Borítókép forrása: https://www.osvnews.com/wuthering-heights/
A cselekmény
Ellen Dean, az Earnshaw család hű szolgálója beszéli el Catherine Earnshaw és Heathcliff történetét, amit sokan félreértenek: ez nem egy bájos szerelmi történet, hanem többszörös tragédiába torkolló, generációs traumákat generáló kapcsolat. Fontos kiemelni, hogy a könyv és a film cselekménye jelentősen eltér, egy dolog azonban egyezik: viszonyuk mindenkire hatással van; mindenki velük együtt szenved.
A könyvben az évtizedekig tartó, szinte körforgásnak titulálható kínt Cathy Linton és Hareton Earnshaw valódi szerelme töri meg, az írónő a regény végén pedig azt sejteti, Catherine és Heathcliff a halálban egymáséi lehetnek, szellemeik pedig együtt bolyonganak Fácánosmajor és Zúgóbérc határán az idők végezetéig.
A filmben azonban nincs szó boldog befejezésről: gyermekeik nem születnek meg, így az “ördögi kör” sosem kerül megtörésre. Miután Heathcliff nőül veszi Isabella Lintont, megszakad Catherine és Heathcliff között a kapcsolat, ugyanis a szolgálónő, Nelly elégeti az összes levelet, amelyet Heathcliff Catherine–nek szánt. Catherine kétféle halált hal: egyrészt belebetegedett Heathcliff elvesztésébe, másrészt a szepszis földi létének végét jelentette – mindez úgy történt, hogy Catherine abban a hitben távozott az élők sorából, hogy Heathcliff megfeledkezett róla. Ez jelenti a filmben az igazi tragédiát. Nelly későn értesítette Heathcliffet, így nem érhetett oda időben a haldokló Catherine-hez. Sosem tudtak elbúcsúzni egymástól, és bár erről a filmben nem ejtenek szót, valószínűleg Heathcliff sem tudta meg, hogy Catherine sosem kapta meg a neki szánt leveleket.
Catherine halálával a film is véget ér – Heathcliff sorsát már nem kísérjük végig.
Különbségek a könyv és a film között
A történet lezárása mellett a cselekmény több jelentős és kevésbé lényegesponton is eltér: Lockwood úr, a Fácánosmajor bérlője, akinek Nelly meséli el Catherine és Heathcliff történetét, nem jelenik meg a filmben. Így a történet vége sem kerül előrevetítésre Catherine szellemének megjelenésével.
Nagy felháborodás illette Heathcliff kinézetét, ugyanis az írónő színesbőrűként írja le. Ez az eltérés azonban nem csak Fennell filmjében jelenik meg: az Andrea Arnold által rendezett Üvöltő szelek feldolgozáson kívül egyik filmadaptáció sem hű ahhoz a képhez, ahogy az írónő álmodta meg Heathcliffet.
A könyvben szereplő harmadik Earnshaw testvér a filmben nem ölt alakot, Hindley Earnshaw egész egyszerűen ebben a filmben nem létezik.
Sokan úgy vélik, a szolgálónőt, Ellen Dean karakterét igencsak rosszindulatúnak alkották meg a filmben, egyenesen Catherine rosszakarójaként állították be, ám ezt Brontë korántsem így vetette papírra: Nelly hosszú évtizedekig volt hű szolgálója az Earnshaw családnak, olyannyira, hogy Catherine, Heathcliff és Hindley gyermekeinek is gondját viselte, Catherine kislányát pedig kifejezetten szerette. Ez jelentette az egyik legfontosabb eltérést: a film véget ér Catherine halálával, ami csupán a regény egy fordulópontját jelöli, nem a végét. Onnantól Catherine lányának, Cathy sorsát követjük végig.
Az egyik legmeglepőbb különbség a filmben Isabella Linton karakterének teljes kiforgatása volt. Isabellát a filmadaptációban Catherine megszállottjaként és egy furcsa teremtésként ábrázolják, ám ő sokkal több ennél: egy igazi túlélő, aki megtalálta az utat a szabadságához.
Végül, a regény befejezése ugyan nem nevezhető egy klasszikus boldog befejezésnek, mégis, van benne valami kielégítő lezárás: Catherine és Hindley fiának, Hareton szerelme és egészséges kapcsolata megtöri az “ördögi kört”, s úgy látszott, Catherine és Heathcliff is boldogságra leltek a túlvilágon egymás oldalán.
A filmzene
Figyelem, Charli XCX rajongók! A brat summer megteremtője újra alkotott: neki köszönhetjük az Üvöltő szelek filmben felcsendülő dalokat, amelyek jelentősen hozzájárultak a gótikus és nyomasztó hatás eléréséhez. A rendező 2024-ben kérte fel Charlit a betétdalok elkészítéséhez, aki a felkérést elfogadva gőzerővel dolgozott rajta Finn Keane-nel együtt. Ám ez később sokkal nagyobb dologgá nőtte ki magát, ugyanis mára már Charli legújabb albumának egyik fő inspirációját is jelenti.
Összességében elmondhatjuk azt, hogy a nagysikerű Saltburn című filmet is rendező Emerald Fennel nem feltétlenül érdemelte meg a rengeteg negatív kritikát. Tény, hogy nem vetette mozivászonra egy az egyben a regény egészét – ő inkább Heathcliff és Catherine kapcsolatára helyezte a hangsúlyt, amellett, hogy modernizálta az immáron 180 éves történetet. Mégis, újra felidézte az idejét soha nem vesztő, sokak örök kedvencét jelentő regényt.
