A musical cselekménye (Spoileres tartalom!)
Jean Valjean igazságtalanul raboskodott 19 évig a touloni kőbányákban, most végre eljön az áldott szabadság napja; a szabadulásakor azonban a kemény rendőr, Javert felügyelő megfogadja, hogy ismét rács mögé juttatja majd. Miután új életet kezdett gazdag gyárosként, és polgármesterként, védelmébe veszi a gyárából kirúgott, később prostituáltnak álló Fantine-t, és annak halála után lányát, Cosette-t, akit egészen addig a kapzsi, zavarosban halászó, kocsmát üzemeltető Thénardier házaspár nevel Párizsban.
Évekkel később a párizsi forradalom előestéjén járunk; az egyetemi diákok az uralkodói hatalom megdöntését tervezik. Karizmatikus vezetőik Enjolras, és Marius, utóbbi azonban beleszeret az időközben felnőtt, szomszédságában lakó Cosette-be. Mariusba Éponine, Thénardier lánya is szerelmes; amikor viszont Marius és Cosette egymásra találnak, minden esélye elveszik a boldogságra. Valjean végül Thénardier betörési kísérlete miatt azt hiszi, Javert felügyelő jött el érte, hogy letartóztassa, ezért Cosette-el megpróbálják elhagyni a várost, ám ez a felkelés miatt nem valósul meg.
A forradalom nagy csatáit végül csak Marius éli túl, Ő is egyedül annak köszönhetően, hogy a diákok oldalán harcoló Valjean utolsó erejével megmenti őt, bár ezt nem árulja el neki. Később a fiatalok újra találkoznak, és Valjeanban felmerül a kérdés: képes-e elengedni nevelt lányát?
A világsiker születése
Alan Boublil francia zeneszerző fantáziáját mindig is mozgatta Victor Hugo vaskos regénye, a végső inspiráció a munka elkezdésére azonban Lionel Bart Oliver! című, Charles Dickens Twist Olivér című regényéből adaptált musicalje volt, melyet a szerző 1978-ban látott Londonban. Eleinte még nem musicalben, hanem egy koncepcióalbumban gondolkozott, ám elhatározásai végül megváltoztak.
A Les Misérables munkálatait a londoni élményre két hónappal kezdte meg, ekkor már Claude Michel Schönberg-gel, a Francia Zeneakadémia professzorával, illetve Jean Natel költővel és dalszövegíróval közösen. 1979 decemberére készült el egy kétórás kazetta, amire Boublil mindössze egy gitár, és egy zongorakísérettel énekelte fel a dalokat. A zenéért Schönberg, a dalszövegekért Boublil és Natel feleltek.
A dalok stúdióváltozatát 1980 tavaszán adták ki kazettán, hatalmas sikerrel. Két hónap alatt több, mint 200 000 kópiát vásároltak meg belőle. Ugyanazon év szeptemberében pedig sor került az ősbemutatóra a párizsi Palais de Sports sportcsarnokban (ma Dome de Paris). A produkció szintén hatalmas siker lett, 1983-ban vették le a műsorról. Érdekesség, hogy a rendező a magyar származású Peter Farago volt.
A londoni West End-re a sztárproducer Cameron Mackintosh hozta el a musicalt, aki 1982-ben a Macskák ősbemutatóján is bábáskodott, és meglátta a potenciált Boublil és Schönberg alkotásában. A librettó angol fordítását a dél-afrikai származású író, és költő Herbert Kretzmer készítette, míg a hangszerelést maga Mackintosh felügyelte. A londoni premierre 1985-ben került sor a Palace Theatre-ben, és bár a kritika eleinte nem volt biztos a sikerben, a nézőszámok magukért beszéltek; egy féléves periódus alatt több, mint tízezer néző váltott jegyet az előadásra. Később már a Newsweek hasábjain is „történelmet író musicalként” cikkeztek róla. A szerepeket a West End legismertebb színészei alakították, többek között Colm Wilkinson, Roger Allam, Patty LuPone, Michael Ball, és Rebecca Caine. A produkció a mai napig műsoron van; 2004 óta a Sondheim Theatre színpadán látható.
A tengerentúlon először 1987-ben éledtek fel a mű karakterei, a Washington DC-ben található Kennedy’s Opera House-ban. Az innen kiinduló produkció még abban az évben eljutott New Yorkba is. Az egyébként a mai napig műsoron lévő musical nyitó hónapjában négymillió dolláros bevételt termelt. Az első szereposztás leköszönésekor, 2003-ban összesen 12 Tony-díjat nyert (ezt a díjat minden évben az adott kategóriában legjobb Broadway-darabnak ítélik oda). 2012-ben Oscar-díjra jelölt zenés film készült belőle, amelyben olyan hollywoodi szupersztárok játszottak, mint Hugh Jackman, Russell Crowe, Anne Hathaway, Eddie Redmayne, Helena Bonham-Carter, és Sacha Baron-Cohen.
A fő löketet és érdeklődést a musicalnek a világ többi részén a londoni premier adta, a nyolcvanas évek végétől sorra mutatták be a különböző nyelvű produkciókat mind az öt kontinensen. Európában a brit, és a francia produkción kívül előadták még számos helyen, például a skandináv országokban, Hollandiában, Magyarországon, Csehországban, Németországban, Ausztriában, Lengyelországban és Észtországban is. Ezekről az előadásokról több száz CD, és TV-felvétel készült. Európán kívül Ausztráliában, Japánban, Dél-Koreában, Izraelben, és Mexikóban tett szert nagy népszerűségre Jean Valjean története.
Jean Valjean Magyarországon
Hazánkban 1987-ben, Európában harmadikként került sor a darab premierjére. A dalszövegeket Miklós Tibor, a Rockszínház akkori direktora fordította magyarra, a rendező pedig Szinetár Miklós volt. 1987 nyarán a Szegedi Szabadtéri Játékokon csendültek fel először a dalok. A szereposztás is igen nívós volt: Vikidál Gyula, Forgács Péter, Sasvári Sándor, Szombathy Gyula, Hámori Ildikó, Kaszás Attila, és Pápai Erika voltak többek között láthatóak a szerepekben. A rendezés végül a Szabadtéri után a Vígszínház falai közé költözött, ahol szintén sokáig játszották. Sasvári Sándor 1996-tól 2000-ig a duisburgi előadásban Jean Valjean szerepében több, mint 50 alkalommal lépett színpadra, míg Tombor Zoltán a bécsi Raimundtheater szereposztásában alakította Mariust 2002 és 2009 között.
1999-ben, és 2016-ban a Madách Színház, 2001-ben a Győri Nemzeti Színház, 2010-ben a Kecskeméti Katona József Színház, 2011-ben pedig a Miskolci Nemzeti Színház mutatta be, míg a Dóm térre és Szegedre 2015 nyarán tért vissza. Ezeken az előadásokon a korábban felsorolt hírességek mellett énekelte a szerepeket Földes Tamás, Szerednyey Béla, Egyházi Géza, Miller Zoltán, Barabás-Kiss Zoltán, Szinetár Dóra, Bereczki Zoltán, Koós Réka, Szabó P. Szilveszter és Feke Pál is, hogy csak a főbbeket említsük. Magyarországon legutoljára a Madách Színház játszotta 2016 és 2022 között.
Híresebb dalok
A musicalben nincs próza, azaz a szereplők végig énekelve adják elő a történetet. Ebből kifolyólag több, mint 40 dal található benne, amelyek közül jó néhány felkerült zenei toplistákra.
Az első felvonás elején hangzik el Fantine első dala, a tragikus sorsról, és szerelemről szóló Álmodtam egy álmot (I dreamed a dream). Ez a dal volt a szerzemény, amely a 2009-es Britain’s Got Talent ezüstérmesét, Susan Boyle-t megismertette a világgal; az énekesnő ezt a dalt adta elő a válogatón és kápráztatott el vele mindenkit.
A híresebb dalok közé tartozik még az első felvonás monumentális fináléja, az Egy nap még (One day more), a forradalmárok indulója, a Halld a nép dalát (Do you hear the people sing) Marius és Éponine fájdalmas duettje, a Néhány csepp eső (A little fall of rain), Javert áriája, a Csillagok (Stars), Thénardierék vidám belépője, a Ház ura (Master of the house), és Marius kesergése a társai elvesztéséről, az Üres szék, üres asztal (Empty chairs and empty tables).
Kinek ajánljuk a darabot?
A Les Misérables – A Nyomorultak sodró, lendületes zenéje, és izgalmas, fordulatokban bővelkedő története minden korosztály számára szórakoztató lehet. A fülbemászó dalok, a francia kultúra, és a történelem kedvelői első osztályú szórakozásra lelhetnek a darab megtekintésével, de minden musical rajongónak bátran ajánlom, mivel igazi Broadway-klasszikusról van szó. A magyar produkciók közül a kecskeméti előadás itt, a győri pedig itt tekinthető meg.
Személyes vélemény
Számomra a Nyomorultak A musical. Rengeteget vártam arra, hogy megtekinthessem a Madách Színházban, és amikor végre eljött az idő, akkor sem kellett csalódnom; igazán remekül rendezett, nagyszabású produkciót láttam. Miller Zoltán mint Jean Valjean hatalmasat alakított, de igazán nem lehet kiemelni egy színészt, szereplőt sem, mindegyik hozta az elvárt szintet, sőt, megugrották azt. Az epikusság, és a libabőr érzése legjobban a nyitánykor, és a csatajelenetek alatt jött el, utóbbinál kiemelendő a díszlet-barikád, ami majdnem hogy a zsinórpadlásig ért fel magasságát tekintve. Az Egy nap még ereje élőben hihetetlen volt, de kiemelendő továbbá Éponine szólója, a Senkim már (On my own), amely szintén hatalmas ovációt kapott. Jelen állás szerint úgy tűnik, hogy a fent nevezett színházban már nem játsszák a produkciót, de remélem, hogy minél előbb látható lesz majd ismét.
