Plot twist
A Föld pusztulásához való jelentős hozzájárulásán kívül van más negatív hatása is, ha egy országban elkezdenek kőolajat vagy földgázt kitermelni: ez a holland kór, eredeti nevén a Dutch Disease. A piacgazdaságnak ugyanis vannak játékszabályai, matematikailag bizonyítható törvényszerűségei. Ezek a szabályok pedig gyakran a környezetvédelmi érdekek ellen dolgoznak: a folyamatos növekedés kényszere is ilyen. Csak nagyon kevés olyan tényező van, amely a hosszú távú gondolkodást ösztönzi, de a Dutch Disease lehet ilyen.
De mi az a holland kór?
A jelenségre a precedens után leíró jelleggel készült egy makroökonómiai elmélet, egy törvényszerűség. A holland kór lefolyása lépésekben:
- Adott egy ország önálló gazdasággal és iparral.
- Ebben az országban elkezdenek valamilyen természeti erőforrást kitermelni, amelyre jelentős kereslet van a világpiacon.
- A megnövekedett kereslet miatt az ország pénzneme felértékelődik.
- Emiatt az ország eredetileg kialakult ipara elveszti versenyképességét a világpiacon.
- Így a nyersanyagkitermelés kétélű fegyver lehet, egyszerre hozhat jót és rosszat is az ország gazdaságában.
Miért holland?
1959-ben Hollandiában felfedezték a gröningen-i gázmezőt: Európa legnagyobb földgázban gazdag területét. Ha a frissen kitermelt nyersanyagot meg szerették volna vásárolni külföldi felek, a pénzüket előbb át kellett váltaniuk holland forintba (guilderbe). Mivel nagy volt az érdeklődés, a pénznem jelentősen felértékelődött. Ez persze jót jelentett az importnak. Az emberek olcsóbban juthattak hozzá a külföldről érkező termékekhez.
Az előállt helyzet a helyi ipari termelésre azonban súlyos csapást mért, az ugyanis elvesztette a versenyképességét a nemzetközi piacokon: nem tudta annyira olcsón adni a termékeit, hogy megérje neki adott árfolyamon legyártani azt. Hollandiában sok gyár bezárt vagy jelentősen csökkentette termelési kapacitásait, ami a 70-es évekre (10 évvel a nagy felfedezés után) meg is látszott a makrogazdasági mutatókon: 1 %-ról 5-re nőtt a munkanélküliségi ráta, az ipari termelés GDP részesedése 20% alá esett. Negatívum volt még, hogy a gyári munkahelyek megszűnését nem pótolta a nyersanyagok kitermelésére épülő újabb iparág, ugyanis az nem igényelt jelentős mennyiségű emberi erőforrást. Ez volt az oka a munkanélküliségi ráta növekedésének.
Nem csak az árfolyam fojtja az ipart
Ez ugyan a hollandoknál nem volt egyértelműen kimutatható, más országok esetén viszont (pl. Oroszország) a holland kór mellett végbemenő gazdasági struktúrát érintő változások jelentős következményekkel jártak a munkaerőpiacon. Az ipar az oroszoknál is leépült, az olaj és földgáz által hozott pénztöbbletet az egyének pedig a szolgáltató szektorban szerették volna elkölteni. Így ezen szektorban megnőtt a kereslet a munkaerő iránt. Ezzel felmentek a bérek is, ami ismét versenyképesség-csökkenést okozott a gyáraknak. Ez a változás egyéni szinten pozitív is lehet, hiszen nem egy gyárban kell alacsony bérekért dolgozni. Összességében azonban az ország gazdaságára és ezzel a társadalomra hosszú távon negatív hatással lehet, hisz az ország önálló ipar nélkül marad.
Mit tanulhatnak, tanulnak és tanultak ebből más országok?
Amikor egy ország túlságosan a kőolaj és a földgáz kitermelésére építi a gazdaságát számos csapdába eshet. Mindenek előtt a gazdasági teljesítményének egy jelentős része a legszennyezőbb iparághoz van kötve. Ezzel két érdeke áll egymással szemben: a környezet védelme, amely tagadhatatlanul mindannyiunk egyetemes érdeke, és a saját gazdaságának védelme, fejlesztése. Ez gyakorlatilag önkannibalizmus: a rövid távú fennmaradáshoz hosszú távon saját magát is fel kell számolnia. Persze demagóg, és hallgatókhoz méltó idealizmus lenne azt mondani, hogy az országok ne termeljenek ki kőolajat és földgázt. A világ jelenlegi infrastruktúrájához tagadhatatlanul szükség van e két nyersanyagra. Csupán arról van szó, hogy lehet nem jó ötlet csak erre építeni a teljes gazdasági teljesítményt.
Nem lenne ez egy gazdasági rovat cikke, ha az etikai elmélkedéseken felül nem térnénk ki a mocskos anyagiakat érintő hátrányokra: az olajon és földgázon alapuló államok jobban kötve vannak a világpiaci áringadozásokhoz, ezzel kitettebbek is. A fosszilisek kitermelésénél alig van tényleges hozzáadott érték (legfeljebb a finomításnál vagy a cseppfolyósításnál), így az értékláncban kiemelt szerep ellenére globálisan végtére is helyettesíthető termékekről beszélünk. Konfliktusok esetén is meglátszik ez a hátrány, hiszen elég a fossziliseket szankcionálni, és máris meg van lőve a nemzetállam egyik fő pillérét adó nemzeti olajtársaság. Igazán egyszerű gazdaságok ezek: össze sem hasonlíthatók az olyan nyersanyagban szegény, de emberi erőforrásban és technológiában erős országokkal, mint Németország vagy Japán. Ha az előbbi a Stonehenge, akkor az utóbbi az Eiffel torony.
Kik tanultak?
Norvégia ma Európa egyik legfontosabb földgáz és olajellátója: ipara jelentős része erre alapszik. Ők azonban egy fokkal jobban intézték az átalakulást, mint a Hollandok, akik azóta be is fejezték a kitermelést Gröningen környékén. A skandinávok a fosszilisekből befolyt pénztöbblet egy részét a szociális biztonság fejlesztésére fordították, ezzel csökkentve a munkaerőpiacra gyakorolt negatív hatásokat. Emellett állami támogatást adtak a nem fosszilisekre alapuló iparágaknak és a mezőgazdaságnak. Végül, de nem utolsó sorban létrehoztak egy állami befektetési alapot, ezzel kontrollálva az árfolyam túlzott felértékelődését.
Katar, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emirátusok az építőipart pörgették ambiciózus építészeti projektekkel, például a katari futball világbajnokság stadionjaival, számtalan hotellel, de akár beltéri sípályával is. Mindez egybefügg azzal, hogy jelentős pénzeket fektettek a reptereikbe és legitársaságaikba, amivel mesterségesen kívánják pörgetni az országba irányuló turizmust.
Akik 1-est kaptak
A jelenlegi háborútól és politikától függetlenül is érdemes szóba hozni az oroszokat. Velük egy szélességi körön helyezkednek el a finnek, a svédek, a norvégok és a kanadaiak. Ebből kettő (Norvégia és Kanada) hasonló módon nyersanyagokban gazdag, kettő (Svédország és Finnország) viszont nyersanyagokban szegény. Mindegyiknek kisebb az alapterülete és a lakossága Oroszországénál. Hogy lehet, hogy ezek az országok mégis jelentősen fejlettebbek és erősebb gazdasággal rendelkeznek, mint az oroszok? Hogy lehet, hogy Oroszország összesített GDP-t tekintve alacsonyabb számokat produkál – a nála szintén jelentősen alacsonyabb lakossággal és kisebb területtel rendelkező – Olaszországnál vagy Dél-Koreánál?
Ez a kérdés egy külön cikket érdemel, de valószínű lehet, hogy a holland kórt a cári palota orvosai nem tudták annyira jól kezelni, mint a nyugati szakértők.
Jó hír
Végsősoron sikerült a piacgazdaság rendszerében olyan játékszabályt találni, amely a szennyezők számára jelent hátrányt. Végre!
Érdemes lenne keresni még pár ilyet, vagy más esetben létrehozni egy olyan gazdasági rendszert, amelyben több ilyen törvényszerűség, ösztönző és ellenösztönző van: az ugyanis nem csak az igazságérzetünknek tenne jót. Még az is lehet, hogy nem sülnénk meg.
