Téli fagyi
Egy örök dilemma alapja ez az édesség, mert nagyon megosztja a fogyasztókat. Pedig a szokványos fagyitölcsér, amely csokoládés-kakaós krémtölteléket és vékony csokoládéréteget tartalmaz, amellyel a finomság le van zárva egy igazi különlegesség. Mégis vannak, akiknek nem annyira megnyerő ennek a szocializmus idejéből származó csemegének ízvilága, és vannak azok, akiknek igen. Elsőként az 1970-es években vált népszerűvé Magyarországon, majd az 1990-es évek elején alábbhagyott a sikere, amikor a kommunizmus végét követően a külföldi édességgyártók termékei megjelentek a magyar piacon. Az elgondolás, amiért megszületett ez az édesség az volt, hogy a nyáron fogasztott fagyi túl hideg ahhoz, hogy télen is azt együk, így annak alternatívájaként gyártották a téli fagyit. Meglepő módon a 2000-es évek végén és a 2010-es években újra keresetté vált.
Bár a mai napig megtalálni néhány bolt polcain, de nem annyira gyakori és sajnos már az íze sem olyan, mint amilyen régen volt. Erre a problémára talán az nyújthat megoldást, ha magunk készítjük el, ugyanis különböző oldalakon számtalan receptet találni.
Téli fagyi. Kép: Wikipedia
Limo italpor
Avagy az italpor, ami sosem került vízbe, mert mindenki előszerettel öntötte egyből a szájába a kis palackból, ahelyett, hogy feloldotta volna. De talán így is volt jobb, mert mindenki emlékezetében így maradt meg. Na ez volt a hírhedt Limo italpor. A mai napig kapható néhány helyen, és online is lehet rendelni, ha valaki kis nosztalgiázásra vágyik, vagy hiányolja az édes narancs, eper vagy citrom ízt és a palackban összeállt maradék port, amit elképesztően nehéz kiszedni.
Kojak nyalóka
Na ennek a nyalókának aztán igazán különleges neve van. Aki nem ismerné, egy érdekes állagú vaníliás nyalóka a Kojak, amelyet egy vékony csokoládéréteg borít. De honnan származik? Magát a nyalókát 1965 óta gyártják Békés vármegyében változatlan recept alapján, azonban ekkor még nem Kojak nyalóka néven volt ismert. Nevét az 1973-ban Kojak című bűnügyi filmsorozat főszereplője után kapta. Két biztos indok van a névválasztásra, az egyik, hogy a sorozat igen közkedvelt volt Magyarországon, így jó reklámfogás volt a gyártó számára, a másik, hogy az említett flegma és lezser főszereplő a forgatás alatt szinte mindvégig hasonló nyalókát ízlelgetett. Bár a sorozat 1973-as a nyalóka neve csak 1997-től lett hivatalos.
Kojak az ikonikus nyalókával. Kép: reddit
Kakas nyalóka
A pécsi vásárban a mai napig kapható ez a gyerekkorunkat megédesítő hurkapálcás vörös, tömör cukor kakas, amely szintén egy kultikus csemege. Ki ne emlékezne a ragacsos celofán csomagolásra vagy a pálca ízére, amit az utolsó kis cukordarabok lerágásáért cserébe éreztünk és a felsértett szájpadlásra, amit nem úszott meg senki, aki ezzel csillapította az édességre fájó fogát. Érdekesség, hogy a kakas nyalóka az 1974-ben bemutatott Keménykalap és krumpliorr ifjúsági vígjátéksorozatban is megmutatkozik egy jelenetben, így a korábbi generációk számára is egy nosztalgikus édesség.
Filléres keménycukrok
A megunhatatlan málna és a narancs ízű töltetlen keménycukrok, amik úgy is néztek ki nagyjából, mint a gyümölcsök, ellenben annál keményebbek voltak. Egy olyan olcsó édességről beszélünk itt, ami szintén meghatározó, nevét pedig a fillér után kapta. A málna és a narancs íz volt a befutó, de egy ideje már kapható ánizs-mentol is.
Retro édességek. Kép: Woohoo
A cigirágó és a gömbrágó
Elmaradhatatlan a cigirágó és a gömbrágó megemlítése; az egyiktől igazán felnőttnek érezhettük magunkat, míg a másikból méretes lufikat fújtunk. Utóbbit többségében 20-as csomagokban árulták, amibe megannyi íz elfért és előfordult az is, hogy a sima gömb forma helyett gyümölcsös alakot kaptak. Ellenben a cigirágó túl sok színt nem kapott, a csomagolása pont úgy nézett ki, mint egy szokványos cigaretta, de annál sokkal kellemesebb és hívogatóbb illata volt, így nehéz is volt megállni, hogy ne rágcsálja meg az ember.
Dianás cukorka
Már volt szó érdekes textúráról, a Diánás cukor is egy figyelmet érdemlő darab, mert a csokirétegen túl a kristályos cukorburok és az abban lévő alkoholos mentolos folyadék kontrasztja. Évtizedek óta szinte változatlan, talán mondhatjuk, hogy a magyar élelmiszer-történelem jelentős képviselője. Igazi érdekessége nem a külső rétegében rejlik, hanem a belsőben. Ezek a cukorkák a folyékony mentolos-alkoholos töltelékről és annak hosszú történetéről ismertek. A Diana ugyan csak a 20. század elején került gyártásba, elődje, a sósborszesz már évtizedekkel korábban nagy népszerűségre tett szert.
Duna kavics
Az egyik legklasszikusabb magyar édesség. Ki ne ismerné? Története 1964-ben kezdődött a Duna Csokoládégyárban, nevét ellenben nem a gyár után kapta, hanem, mert a színes cukorral bevont édesség a Duna-part kavicsaira hasonlít. Az 1990-es évek privatizációja után a Stollwerck AG felvásárolta a Budapesti Csokoládégyárat és a gyártást a Vágóhíd utcába költöztette; ma a Bonbonetti/Roshen gyártja az ikonikus kék csomagolásban.
Francia drazsé
Ugyanabban az évben, és ugyanabban a gyárban, mint a Duna kavicsot,ezt a nassolnivalót is 1964-ben hozta forgalomba ugyanaz a gyártó. A ropogós külsővel bevont páratlan kedvenccel ellentétben ez a csemege bár színes és úgyszint cukorral van bevonva, de vékonyabb rétegben és ez csokoládégolyó nem pedig mogyoró. Csomagolás szempontjából is csak annyiban tér el a két termék, hogy a francia drazséé egy ikonikus élenkpiros, míg a dunakavicsé egy, a Dunához és összességében a vízhez köthető kék csomagolás.
Kapucíner
A Kapucíner ugyancsak Magyarország szocialista korszakában született az Ízvilág termékcsalád részeként. A nosztalgikus Kapucíner mellett ott volt a Szamba, a Lottó, a Bohóc, az Autós és az Eperjó. Ezek mind különböző ízvilággal rendelkeztek. A Kapucíner kávékrémmel és csokoládéval, a Szamba meggyel, a Lottó diós, az Autós kókuszos, a Bohóc narancsos, míg az Eperjó epres töltelékkel rendelkezett. A kapucíner most is kapható, ahogy rendkívül ritkán a Szamba is, de előbbit mióta a Mondelez Hungária Kft. felvásárolta azóta már nem ugyanolyan, mint régen, sőt édesebb is lett.
Szamba, Kapuciner és Lotto csokik. Kép: nlc
Ezek és még temérdek más formálták, mint például a gumicukor cumi, a zizi, vagy az ember szájában egyből elolvadó pehely cukor alakították gyerekkorunk. Az biztos, hogy a Duna kavics és a francia drazsé voltak a legnépszerűbbek és, hogy a krumplicukor, valamint a medvecukor voltak ezek teljes ellentétei, amiket valamiért senki sem szeretett igazán. A legtöbb nasi nem tűnt el, csak átalakult, némelyik drasztikusabban, mint más.
