Az analóg fotózás, amikor a türelem alkot
Az analóg fényképezés nem enged hibátlanul sorozatot lőni, nem mutatja meg azonnal az eredményt, és nem javítja ki a rosszul mért fényt. Cserébe viszont megtanít jelen lenni, és látni a tökéletlen szépséget, miután a kezedben tartod az előhívott képeket.
Egy filmes gép használata tudatosságot igényel. Figyelned kell arra, honnan jön a fény, milyen az árnyék, mitől lesz érdekes a kép. Minden egyes kattintás döntés.
Kép: Analóg fényképezőgép filmtekercsekkel | Forrás: pin.it
Az analóg képek gyakran kiszámíthatatlanok. Lehetnek karcosak, szemcsések, kiégettek. Néha hibásak, de épp ez adja az egyediségüket. A film „emlékszik” a környezetre, az időre, az emberekre, akik körülvettek, és a hangulatra. Arra, hogy te miképp látod a valóságod. Nincs két teljesen egyforma analóg fotó, hiszen a filmet befolyásolja a hőmérséklet, a fényviszony, valamint a kézmozdulat. És ott van az előhívás pillanata, amikor napokkal vagy hetekkel később végre meglátod az elkészült képeket, izgatott vagy és reméled, hogy épp olyan jól fognak kinézni, mint a pinterest boardodba elmentett képek, de előfordul, hogy sajnos csalódni fogsz. Az előhívott képek közül valószínű felét nem tudod majd beazonosítani, hogy az mi is akart volna lenni. De ebben ez a szép, hiszen a folyamat közben bújnak meg azok a gondolataink, amik vágyakozással vagy éppen türelmetlenséggel motiválnak bennünket
A digitális fotózás, egy technika, ami emlékezni tanul
A digitális fényképezés sokáig a tökéletesség hajszolását adta vissza. Minél élesebb kép, minél tisztább színek, minél kevesebb zaj, annál valódibb a jelen. Most viszont mintha megfordult volna a kocka. A digitális technika is elkezdett a nosztalgia érzésére ráfeküdni, a kamera lencséje a jelenben tudatos emléket épít, akár a jelen pillanatban hasznosítható technikákkal vagy az utómunka segítségével.
Kép: Digitális fényképezőgép | Forrás: pinterest.com
A kész képek sokszor technikailag nincsenek rendben, de mégis működnek. A beépített vaku fénye, a kissé torz színek, az elmosódott mozdulatok, a spontán pillanatok. Mind azt az érzetet keltik, hogy ezek a fotók nem beállítottak, hanem megélve dokumentáltak egy estét, egy hajnali buszmegállót, egy koncert első sorát vagy egy emberi vonást, mely igazán kedves számunkra.
