“A világ zene nélkül olyan, mint a Nap fény nélkül, a nevetés vidámság nélkül, a hal víz nélkül: szárnyaszegett madár.“ – Jón Kalman Stefánsson
A zene öröm. A zene körülölel, gyógyít és méltó társunkká válik a súlyos mindennapokban. Ha felcsendül egy ismerős dallam, ha leütik a zongora billentyűit, egy más világ nyílik meg előttünk. Legfőképpen, ha tehetséges, szívből játszó művészek mellett élhetjük át a nem mindennapi pillanatot. Március 29-én magam is megtapasztalhattam ezt a rendkívüli érzést, a Sopron szívében megrendezett Zongora Nap keretein belül.
A zene képes fényt hozni a sötétségbe
“Gondolj rám, ha elpattan egy húr a zongorán” – már így, csak szimplán olvasva is hallom magamban Presser Gábor dalát, aki eme pár szóval tökéletesen kifejezi a művészet iránti szeretetet és elköteleződést. A tegnapi est fénypontjaként megrendezett Zongora nap is épp ilyen gondolatokat ébresztett bennem a Soproni Ligneum falai között. Azt hinnénk, a komolyzenét ma már csak az idősebb generáció kedveli, ám a résztvevők és fellépők életkorbeli megoszlása az ellenkezőjét bizonyította. Családok, idős házaspárok, tanárok és ünneplőbe öltözött gyerekek vették körbe a központba helyezett díszes, fekete zongorát. A fellépők között szerepelt Varga Gábor, Bódás Zsuzsanna, Szabó Máté, Szaniszló Attila, Horváth-Szarka Ábel, Lévai Vilmos és Schárfy Zoltánné Halmos Erika is.
Az est fénypontját valóban a színes zongorajáték képezte, azonban érdemes utánajárni, mit is jelent ez az ünnepi dátum a komolyzene történetében. A Piano Day, avagy a Zongora Világnapja egy nemzetközi tisztelgés a “hangszerek királynője” előtt. Az ünnep dátuma sem véletlen, sőt, egyenesen szimbolikus: minden esztendő 88. napján rendezik meg a különleges eseményt, utalva ezzel a zongora nyolcvannyolc fekete és fehér billentyűjére.
A hangszer hangja ezen a napon minden műfajban közös nyelvet beszél – legyen szó klasszikus művekről, mint Bach és Mozart, magyar örökségről, mint Liszt és Kodály, vagy a modern dallamok és a jazz harmóniájáról. A kezdeményezés mára már világszerte elismert és egy pezsgő kulturális életet eredményez: meghitt hangversenyek, rögtönzött utcai örömzenélések és a soproni lakosság számára rendezett est is bír a zene mágikus erejével.
A zene mindenkié: kortól, nemtől és származástól függetlenül
Mint említettem, a zene összetartó erővel bír. Nem számít kik vagyunk, honnan jöttünk, milyen a vallásunk. Nem számít, hogy öt évesen, vagy hatvan évesen kezdünk hangszeren játszani, a lényeg az élményben lakozik. Yelizaveta Khagay, a Soproni Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Kar külföldi hallgatója már egészen kicsi korától zongorázik, több mint 13 éve. Hogy mit jelent számára a zene, és milyen szerepet tölt be az életében, arról őt magát kérdeztük az est végéhez érve. Azonban először közeli barátai és kísérői meséltek nekünk friss élményeikről:
Kérdező: “Csak nagyon röviden, hogy éreztétek magatokat a mai eseményen? Hogyan éltétek meg?”
Ezoza (üzbég hallgató): “Nagyon jó volt, különösen azért, mert a barátnőm is fellépett. Zongorázott, és tényleg mindent beleadott, lenyűgöző volt. A többi zongorista is nagyon-nagyon ügyes volt.”
Kérdező: “Te hogy érezted magad az eseményen?”
Aida (kazah hallgató): “Szerintem nagyon klassz volt. Igazából a barátnőm miatt jöttem, hogy megnézzem, hogyan játszik. Végül nagyon élveztem a többieket is, mindenki olyan profin játszott. Különösen az első fellépő. Róla azt gondoltam, hogy ő már tényleg egy profi művész.”
Kérdező: “Te voltál az egyetlen hallgató, aki ma fellépett. Hogy érezted magad közben, és hogy tetszett a mai nap?”
Yelizaveta Khagay (kazah hallgató): “Nagyon örülök, hogy Betty felajánlotta ezt a lehetőséget, hogy mindenki előtt játszhatok. Néha szorongtam, és szörnyen éreztem magam, izgultam, mert a többiek profik. Én 2019-ben végeztem a zeneiskolában, szóval az már elég régen volt. Azóta nem nagyon gyakoroltam, mert nem volt rá elég időm.”
Kérdező: “Mennyit gyakoroltál a mai fellépésre?”
Yelizaveta Khagay (kazah hallgató): “Ezt a darabot konkrétan 2018 óta játszom, azt hiszem. Szóval egyszerűen csak emlékeztem rá.”
Kérdező: “Mit jelent számodra a zene és maga a zenélés?”
Yelizaveta Khagay (kazah hallgató): “Segít ellazulni. Néha, amikor fáradt vagyok a munka után, csak leülök, játszom valami szépet – legyen az gyors vagy lassú szám –, és rögtön megnyugszom.”
Kérdező: Nem tudom pontosan, milyen a zenei oktatás a hazádon belül, de érdekelne mit gondolsz a magyarról! Milyen a zene itt, és mennyi ilyen lehetőséget kaptál Magyarországon?
Yelizaveta Khagay (kazah hallgató): “Igen, ez érdekes, mert például amikor zeneiskolás voltam, csak a saját iskolánkon belül voltak koncertjeink, máshol nem. Itt viszont rengeteg a lehetőség. Korábban nem is játszottam még így, meg ennyit sem.”
A zene inspiráló hatása
A Zongora napjának hagyományát Nils Frahm, neves német zeneszerző és zongoraművész kezdeményezésének köszönhetjük. Célja mindezzel egy olyan inspiráló közeg megteremtése volt, ahol az alkotó és a befogadó egymásra találhat, a zongora és a dallamok páratlan erejének köszönhetően. Bár a kezdeményezés nem számít hivatalos világnapnak, 2015 óta népszerűsége töretlenül ível felfelé. Ezt pedig mi sem mutathatná jobban, mint a 2026. március 25–30. között megrendezett Forrai 100 című hatnapos zenei programsorozat, amely Forrai Katalin, zenepedagógus születésének 100. évfordulója alkalmából jött létre. Sopron iskoláinak összefogása az elmúlt évek során szoros, jól működő szakmai kapcsolattá fejlődött, amely a zenei nevelés, a kulturális értékek közvetítése és a művészeti együttműködések iránti közös elköteleződésre épül. Amit biztosan elmondhatok, hogy ez a cél igenis megvalósult, ezt pedig saját szememmel és saját fülemmel is tapasztaltam. A harmónia, a közönség és a művészek önfeledt játéka végett egy filmbe csöppenve éreztem magamat. Egy olyan műbe, ami elfeledteti velem a hétköznapok gondjait, és végre egy pillanatra megállhatok az örökös pörgés közepette.
Hálás vagyok az élményért, minden zenerajongónak szeretettel ajánlom a legközelebbi alkalmakat és eseményeket, amelyek szintén a Ligneum Rendezvényházban kapnak majd helyet.
