Borítókép: mundodosmusicais.com
A darab cselekménye (Spoileres tartalom!)
Jeremy Heere átlagos középiskolás fiú, aki rajong a számítógépes játékokért és az informatikáért, ugyanakkor az online világon kívül nem igazán állja meg a helyét – iskolatársai kockának csúfolják, és ő a célpontja minden kegyetlen tréfának. De az otthoni élete sem könnyebb, mivel el kell viselnie frissen elvált apjának újabb és újabb fura hóbortjait. Éppen elfogadná, hogy „kockának” lenni menő, amikor hirtelen felindulásból jelentkezik az iskolai színjátszókör Szentivánéji álom-előadására (akik ezen művet posztapokaliptikus, zombikkal teletűzdelt változatban akarják játszani), és ezzel gyökeresen megváltozik az élete – több szempontból is.
Megismerkedik Christine-nel, akibe egyből beleesik, és az Oberont játszó Jake-kel is, aki szintén Christine-nek udvarol. A fiú, hogy felvehesse a versenyt a menő focistával, egy különleges (egyébként mindenki által elérhető) eszközhöz nyúl: a SQUIP nevű chiphez, ami különböző neurotikus technikák segítségével elősegíti hordozója személyiségváltozását, egyfajta belső hangként irányítva annak életét. Jeremyt legjobb barátja, Michael figyelmezteti a SQUIP használatának veszélyeire, ám az nem figyel rá, és egyből a legmagasabb fokozatra állítja. A fellengzős hangot megütő SQUIP először porig alázza a fiút, aztán pedig hozzálát ahhoz, hogy szép lassan átformálja. A technika eleinte működőképes: Jeremyt elhívják egy halloweeni buliba, ráadásul elkezd lányokkal ismerkedni, és mindenki a barátja akar lenni. Mindene megvan, amire vágyott – közben azonban elhanyagolja Michaelt, egyben magára haragítja a szintén SQUIP-et használó Rich Goranskit, aki bosszút forral Jeremy ellen. A történések azonban egy apró hibának és Rich bosszújának „köszönhetően” hirtelen rossz irányt vesznek, és Jeremyre hárul a feladat, hogy leállítsa a chipet, ezúttal nemcsak magában, hanem mindenkiben. Vajon képes lesz szembeszállni a saját fejében lévő hangokkal, és önmagával is, hogy megmenekítsen minden SQUIP-használót a személyiségtorzulástól?
A SQUIP a színpadon
A musical alapját Ned Vizzini ifjúsági író azonos című bestseller regénye adta. A szerző 2012-ben még ott volt a darab születésénél, ám sajnos rá egy évre elhunyt, így a premiert már nem érhette meg. A zenét és a dalszövegeket Joe Iconis, míg a librettót Joe Tracz írta. 2012-ben kezdték előkészíteni a darabot, a premier csapata pedig 2013-ban ült le először olvasópróbára. Iconis célja az volt, hogy a gamervilágot a lehető legjobban ábrázolhassák, így az effektusokra fordított idő is szerepet játszott abban, hogy a tervezett 2014-es debüt helyett 2015-ben került sor a premierre, azonban még nem a Broadwayn, hanem a Two River Theatre-ben, a New Jersey állambeli Red Banksben. A rendező a zeneszerzéssel is foglalkozó Charlie Rosen volt, aki később a Broadwayn és Chicagoban is dirigálta a produkciót. A színház 2020-ig műsoron tartotta Jeremy történetét, az időközben a zenei streaming platformokon debütáló album pedig rekordszámú, közel 2 milliós letöltési számokat produkált alig fél év alatt.
A Broadway-bemutató szereplői és alkotói gárdája 2018 őszén kezdte meg az együttműködést, és egy koncert formájában 2019 januárjában már beharangozták, hogy a Be More Chillt New Yorkba is bemutatják. Ugyanazon év áprilisában pedig meg is történt a premier; számos szereplő a Red Banks-i ősbemutatón is játszott. Jeremy szerepét Will Roland játszotta, aki korábban a Kedves Evan Hansenben nyújtott alakításával vált ismertté a szakma és a közönség körében. Michaelként George Salazar, Christine-ként Stephanie Hsu, Rich Goranskiként pedig Gerald Canonico lépett színpadra, míg a SQUIP karakteres hangját Jason Tam szinkronszínész szolgáltatta. A show első menetelése 2019 októberéig tartott, ezalatt 177-szer adták elő. Közkívánatra visszatért 2021 decemberében, ezúttal idén májusig játszották.
Londonban, a West Enden 2020 tavaszán tervezték a Be More Chill debütálását, ám mindezt keresztülhúzta a koronavírus-járvány. Egy évvel később, 2021 júniusában végre sor került a premierre, és a darab azon év szeptemberéig látható volt .
A kritika elismeréssel fogadta a New York-i premiert, a Wall Street Journal kritikusa szerint „az elmúlt évtized egyik legerősebb ifjúsági musicalje, amely egy őszinte és izgalmas történet, egyben kifejezetten tanulságos”. A New York Timesban méltatták Will Roland és George Salazar alakításait, valamint a dalok hangszerelését is. A londoni előadást a Guardian „egyedinek és különlegesnek” titulálta, míg a Telegraph szerint a Be More Chill „a jövő musicalje fülbemászó zenével és kiemelkedő alakításokkal”.
Londonon és az USA-n kívül Németország, Ausztrália, Új-Zéland, Japán és Dél-Korea zenés színpadain láthatták még a nézők a darabot.
Főbb dalok
A Be More Chill zenei világában visszaköszönnek a sci-fi filmek és a videojátékok zenéinek taktusai, ugyanakkor az az újabbnak számító, akusztikus hangvétel is, amely jellemzi az utóbbi évek Broadway-alkotásait. A dalok közül számomra a Michael in the Bathroom a személyes kedvenc. Michael a szólójában arról énekel, hogy Jeremy mennyire elhanyagolta, és most már teljesen egyedül maradt. Fontos dal az első felvonás fináléja, a Loser Geek Whatever is, amelynek eléneklése alatt Jeremy úgy dönt, hogy a javasolt 2-es fokozatról 5-ösre, azaz maximálisra állítja a SQUIP működését, és a saját feje után fog menni.
A Guy I’d Kinda Be Intot Christine énekli arról, hogyan néz ki az a srác, aki bejön neki – ám Jeremy legnagyobb bánatára a dal végén kiderül, hogy Jake-ről van szó, nem róla. A kifejezetten hosszú, majdnem tízperces More Than Survive Jeremy egy átlagos napját meséli el, egyben bemutatja a főbb szereplőket, és azt, hogyan ugratják Jeremyt az iskolában. A Be More Chill, Pt.1 a SQUIP működésének első fázisát mutatja be: a chip hogyan kezdi el átformálni Jeremyt. A Smartphone Hour (Rich Set a Fire) a végső bonyodalom kezdetéről szól, vagyis arról, hogy mi történt a nagy halloweeni bulin, és hogy ez a sztori hogyan alakul át minden egyes továbbadással. Természetesen Jeremy is próbálja tisztázni az egészet, ám nem nagyon hallgatnak rá. Az Upgrade-ben Jeremy végre veszi a bátorságot, hogy randira hívja Christine-t, ám közben arra is rájön, mennyire elhanyagolta Michaelt.
A Loser Geek Whatever és a Michael in the Bathroom önálló kislemezként is megjelent, utóbbiból Cseh Dávid Péter, az Operettszínház színművésze készített magyar nyelvű feldolgozást.
Személyes vélemény
A Be More Chill véletlenül talált meg, miközben a Spotifyt böngésztem. Az első dal, amit hallottam belőle, a Michael in the Bathroom volt, és ez egyből felkeltette az érdeklődésemet. Joe Iconis műve igazából egy mindennapi történetet mesél el, és csak annyiban fikció, hogy a SQUIP nem létezik – van helyette azonban számos közösségi médiafelület, ahol például a kommentelők teszik ugyanazt, amit a musicalben a szoftver. Érdekes, hogy Ned Vizzini 2004-ben, a közösségi média és a mobiltelefon-használat hajnalán mennyire pontos képet festett erről a kultúráról úgy, hogy csak akkor jött létre a Facebook. Engem személy szerint sok mindenben emlékeztet a Kedves Evan Hansenre, ám annak kérdésköre és mondanivalója jóval komplexebb, mint a Be More Chillnek. A dalokat kiválónak tartom, emellett a színpadi felvételekből kiindulva a színészi játék is kiemelkedő, nem véletlenül méltatták a kritikusok. Szerintem Magyarországon is lenne a darabnak célközönsége, már csak azért is, mert a bemutatott problémák nem országspecifikusak, hanem az egész világon jelen vannak.
A musical főbb dalai meghallgathatóak az alábbi lejátszási listában angol nyelven:
