Borítókép: Reuters/F. Bensch
Ezen történetek közül személyes kedvencem Horvátország 2018-as menetelése az Oroszországban megrendezett világbajnokságon… A nyolc évvel ezelőtti tornán a nagy esélyesek sorra estek ki: Németország már a csoportkörben búcsúzott. Argentína, Portugália és Spanyolország a nyolcaddöntőben, míg Brazília és Uruguay a negyeddöntőben estek ki. Látható, hogy csupa olyan nemzet köszönt el a tornától idő előtt, amelyek igen komoly pedigrével rendelkeznek. Ezt használta ki a Luka Modrić által vezetett horvát válogatott, amely egészen a döntőig menetelt. A horvát válogatott hibátlan teljesítménnyel nyerte meg csoportját, többek között Argentína 3–0-s legyőzésével. Az elődöntőben Angliát győzték le, majd a döntőben a franciákkal játszottak, és ezüstérmet szereztek. Bár nem lettek világbajnokok, mégis a horvátoknak felért egy győzelemmel az ezüstérem… leginkább azért, mert ez egy történelmi eredmény volt, ugyanis Horvátország a második legkisebb népességszámú ország, amely világbajnoki döntőbe jutott.
Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy akkor most mivel is magyarázható az, hogy nemcsak Oroszországban, hanem számtalan más világbajnokságon is kiestek a favoritok? Nos, ahány szakértő és szurkoló van, annyiféle teória létezik. Vannak olyanok, akik a rosszul megválasztott edzői taktikára fogják, ha szeretett válogatottjuk hamar kiesik a küzdelemből. Mások pedig arra hivatkoznak, hogy sokszor azért megy nehezen a csapatuknak a vb, mert a játékosok a klubszezon fáradalmai után érkeznek egy ilyen tornára. Abban az esetben, ha én is ezeket az elméleteket vallanám, akkor igen unalmas lenne a cikkem, ezért úgy döntöttem, hogy ezt egy teljesen más szempontból fogom megközelíteni – méghozzá a számok szemszögéből.
A számok bűvöletében
Tudom, elsőre furcsának tűnhet, hogy a fociról a számok segítségével szeretnék beszélni. De lássuk be: ez a sport nemcsak arról szól, hogy ki hány gólt lőtt az éppen aktuális meccsén; a „száraz” matek és az ahhoz tartozó képletek és modellek, valamint statisztikai adatok nagyban segítenek minket abban, hogy megértsük ezt a csodálatos játékot. Egyébként az edzők is előszeretettel alkalmaznak különböző statisztikai számításokat a győztes stratégia megalkotása érdekében.
Nos, én is hasonlóképpen fogok most tenni; a világbajnokságokon esett meccsenkénti gólokat fogom figyelembe venni és az így kapott adatokból fogok következtetéseket levonni. Azért is fontos erről beszélni, mert a meccsenkénti gólok száma nagyon beszédes; nemcsak a játék és a torna jellegéről tud átfogóbb képet adni, hanem arról is, hogy milyen környezetben kell a csapatoknak érvényesíteniük játékstílusukat és erejüket.
Az olyan tornákon, ahol magasabb a gólátlag – mint például 1954-ben –, a mérkőzések gyakran nagyobb gólkülönbséggel dőlnek el – ez pedig sokszor a favoritnak vélt válogatottaknak kedvez. Ezzel szemben pedig egy olyan meccsen, ahol a gólok száma alacsony, bele lehet sétálni egy csapdába; egy olyan csapdába, ahol a favoritnak vélt csapat nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy hibázzon. Egy másik grafikonból pedig az vonható le következtetésként, hogy a meccsenkénti gólok számának csökkenése a stratégiák és a taktika, valamint a játékfelfogás változásával magyarázható.
A 50-es években például nem volt előtérben a védekező szellemű játék, amit a nagyobb csapatok rendre ki is használtak. Ugyanakkor rövid idő leforgása alatt már a 60-as évekre hatalmas változások mentek végbe a futballban: a védekező szellemű játék és ezáltal a jól megszervezett védekezés került előtérbe – ez viszont felborította a játék egyensúlyát, és inkább a kisebb csapatoknak kedvezett. Hiszen a nagyok hiába támadtak, ha ők beálltak védekezni és gyakorlatilag bunkerfocit játszottak. Ugyanakkor ez egy nagyobb trendnek egy kisebb szelete, amely kapcsán három dolgot vehetünk észre:
1. minél kevesebb meccsenként a gólok száma, annál kisebb a különbség a csapatok között,
2. amint a grafikon „beállt”, az azt jelzi, hogy a védekező szellemű játék fejlődése utolérte a támadó szellemű játékot,
3. az alacsony gólátlag miatt a meccsek nagyobb eséllyel végződnek döntetlenre.
Összefoglalva tehát elmondhatjuk, hogy az évek alatt a futball nagyon megváltozott; a gólgazdag meccsektől elértünk egy olyan játékstílushoz, amelyben inkább a fegyelem és a taktika a főszereplők. A gólátlag 5,38-as csúcsról 2,6 környékére történő zuhanása nem a játék romlását, hanem a védekezés tökéletesedését jelenti.
Ebben a modern, alacsony gólszámú környezetben a favoritok számára megszűnt a hibatűrés: mivel statisztikailag kevés gól születik, egyetlen szerencsétlen momentum vagy egy kontratámadás végzetessé válik, mert a betömörülő védelmek ellen már nincs idő a korrigálásra. A végső tanulsága tehát az, hogy a világbajnokságok modern érájában a favoritok már nem csupán az ellenféllel, hanem az idővel és a statisztika kegyetlen matematikájával is küzdenek.
