Vezess helyettem – kritika

Murakami Haruki Magyarországon és Európa-szerte az egyik legnépszerűbb kortárs japán író. Sikerének számos komponense közül a nyugati zene- és irodalomtörténethez való szerves kapcsolódást érdemes kiemelni az általunk vizsgált mű bemutatása érdekében. A Vezess helyettem című nagyjátékfilm a szerző azonos elnevezésű novelláján és a Férfiak nő nélkül kötet további elbeszélésein alapszik.

Borítókép: Jegymester

Ryusuke Hamaguchi rendezése egy lassú lefolyású dráma, melyben az atmoszféraépítés szándéka központi kérdéskörnek sejlik, miközben a karakterformálás fontos és következetesen végig vitt szempont marad. A történet egy szokatlanul hosszadalmasnak, mégis szükségszerűnek tetsző prológussal veszi kezdetét. Yûsuke Kafuku (Hidetoshi Nishijima) és Oto Kafuku (Reika Kirishima) boldog, kiegyensúlyozott házasságban élnek. A színész és forgatókönyvíró hitvese szemmel láthatóan művészként is kiegészítik egymást, szimbiózisban élnek. Yûsuke munkamódszerének központi eleme egy magnókazetta, melyre Oto felmondta a Ványa bácsi teljes szövegét eltekintve a címszereplő részeitől.

A férfi autóvezetés közben rendszeresen párbeszédet folytat a felvétellel. Így memorizálja és gyakorolja el mondanivalóját. A beszédhang rögzítése a partnerség sajátos formáját teszi lehetővé. Feszültséggel teli szimbólummal állunk szemben. A másik embert képviselő technológiai apparátus úgy bővíti ki a bensőségesség határait, hogy közben tartalmát üresíti ki, a mindenkori másik által biztosított segítségnyújtás távollétében is megvalósítható. Oto a játékidő első harmadán bekövetkező halálával a mentett szöveg rendszeres újra játszása és a vele folytatott párbeszéd a gyász feldolgozásának részévé válik és kezdetét veszi a cselekményben a tárgyalás. Fontos, hogy legalább egy órán keresztül lássuk az együtt töltött időt, hogy utána a feldolgozandó hiányérzet megkapja a maga jelentőségét.

Értelmezésünk megerősíti a Port.hu rövid ismertetője is, ahol az általunk vizsgált alkotás rezüméje egy feleségét gyászoló férfi felé irányítja a figyelmünket, aki akarata ellenére egy munkája során sofőrt kap maga mellé. A trailer is hasonló prekoncepciót támaszt bennünk. A Vezess helyettem lényegében két jól elkülöníthető részből áll. Oto halálát megelőző jelenetek egy törékeny idillt mutatnak be, ahol az egymáshoz kapcsolódás és együvé tartozás érzését mintha a mélyből fenyegetné, azonban igazán megkárosítani nem tudja a tény, hogy a feleség rendszeresen félrelép munkatársaival. Yûsuke tudatában van a történéseknek, azonban sosem teszi szóvá, mert bár frusztrációt okoz benne, hogy Oto megcsalja, mégis erősebb számára az asszony iránta tanúsított szeretete. A cselekmény fentebb említett összefoglalókban kiemelt egységei két évvel a prológus után veszik kezdetüket. 

Megismerkedünk a másik központi karakterrel, aki korábban epizódszereplőként sejlett fel. Kōji Takatsuki (Masaki Okada) fiatal, indulatkezelési problémákkal küzdő filmszínész, aki  szexuális élete nyomán kényszerült rá, hogy szabadúszóvá váljon. Találkozásuk a Ványa bácsi legújabb előadása által válik elkerülhetetlenné. A cselekmény innentől javarészt a színházi próbák köré szerveződik. Yûsuke hajdani szerepét bízza rá a férfira, aki feltételezhetően a megboldogult Oto egyik korábbi szeretője.

Az általunk vizsgált alkotás erőteljesen épít a párbeszédekre. A karakterek nem egy esetben történeteket mesélnek egymásnak, melyek a cselekménykülönböző szegmenseivel állíthatók párhuzamba. A befogadó szinte egyetlen pillanatra sem nézhet félre, azonban amennyiben van türelme és alázata, hogy engedje kibontakozni a látottakat, egy fokról fokra felépített történettel gazdagodik gyász, hűség és továbblépés viszonylatairól.

Kép: A Hetedik Sor Közepe