borítókép:freepik.com
A szépségnek vannak fajtái?
Természetes szépség alatt azt értem, amikor valaki megőrzi az eredeti tulajdonságait. Például nem festi be, vasalja ki vagy göndöríti be a haját. Nem sminkel erősen, saját szempilláit és körmeit nem festi, építi. nem esett át más kozmetikai vagy plasztikai beavatkozáson sem. A testét nem fedik tetoválások.
Manapság a közösségi média a szépségről alkotott képünkben is szerepet játszik. Az Instagram és Snapchat filterek azt erősítik bennünk, hogy el kell tüntetni a hibákat, tökéletesen szabályosnak és szimmetrikusnak kell lennie az arcunknak és a testünknek. Ugyanakkor az utóbbi években megannyi influenszer szállt szembe a beavatkozásokkal, és az internet által kialakult szépségideálokkal, azt szorgalmazva, hogy fogadjuk el magunkat. Lemossák a sminkjüket, eltávolítják a tetoválásaikat, kiveszik a töméseiket. Megmutatják a testüket, és olyan testrészeiket, amiket sokszor takarunk vagy szégyellünk, pedig teljesen természetesek. Ezek nyomán felmerülhet bennünk a kérdés: Akkor mégis mi a szép? Melyik végletnek higgyünk?
Honnan jönnek az ideálok?
Manapság az internet, a közösségi média, és a médiaszereplők mondják meg mi számít szépnek. Nemrég még a divatcégeké volt ez a „hatalom”. Az, hogy egy felsőbb osztály vagy személyek mondják meg, hogy mi számít szépnek, a történelemben sem volt másként. A szépségideák mindig felülről eredeztethetők, uralkodóktól, nemesektől, manapság hirességektől, influenszerektől. Ezek pedig mind valamilyen eszmeiséghez kapcsolódtak. A szépség akkor volt fontos, ha például hatalmat, gazdagságot vagy termékenységet képviselt. A polgárság megjelenésével, majd a sokszorosított eljárások, újságok, lapok elterjedésével már nemcsak az arisztokráciát érintette a szépség kérdése. Tulajdonképpen az lett szép és követendő, amiről írtak. Egy másik fontos szempont, hogy mi vagy ki miatt szeretnénk szépek lenni. Teljesen más szempontok játszanak, ha magunknak szeretnénk megfelelni, mintha másnak szeretnénk tetszeni. Ha önmagunk elfogadása a cél, nem kell univerzális igazságokat keresnünk az egy sokkal rugalmasabb, egyénibb feladat. Azonban – tekintve hogy az ember társas lény – az egyik legnyomósabb indok arra, hogy szép legyen, hogy a társai elfogadják, illetve, hogy párt találjon.
Miért szeretjük, ha valami szabályos?
Az emberre igaz általánosságban, hogy vonzónak találja, ha egy arc szimmetrikus, ha a haj élénk színű és fényes, vagy a szemek csillognak. Ennek kulcsa mind az egészségben rejlik. Átvitt értelemben azokat a külső tulajdonságokat találjuk kívánatosnak, amik arra utalnak, hogy az egyed, akivel dolgunk van, egészséges. Ezt pedig minden korban nagyra értékeljük és fontosnak tartjuk. Az ember tudat alatt keresi a párját vagy társait, és igyekszik bebiztosítani az utódok túlélését. Akinek szabályos az arca és vonásai, nagy eséllyel az utódai is öröklik tőle. A makulátlan bőr, hangsúlyos arcélek és telt ajkak azt sugallják az ember rendben van. Az arc és az ajkak vörössége fittséget és oxigénnel teli vért jelezhet, ami megmagyarázza a bőrpír és a vonzerő közötti összefüggést. A természetes ragyogást igyekszik visszaadni vagy támogatnu a szépségipar is. A haj festésével fényt adhatunk neki, beültetéssel vagy műhajjal elérhetjük, hogy hosszú legyen. A sminkelés tökéletes eszköz, hogy a piros arc és az ajkak természetesnek hassanak, szemünket figyelemfelkeltőbbé tegyük, és a fáradságot vagy sápadtságot eltakarjuk.
A plasztikai műtétek a szimmetriát igyekeznek megragadni. Kutatások eredménye az a megállapítás, hogy a babák is szívesebben, több ideig néznek egy szabályos arcot, pedig ők még mentesek az olyan torzításoktól, mint a kultúra, a reklámok vagy a hírességek befolyása. Mindez azt is jelenti, hogy a vonzódás(unk) bizonyos arcvonásokhoz sok esetben neurobiológiai válasz.
Miért szeretjük a mesterségest?
A plasztikai beavatkozások elsődleges célja korábban egészségügyi szerepet töltött be. Például egy rendellenességet vagy egészségre veszélyes hibát eltávolítani. Ez a funkció természetesen ma is működik például égési sérülések esetében, orrműtéteknél vagy mellkisebbítésnél. Azonban egyre hangsúlyosabbá válik az esztétikai funkció. Önmagában ez is nagyon szép, hiszen egy olyan hibát hivatott „javítani” az emberen, ami régóta zavarja, önbecsülését rombolta, így egy magabiztosabb, teljesebb életre tehet szert, ami javíthatja a életminőségét. Azonban ott van az árnyoldala, ugyanis, ha egy testrészt megváltoztatunk, nincs megállás. A páciens találhat magán egy másik vonást, amivel nem elégedett, és ez egy ördögi körré alakulhat, míg már semmivel nincs megelégedve magán, és mindent meg akar vagy meg is változtat. Ennek megfelelően a plasztikai műtétek csökkenthetik az önbecsülést, és azt az üzenetet közvetítik, hogy nem elfogadni kell önmagunkat, hanem átalakítani, hogy jó legyen.
Valójában mi szép?
A kérdést nem lehet egyértelműen megválaszolni. Általános igazság, hogy az ember az egészséget keresi és látja szépnek, illetve azt, amit más ismer vagy megszokott. Lehet, hogy valaki olyan családban nőtt fel, ahol természetes volt, hogy változtatnak magukon, így ezt tartja szépnek, de természetesen létezik ennek az ellentéte is. A részletek eltérhetnek mindenkinél. A nap végén viszont az a szép, ami autentikus és passzol az emberhez. Valami akkor szép, ha őszinte. Legyen az műköröm vagy festett hajszín. Ha jól érezzük magunkat vele, akkor igenis lehetünk szépek.
