Thomas Vinterberg legújabb alkotásában a kortárs Dánia mindennapjaiba kalauzolja el nézőit. A pontos dátumot és az aktuálpolitikai klímát illetően nem szolgál támponttal. Szemmel láthatóan a magánélet szférája és az ember mint egzisztenciális lény kerül bemutatásra. A történet fókuszában négy, egyazon intézményben tevékenykedő középiskolai tanár áll.
Nikolaj 40. születésnapja fontos fordulópont: ahogy a jeles alkalmak általában, a számvetés idejéül szolgál, különösképpen Martin, a hajdan szebb napokat megélt jóbarát számára. Egykor nemzedéke kiemelkedő tehetségeként tekintettek rá, aki gőzerővel közelített a PhD-fokozat megszerzéséhez, emellett rendszeresen lepte meg környezetét a jazzbalett-órák során elsajátított lépések segítségével. Mára azonban az ifjonti hév tovatűnt, érettségizői lázonganak ellene szétszórt előadásmódja és szigorú osztályozási rendszere miatt. Habár ígéretet tesz önmagának, hogy az este folyamán nélkülözi az alkoholfogyasztást (hiszen autóval érkezett), barátai unszolására mégsem utasítja vissza a kaviár mellé orosz tradíció szerint szervírozott vodkát. Nincs megállás, egyik ital követi a másikat.
Hamar elérkezünk minden fausti alku alapvetéséhez: a boldogtalan egyén letér megszokott pályájáról, és mindent feltesz egyetlen lapra, miután magával ragadja egy kétes remény gravitációja. Sorvezető gyanánt egy kortárs pszichiáter szokatlan elmélete szolgál. Skarderud szerint valamennyi ember félezrelékes véralkohol-deficittel jön világra, melynek pótlása teljesítménynövekedéshez vezet. Első hallásra furcsa, mégis tetszetős elképzelés lehet, hiszen akárcsak egy vallás, a megváltás eshetőségét kínálja fel, ráadásul nem ró túlontúl nagy terhet követői számára. Hőseink egymás után vetik bele magukat a kísérletbe.
Amennyiben végigtekintünk rajtuk, mindahányan az elidegenedés egy-egy stációját képviselik. Nikolaj életéből elsősorban az izgalom hiányzik, melyet a barátaival töltött lerészegedések által pótol. Tommy magányosan tengeti hétköznapjai nagy részét húgyhólyagproblémákkal küzdő kutyája társaságában. Peter elégedettnek sejlik, mintha kizárólag egy párkapcsolat hiányozna a kiteljesedéshez. Bizonyos értelemben Martin helyzete a legsúlyosabb: Tommyval ellentétben ő nem az egyedüllét által, hanem kiüresedő házasságában kényszerül farkasszemet nézni hiányérzetével.
Első ránézésre adja magát a cselekmény italozás felőli olvasata, véleményem szerint azonban ebben az esetben kizárólag a felszínt kapargatjuk. A mélyben meghúzódó problémakör mindnyájunk számára ismerős. A nyugati ember sorsa elődeiével szemben az erő halál előtti elpazarlásában fut bele a maga zsákutcájába. Békeidőben, messze a háborús övezetek borzalmaitól, az idő előtti vég önnön tehetetlenség-érzetünk által is bekövetkezhet. Mintha nem lennénk egészen jelen. Hiába a polgári társadalmak és a 21. századi technológia kényelme, a megnövekedett átlagéletkor elérésének lehetősége elégtelennek bizonyul a beteljesedéshez.
A Még egy kört mindenkinek címéből nem feltétlenül sejthetően azt a keserű kérdést járja körbe a négy főszereplő bemutatása által, hogy egy nagy eszmékkel szemben végsőkig szkeptikus korban képesek vagyunk-e visszaperelni az ünnep fogalmát civilizációnknak. Akárcsak egyéni szinten megtaláljuk-e annak módját, hogy minden reflexiót nélkülözően, teljes egészében adjuk önmagunkat. A tét hatalmas, a siker viszonylagos, ki-ki megteszi a maga lépéseit.
Vinterberg szokásához híven letisztult, minimalista kompozícióban gondolkodik. Nagy hangsúlyt fektet a jelenetezésre. Sűrű, már-már mozaikszerű cselekményvezetése nélkülöz minden hatásvadász gesztust. Dogmafilmes múltjának egyes elemei beépülnek. Kevés helyszínnel dolgozik, emellett bizonyos esetekben háttérzene helyett a szereplők által lejátszott kamarazenei darabok csendülnek fel. Minden párbeszéd és mozdulat hozzájárul az atmoszféra és a szereplők viszonyainak ábrázolásához. Bátran állíthatjuk, hogy az életmű előzményeihez méltó állomásához érkeztünk el, és az európai film realista vonulata újabb gyöngyszemmel bővült, melynek problémafelvetéseit érdemes magunkévá tenni. Bővülni fogunk általuk.
(borítókép: salidasteamplant.com)
