Nyolc józsefvárosi vállalkozás haszonkölcsönben – A Nyitva! Fesztivál sajtósétáján jártunk

Picture of Baranyi András

Baranyi András

Budapesti Szerkesztőség
Április 24-én kezdődött az ötödik Nyitva! Fesztivál, aminek keretében nyolc vállalkozás talált magának üzlethelyiséget a Népszínház utcában. A vállalkozók két és fél hónapig csupán rezsiköltséget kell fizessenek, amiért cserébe kipróbálhatják ötleteiket és kapcsolatokat szerezhetnek. A sajtósétán ezekbe a helyiségekbe volt bejárásunk, ahol a fesztivál idején különböző kiállításokat, workshopokat és sok más programot tartanak.

A 2026-os Nyitva! Fesztivált április 24. és június 13. között rendezik meg a KÉK-Kortárs Építészeti Központ és a RÉV8 szervezésében, a Józsefvárosi Önkormányzat támogatásával. A programok az InclusiveCity nemzetközi kutatási és fejlesztési projekt részeként jöttek létre, több céllal. Egyrészt a sok ideje üresen álló üzletek tulajdonosai számára lehetőség ez az ideális bérlő megtalálására. Másfelől a bérlők kipróbálhatják az ötleteiket, és kapcsolatokat szerezhetnek – egy ingyenes mentorprogram által –, csupán két- és félhavi rezsiköltségért cserébe.

A fesztivál egy másféléves folyamat kezdete, amiben azt vizsgálják a résztvevők, hogyan fejleszthető a Népszínház utca. A végcél egy „fenntartható város” megteremtése, aminek lakói kihasználják a meglévő erőforrásokat, és amiben teret kap a közösség, az értékmegőrzés, a tudás és a kreativitás. Ennek érdekében már a korábbi években is zajlottak zöldítések, építettek gyalogosátkelőket, és jelenleg is végeznek környezeti és zajméréseket a környéken.

Már a séta kezdete előtt is látni lehetett a zöld táblákat és matricákat a Népszínház utca mentén, amik jelezték, hogy itt van egy közösségi esemény. A fesztiválon kiadott hat üzlethelyiség ennek megfelelően nagy érdeklődésnek örvendett: kilencvenheten pályázták meg ezeket (vállalkozások, civil szervezetek, kreatív műhelyek és mások), közülük pedig nyolcan kapták meg a lehetőséget arra, hogy meg is mutassák magukat. Az április 24-ei sajtósétán a POSTA kivételével – mely a RÉV8 Zrt. által rendezett programok helyszíne – ezeket az üzleteket jártuk be.

Upcycling Space és MicroVibes

Kóstoló a Nyitva! Fesztiválon: sörtönköly krékerek édesburgonya szósszal és kakaóbabhéj-tea. Forrás: Baranyi András

Az első üzlet, amibe betértünk, a II. János Pál pápa tér 11. alatt található Upcycling Space volt, ahol Dalmadi Júlia vezetett körbe minket. Dalmadi a Secontaste márka alapítója, ami a pazarlásmentes gondolkodást és életmódot hivatott erősíteni. Különböző melléktermékekből kívánnak teremteni minőséget: először sörtönkölyből állítottak elő élelmiszert, ma már viszont designtermékeket is árulnak. Az üzletben többek között a kakaóbabhéj-teájukat is megkóstolhattuk – itt ittam az életemben először valamit, aminek kakaó illata és zöld tea íze van. A sajátmárkás termékek mellett pedig megtalálhatóak itt más magyar, német, osztrák, holland és dán márkák árui is: állateledelek, divatcikkek, olajok, savanyúságok, tészták, kombucha, kóla és kekszek egyaránt.

Az üzlet alagsorában egy LED izzókkal megvilágított szobában – ami elég kicsi volt ahhoz, hogy 177 centis magasságommal beverjem a plafonba a fejem – találtuk a MicroVibes helyiségét. Öt-öt tálca csücsült itt egy fémpolc három fokán, mind teli növényekkel. Ennek a kezdeményezésnek a célja elsősorban az edukáció: hogy a vásárlók lássák, hogy kis léptékben, városi közegben is lehet frissen, fenntarthatóan élelmiszert termelni. A fesztivál során tartanak workshopot is ebben a témában.

Forrás: Baranyi András

Lupé

A Népszínház utca 38. alatt találtuk a következő helyszínünket, ami a Lupé fotóműhelye volt. A kicsi, kb. egy dohányboltnyi nagyságú térben mindent megkapunk, amit egy fotóstúdió kínálhat: Diósi Máté, a vállalkozás tulajdonosa beszélt arról, hogy negyedórával az érkezésünk előtt is bejött oda egy hölgy, hogy áttekintsék a portfólióját. Emellett tartanak itt mindenkinek – fotós képzettségtől függetlenül – workshopokat, szakmai előadásokat, tematikus vetítéseket, és még az analóg fotólabort is ki lehet próbálni az üzlet hátuljában. A falakon közben Diósi négy kollekciójából láthatunk képeket, amik esetében arra bíztattak: inkább a művészet, mintsem valamilyen sztori szemszögéből nézzük őket.

Diósi Máté várja a műhelyébe tóduló sajtósokat. Forrás: Baranyi András

Ólomüveg Készítő

Féltávnál Balogh Mónika ólomüveges üzletébe tértünk be, aki három nap ébrenlét után várt ránk a Nagy Fuvaros utca 3/B-ben. Baloghnak gyerekkorában az anyukája már olvasott képes Bibliából, majd később rajzfilmkészítőnek tanult, de az ólomüveg-készítés az, amihez többször is visszatért. Az ólomüveges szakmában csinált már megrendeléseket az Inárcsi Máriatemplomnak és egy 1920-as építésű villa lakóinak is, de a kislánya születése miatt egy időre be kellett fejezze. Számára a Nyitva! Fesztivál nemcsak az ötleteinek megvalósítását jelenti, ezt jól mintázza ez a mondata: „A nyitvásokat Isten küldte.”

Balogh Mónika mutatja büszkén a munkáit. Forrás: Baranyi András

Az üzletben minden korosztálynak tart Mónika workshopot a fesztivál alatt. Szülői felügyelettel már 7-8 éves kortól belekóstolhatnak a gyerekek is a szakmába, és hallhatják, milyen az, amikor az üvegcsiszoló szerszám összetalálkozik a munkaanyaggal.

Forrás: Baranyi András

MODULÁRIS és MAACRAFT

A Nagy Fuvaros utca 6/2-ben két ötlet is otthonra talált. Amint belépünk az utcáról, a MODULÁRIS közösségi terében találjuk magunkat. Az ötletgazda, a Moduláris Kollektíva a márciusban bezárt Auróra Közösségi Ház dolgozóiból alakult. A kis kávézóban – ahol utólag, a képeimről veszem észre, hogy Diplomático rumtól Unicumon át Dreher sörig is lehet kérni italokat – leginkább kulturális programokat tartanak a fesztivál alatt: workshopokat hagyományos szakmákról és helytörténetről, számháborút, kézműves programokat és queer tematikájú filmestet.

Amint betérünk a MODULÁRIS-ba, baloldalon már a másik szobába tekinthetünk: itt lelt otthonra a MAACRAFT. Ők a MODULÁRIS-sal ellentétben nappal fognak a fesztivál alatt működni. A Miskolci Autista Alapítvány kezdeményezése az autista és más értelmi fogyatékossággal élő embereknek biztosít munkalehetőséget: design termékek elkészítésében és tervezésében is részt vehetnek. Az ide betévedő látogató munka közben is láthatja a MAACRAFT dolgozóit, a fesztivál során pedig számíthat itt kézműves workshopra és az autizmusról való kerekasztal-beszélgetésre is.

Forrás: Baranyi András

Menedék reKult – újrahasznosító és találkozási pont

A Nagy Fuvaros utca 6/1-ben, a MODULÁRIS és a MAACRAFT szomszédságában a Menedék Egyesület munkatársait találjuk. Ők a magyarországi menekültek és migránsok társadalmi integrációjáért dolgoznak – már kisiskolás gyerekek körében –, és többek között újságíróknak is szoktak tartani workshopokat: fontos nekik, hogy kontextusnak megfelelően használjuk az adott szakkifejezéseket, és céljuknak tartják, hogy a „migráns” szó visszakapja eredeti, neutrális jelentését. Az itt dolgozók szociális munkásokkal közösen tartanak sétát is, hogy megmutassák, Józsefváros mennyire sokszínű a menekültek szempontjából.

Bognár Katalin, a Menedék Egyesület szakmai vezetője. Forrás: Baranyi András

A Menedék reKult adománypontként is szolgál a fesztivál idején, amiért cserébe az adományozó ajándékot is választhat a falak mentén fellógatott ruhák és más kiegészítők közül. Emellett a fesztivál során több csoportos foglalkozást – gyerekeknek szólót és családi pikniket is –, kvízt és workshopokat is tartanak az egyesület munkatársai.

Forrás: Baranyi András

ChewBabka

Az utolsó állomása a sajtósétának egy babkakóstoló volt a Nagy Fuvaros utca 2/a szám alatt, a ChewBabkában. Az üvegfalakkal elzárt pult mögött könnyen ráláthattunk arra is, hogy néznek ki a babkák, amikor éppen kinyújtják őket, vagy amikor a cukorszirup serceg rajtuk. Az ott dolgozók azonban nem gondolnak a helyre úgy, mint kisvendéglő: szerintük a hely csupán egy műhely, ahol éppenséggel lehet kávézni és eszegetni. Nem is egy hagyományos vendéglátós dinasztia ötlete volt a hely – az alkalmazottak között találunk olyat, aki nemsokkal ezelőtt 4-5 évig lakott a Kanári-szigeteken, és olyat is, aki grafikusi múlttal csöppent a sodrófák közé. Ahogy meséltek a projektről, lassan a kóstoló sem maradhatott el: megérkeztek a kész babkák, amit a sajtósok közül szinte egyedül soha nem próbáltam korábban. Gyér gasztronómiai szaktudásommal azt tudom írni: ízlelni lehetett rajta, amit készítés közben mondtak, miszerint „nem szabad belőle kispórolni semmit”. Ha valamihez hasonlítanom kellene, akkor egy omlós bejgli és egy tölteléktől ragacsos csiga keverékeként írnám le.