Borítókép: Ciprusi naplemente, készítette: Major Benedek
Észak és dél háborúja – a sziget történelme dióhéjban
Ciprus történelme politikai konfliktusok sorát foglalja magába; már az ember megjelenésétől kezdve fontos volt elhelyezkedése miatt, ebből is ered, hogy a rómaiak, a perzsák, majd Bizánc is birtokolta. Fontos kereskedelmi állomás volt, érthető hát, hogy mindig próbálták megszerezni maguknak a térség nagyhatalmai.
Ciprus modern történelme a britek megjelenésével kezdődött. A Brit Birodalom részeként a sziget a britek támaszpontja volt a Közel-Kelet felé, és jelentős kereskedelmi területként szolgált – az Egyesült Királyság a mai napig két támaszpontot üzemeltet a szigeten, Akrotíriát és Dekéliát.
Később az északi oldal török megszállás alá került, és a sziget kettészakadt. A határvonalon az ENSZ demilitarizált zónát alakított ki – mely a fővároson, Nicosián is keresztül halad –, és szigorú feltételekhez kötötték az áthaladást, amelyeken azonban a későbbiekben lazítottak. A sziget északi, török többségű része jelenleg egy kevés ország által elismert szakadár köztársaság, míg déli, görögök lakta része az EU tagja, és 2008 óta eurót is használ.
Ciprus, ahogy én láttam – négy nem megszokott kaland és kulturális betekintés Aphrodité szigetére
A cikk szerzője, azaz jómagam 2025 szeptemberében töltöttem egy hetet Chandriában, a sziget középső részén, a Tróodosz-hegység lankáin. Egy nemzetközi Erasmus+ ifjúsági csere keretein belül hatodmagammal utaztunk először Larnakába, majd a fentebb említett kis faluba. Az egy hét alatt számos olyan kevésbé megszokott vagy érdekes élményem volt, amelyeket mindenképpen meg szerettem volna örökíteni, így most az öt legextravagánsabb következik.
A macskák szigete
Sokaknak lehet ismerős a Wes Anderson által rendezett Kutyák szigete című animációs film – ha ennek készülne egy macskákkal forgatott verziója, azt biztosan Cipruson vennék fel. A szigeten mindenhol macskákba botlottunk, a nagyobb és kisebb városoktól kezdve a szüreti fesztiválon át a termelői piacokig mindenhol. Többségében barátságosak, és szerves részei a falusi látképnek.
A szüreti kultúra
A projekt témája a borkultúra és a fenntartható gazdálkodás volt, ebből kifolyólag többet is láthattunk belőle. Részt vettünk szőlő szüretelésben, amely során a mézédes szőlő fogyasztása mellett a panoráma is elképesztő volt. Utána egyenesen a projektvezető nagyszüleinek régi házába mentünk, ahol kipróbáltuk a szőlődarálást, illetve a “Ház Borát” is, valamint a zivania nevű, törkölypálinkára emlékeztető rövid italt.
A nap hátralévő részében megismertük a helyi őstermelőket és a termékeiket, de erről lentebb írok még. A ciprusi szüreti fesztivál, amelyet két nappal később látogattunk meg, hasonlóan új élmény volt: részt vettünk néptáncokban, a szőlő taposásában, és természetesen megkóstoltuk a környék borait – nem mellesleg pedig életem legjobb gyrosához is a fesztiválon jutottam hozzá.
A hangulatos, de kissé szűkös mediterrán utcákon járva ezerféle illat, íz és szín kavalkádját éreztem, olyan egyedi keverékben, mint sehol máshol korábban. Belelátni, hogy más bortermelő országokban hogyan szüretelnek, tényleg egyedi élmény volt.
Fenn a sziget második legmagasabb pontján
Ciprusról mindenkinek a tengerpart jut eszébe, bár nem ok nélkül. A szigetet a melegvizű Égei-tenger veszi körül, és üdülővárosok sorakoznak egymás mellett a parton. Mi ugyanakkor egy olyan helyen jártunk, ahol télen még hó is esik.
A sziget közepén, a Tróodosz-hegység csúcsai között elképesztően meredek, csodás látványt és naplementét kínáló vidékeken másztunk fel egy meteorológiai megfigyelőállomáshoz, ahonnan a tengerig is el lehetett látni. Felhívták a figyelmünket, hogy a hegyekben előfordulhat, hogy kígyóval találkozunk – ez szerencsére nem történt meg; azzal nyugtattak minket, hogy a legközelebbi kórház 15 perc, és négy óránk van a túlélésre, tehát annyira nem volt rossz a helyzet.
Kiemelendő továbbá az extra útitársunk, egy szabadszellemű fehér kecskebak, aki azon kívül, hogy megkergetett két-három embert, egészen a csúcsig vezetett minket. Ciprus második legmagasabb hegyét másztuk meg egyébiránt, a legmagasabb sajnos katonai műveleti terület, és a civilek számára nem látogatható.
Kulináris kalandok
És végül, de nem utolsó sorban a projekt egyik legemlékezetesebb része a sok gasztronómiai újdonság, amelyet megkóstoltunk és hazahoztunk.
A ciprusi gasztronómia sokat kölcsönöz ugyan a görögből és a törökből is, de ezeket zseniálisan vegyíti, és így kialakítja a saját identitását. Az első intenzív betekintés akkor volt, amikor az egyik este a helyiek egy tradicionális grillezéssel kedveskedtek nekünk. Olyan grillkolbászt kóstoltunk, amit borban pároltak 15 napig, ettől pedig elképesztően robbanékony íze lett. A sima grillezett húsok fűszerezése is elképesztő volt, ezt pedig az elmúlt napokban is megtapasztalhattuk.
Ellátogattunk Agrosba, a ciprusi őstermelők egyik legfőbb falujába, ahol helyi sajtokat és hentesárut kóstoltunk, többek között szárított kecskehúst, szőlőből és pisztáciából készült édességeket, valamint rózsavizet, és kandírozott zöldségeket és gyümölcsöket. Izgalmas utazás volt gasztronómiai szempontból is, tekintve hogy a magyar és a ciprusi gasztronómia homlokegyeneset eltérnek egymástól.
Összefoglalva Ciprus teljesen más; egy sokszínű, szemkápráztató sziget, ami rengeteg felfedeznivalót tartogat. Érdemes a sziget belseje felé is kirándulásokat tenni, mivel ott is rengeteg izgalmas és gyönyörű természeti kincs található. Igyekeztem kis betekintést adni, miért érdemes meglátogatni.
