Dr. Almási Kitti klinikai szakpszichológus, író, előadó könyve könnyed hangnemben fejti ki félelmeink működését. A könyv lapjain a legáltalánosabb jelenségektől,a kimondottan nehezen kezelhető mintázatokig mindenre találunk példát. Felnyitja szemünket és elgondolkodtat… hogy mit csinálunk rosszul és tulajdonképpen mennyi mindent csinálunk jól, ha nem veszünk el ugyanazokban a “mondvacsinált” problémákban.
A felvezetés – és sokszor saját gátlásaink – alapjául szolgál egy rövid lista, amelyben az írónő ismerteti, hogy a hibás gondolkodásmód miként torzítja el számunkra a valóságot. Néhány példa ezek közül:
- Mindent vagy semmit típusú (fekete-fehér) gondolkodás: Például, amikor úgy értékeljük a teljesítményünket, hogy ha nem 100 %-os, akkor semmit sem ér.
- Pozitívumok érvénytelenítése/ figyelmen kívül hagyása: Például, ha a sikereinket csak a szerencsének tulajdonítjuk.
- Címkézés: Amikor egy konkrét cselekedet helyett az egész személyt (önmagát vagy mást) minősíti valaki.
- Korai/ önkényes következtetés: Például a gondolatolvasás vagy jövendőmondás, amikor úgy véljük, tudjuk, miért cselekszik valahogy a másik, vagy valami hogyan fog történni.
Látható, hogy amögött, amit mi készpénznek veszünk, igaznak vélünk, egy “önkényes” ferdítés, bagatellizáció vagy túl korán levont következtetés állhat. Megjelenik egy kis hiba a gondolatok közt, ezáltal kapunk néhány megoldhatatlannak tűnő feladatot és máris oda a lelki egyensúlyunk.
Azonban egy probléma önmagában nem biztos, hogy annyi nehézséggel járna,sok esetben (inkább)mi nehezítjük meg a saját dolgunkat. Addig, amíg valamitől félünk, jóval rosszabbul érezzük magunkat, mint amikor már átéltük az eseményt. Előtte éltetjük magunkban a problémát, (esetleg újakat okozunk), de amint beigazolódik, hogy valóban gond van, a figyelmünk kívülre helyeződik, a problémára és az esetleges megoldásokra koncentrálunk. Amíg ez nem történik meg, a félelem, a szorongás, a kérdőjelek megbénítanak minket, hisz attól félünk, hogy valami történni fog, és nem tudjuk élvezni a mindennapjainkat.
Más példákon keresztül azt illusztrálja, miként hagyjuk elmérgesedni a jelenben a problémákat, miközben a veszteséget igyekszünk elkerülni. Ilyenkor- cselekvés helyett “beérjük kevesebbel”, ami alig-alig, vagy egyáltalán nem felel meg az elvárásainknak. Attól félünk, hogy azt a keveset is elveszítjük, ami van, hiába jelent kevesebb örömöt, mint a másik elképzelés, amire már régóta vágyunk. Például halogatunk egy szakítást, mivelfélünk attól, hogy utána egyedül maradunk. Hasonló a helyzet, ha nem vállalunk fel egy konfliktust, mert félünk a következménytől, amit az okozna, noha szinte beleőrülünk a kellemetlen helyzetbe, amiben tengődünk.
“A döntés fő motívuma ilyenkor a veszteségtől való félelem, azt pedig, hogy az illető ne élje meg olyan fájdalmasan a vágyott célról való lemondását, a rövid távon elérhető, apró, biztos nyereség teszi lehetővé.”
Nem állíthatjuk, hogy csak gondolataink állnak egy probléma hátterében… ahogy a könyv sem teszi. Nem áll szándékában elkendőzni az élet valós nehézségeit, fájdalmas oldalát azzal a téves üzenettel, hogyha megváltoztatjuk a gondolkodásunkat, akkor bármit megkaphatunk ezüst tálcán. További fejezetekben (A váratlan helyzetek kezelése, Merjünk adni! stb.) életünk főbb területeit érintve kapunk képet, hogy mit tehetünk önmagunkért és egy bátrabb életvitelért.
A Harc helyett együttműködés című fejezet érdekes lehet, ha a konfliktusok kezelése okoz nehézséget, hisz ezek olyan jelenségek, ahol már nem vagyunk egyedül, ahol kiszolgáltatottnak érezhetjük magunkat. A könyv lapjain a következő áll: észre sem vesszük, de “harci helyzetekben gondolkozunk”, gyanakvóan tekintünk mindenkire és a gyerekeket már kezdettől fogva arra tanítjuk, hogy az emberek bizony veszélyesek. Az önvédelemmel semmi baj nem lenne, azonban ez olyan mélyen vert gyökereket bennünk, hogy azonnal rosszat feltételezünk a másik félről. Még ha eredetileg békés szándékkal is közeledtek felénk, akkor is visszatámadnak, mivel mi az előfeltételezéseinknek köszönhetően agresszívan, elutasítóan viselkedtünk.
Abban az esetben, ha valóban ártó szándékkal lépnek fel velünk szemben, vagy a másiktól nem várt, sértő szavakat kapunk, akkor is okosabb döntés lehet megvizsgálni a hátterét mindennek, mint fejjel a falnak rohanni. Előfordulhat, hogy nem is ellenünk irányul a támadás, nem kifejezetten velünk van problémája a másik félnek, sőt, lehet, hogy ő van bajban.
“Ha a másik ember számunkra kellemetlen megnyilvánulása mögött nem feltételezünk automatikusan ártó szándékot (mint ahogy sok esetben valóban nincs is mögött ilyen), akkor megnő a szabadságunk arra, hogy ne támadó módon reagáljunk, hanem legalább megpróbáljuk kideríteni, megérteni, hogy miért tette azt, amit tett.”
Természetesen egy valódi konfliktus létrejötténél nincs értelme magunkat háttérbe szorítani, azonban az eszközeink megválogatása nagy szabadságot nyújthat. Ahelyett, hogy belesodródnánk mélyen a veszekedésbe, már az elején kifejezhetjük békés szándékunkat, változtathatunk hangvételünkön felülemelkedhetünk saját indulatainkon és törekedhetünk új megoldási módokra, akár úgy, ha feltesszük ezt az egyszerű kérdést: mit tehetünk azért, hogy könnyebb legyen mindkettőnknek? Nem járhatunk mindig sikerrel, de kísérletezni érdemes, illetve azzal csak nyerhetünk, ha egyre tudatosabbá válunk az ilyen és ehhez hasonló helyzetekben.
Kinek érdemes elolvasni?
A Hosszabb-rövidebb történetek segítenek az ok-okozati összefüggések megértésében és abban, hogy könnyebben megjegyezzük az üzenetet. Mivel a fejezetek különálló egységek, annak sem lesz gondja az értelmezéssel, akit néhány terület jobban érdekel, így nem olvasná el egyben az egészet.
Ha az eddigiek felkeltették az érdeklődéseteket és úgy érzitek, felismertetek néhány hibát, amit ti is elkövettek, mindenképpen szerezzétek be a kötetet! Hisz a cél mindannyiunk számára ugyanaz lenne: bátran, önmagunkat a hibáinkkal együtt felvállalva élni.
