni?

– Mennyi a terv, elvtárs?

– 14!

– Ezt megmondták a disznónak is?

Az ilyen rendszerekben minden beosztottnak célja, hogy minél nagyobb eredményről számoljon be, hiszen ezen múlhat az előléptetése. Persze Kína már rég nem tervgazdaság, a Kádárizmusra kevésben hasonlít.

És mégis milyen alapon kérdőjelezzük meg a Kínai Kommunista Párt hivatalos adatait?

Éjszaka az űrből a Földre tekintve egy pókháló terül elénk, amely lámpafények egybefüggő fénysugarából áll. Ezek a fénysugarak a gazdasági tevékenységet mutatják. A 2022-es orosz-ukrán háború óta Ukrajna területén egy nagy fekete folt van, körülötte tisztán kivehető fényesebb határok. Az egyik leglátványosabb különbség talán Észak és Dél Korea között látható. Azt is megfigyelték, hogy az áramhasználat növekedése és az éjszakai fények (nightlights) sűrűségének növekedése szoros kapcsolatban van a GDP növekedésével. A tanulmányban arra jutottak, hogy ezen tényezők szorosabban együtt mozognak a GDP növekedéssel a demokratikus rezsimek területein.

A bemutatott képlet alapján a hivatalos GDP adatok mellé bevezetnek egy éjszakai fényekkel korrigáló változót és ezen számítások alapján arra jutottak, hogy a kínai GDP növekedés 2008 és 2016 között az átlag 8% helyett inkább 4% körül volt. Ez így sem egy alacsony szám, de nem egetrengető konjunktúra. Ezen számítási módszerek alapján Kína valós GDP-je csupán 40%-a a hivatalos adatoknak. Ezzel még mindig a második legnagyobb gazdaság a világon, éppen lehagyva Japánt. Persze itt még a tanulmány írója is bevallja, hogy ez egy nagyon ingoványos talajon álló feltételezés, ki tudja milyen faktorokat nem számolnak bele, de mindenképp egy gondolatébresztő kísérlet. Alátámasztani tudja még a tézist a kínai alelnök kiszivárgott beszégletése, amiben kijelenti, hogy Kína GDP-je mesterséges, így megbízhatatlan.

Észak-Korea és Ukrajna éjszakai kivilágítottsága
Ukrajna olyan fekete, mint a Fekete-tenger, Észak-Korea diadalmaskodik a hanyatló Dél-Korea fölött, forrás: Wikimedia Commons; Sky News

Tehát

Sok tényező alátámasztja a Kínával szembeni aggályokat, leginkább olyanok, amelyek kézzelfoghatók. Ilyenek a Xiaomi, a Tiktok vagy a hadsereg. Ettől függetlenül elképzelhető, hogy ez a fenyegetés nem akkora, mint amekkorának mutatja magát. Amerikában elhíresült kifejezés a paper dragon, tehát a papír sárkány találó beceneve, amivel Kínát illetik. Egy külön változót hoz a képletbe az Oroszországgal egyre szorosodó és egyenlőtlen kapcsolat. Felmerülhet még az a kérdés is, hogy vajon mekkora lenne a kínai gazdasági teljesítmény, ha nem lenne jelen a sok nyugati multi, hogy ellássák munkával a helyi lakosságot. Jelenleg a multinacionális cégek Kína GDP-jének 20%-át teszi ki. Ebből bizonyára sok kínai székhelyű van, de a nagyja mégis amerikai és európai cég. Amíg ez így van, a nyugatnak jelentős fölénye van, hiszen nem csak Kínában találni olcsó munkaerőt. Azonban ezek az erőviszonyok folyamatosan tolódnak Kína javára. 

Mit kezdjünk a hegemóniával?

Kína vitathatatlanul az egyik legnagyobb fenyegetése az amerikai hegemóniának, amely alatt az USA is véghez vitt jó néhány botrányos manővert. Azonban amikor a NATO aggályokat fogalmaz meg a feltörekvő Kínával szemben, nem csak azért félti a status quoját, mert abban neki kényelmesebb. A Kínai Kommunista Párt diktatúrája, ideológiája, hozzáállása is fenyegetést jelenthet a nyugati típusú demokráciákra, amely a felvilágosodás óta az egyik egyetlen olyan eszme, amit még nem sikerült teljesen lejáratni a XX. században.