Co Lee korábban többször járt már Sopronban, 2023 telén a Bőröndkísérő Turnéval, a 2024-es SopronFesten Wavy-tagként, majd 2025 nyarán már önálló előadóként a SopronFest Secret Gardenjében (ahol idén is fellép, július 2-án), azonban most először hozta magával a „Live Band” felállást. Ez egy teljes, nagyzenekari felállás, amelyben helyet kapott Halász Emese alias Indigo (ének), Doór Mátyás (gitár), Klausz Ádám (dob), Varga Dániel (szaxofon), Farkas Viktor Aminon (basszusgitár), Fábián Balázs Blaize (lemezjátszó) és Kálmán András (billentyűk).
Backstage #1
A nagyjából másfél szobás backstage zsúfolásig tele, a zenekar tagjai nyüzsögnek, Co Lee az öltönyét igazgatja. Doór Matyi elmond egy viccet Klausznak, Indigo mosolyogva hallgatja a háttérből. Elérkezik a koncertkezdés ideje, a teljes csapat kivonul a backstage-ből, és a Hangár mögötti ipartelep udvarán keresztül a színpad mögötti ajtóhoz vonul. „Höh, ez olyan, mint egy ballagás” – hangzik el az egyik dohányzóteraszon álldogáló nézőtől, amint az öltönyös menet elhalad mellettük. A tagok körbe állnak. Megfogják egymás kezét. Co Lee elmond egy rövid, de annál inkább lelkesítő beszédet, amit rövid légzési gyakorlat és meditáció követ, majd egy ordítással mindenki kiengedi a feszültséget, és kezdődhet…
A koncert
A koncertet Co Lee még a színpad mögül elmondott beköszönése és az intro után az Érkezés a házba nyitotta, majd a La Promenade tracklist-jét követve berobbant a Citadella, de ekkor még csak Klausz és Blaize társaságában. Ezután el is hangzott a koncert idején legfrissebb két track, a Rendszerbontón is szereplő Sehonnai és a Sirályok a szántóföld felett, amelynek végén megjelent a színpadon Indigo is, és megcsillogtathatta mennyei hangját, amit a közönség hangos ujjongással fogadott.
Ezt a négy számból álló blokkot követően a zenekar teljessé vált, és néhány mára már klasszikusnak számító dal következett, például az Emberölelés, A Program, a Szex 1, illetve elhangzott a Malaga, a Por és a Pitypang, amik szerintem az egész koncert talán legzúzósabb számai voltak, amire nagyban rásegített a zenekari felállás is. Talán nem is véletlen, hogy a Malagát Klausz dobszólója nyitotta, és a pogó is itt indult be, nem is kevés résztvevővel. A hangulatot tovább fokozta A dzsungel könyve, majd visszatért egy kicsit A Program a Sodrással, amit pedig a setlist egyik legkülönlegesebb eleme követett. Ez az Oxigén volt, ami az akkor még kiadatlan Air 2 záródala, ebből hallhattunk egy akusztikus verziót, Doór Matyi gitárkíséretével. A lassabb tempót fenntartva lement a Bőröndkísérő, majd jöhetett a várva várt A séta eleje.
A záróblokkba került a Harcosok klubja, a Hegyek Alatt, a Szomorlányok és a Gyönyörű Reggel, az estét pedig a Szentély zárta.
Backstage #2
Tapsvihar, éljenző közönség, lassan kicsengenek az utolsó hangok is, a zenekar pedig levonul, vissza az ipartelep udvarára. Egy biztonsági őr setlist-tel a kezében, kissé bizonytalanul áll a zenekar mellett, majd elkezdi aláíratni a tagokkal. Jómagam is szerzek egy setlist-et, és én is elkezdem mindenkivel aláíratni. Körbe-körbe jár a toll, a setlistek, közben megjelennek rajongók a közönségből, akiket az őr hamar visszaküld a nézőtérre. A csapat elindul a backstage-be, de egy nagy csapat fiatalba ütköznek, mindenki képeket szeretne. Amikor aztán megvannak a képek, minden elcsendesül, benyitok a backstage-be, ahol öltözködés közben éppen Co Lee árnyékol. Ilyen körülmények között volt szerencsém néhány villámkérdést feltenni neki:
B: “Először is, hogy érezted magad itt a Soproni koncerten?”
Co Lee: “Hát az az igazság, hogy nagyon jól. És most pont az Ábi kérdezte tőlem, hogy nekem milyen volt, és akkor így azt mondtam neki, hogy nagyon… az első perctől az utolsóig nagyon élveztem. Tele volt élvezettel, meg azzal a fajta… amit szeretek érezni egy színpadon. Szóval nekem ez egy 10/10-es koncert volt.”
B: “Én is így éreztem a közönségen. Hogy élted meg a Rendszerbontó Nagykoncertet, ami végül is sikeresnek bizonyult?”
Co Lee: “Hát hál’ Istennek egyrészt. Másrészt pedig, fú, öreg. Az kb. egy ilyen egy másodperces ilyen villanás, olyan volt, mint egy álom, ilyen szürreális volt. Kimentem a színpadra, aztán lejöttem a színpadról, és tényleg olyan volt, mintha így egy tizedmásodperc telt volna el. De hát ilyen történelmi pillanat, flash, tudod, hogy… fú, epic, epic, epic.”
B: “És akkor ezután már nem izgulsz, így nem sokkal a Budapest Parkos koncerted előtt?”
Co Lee: “De. Na ná, hogy de. […] Budapest Parkot még nem csináltam, és minden ilyen dolog előtt szeretek… Vagy hát… Ja, és talán ez a jó, hogy szeretek izgulni, bro. Tehát ez hasznos. Eggyé válok magával az izgalommal, én leszek maga az izgalom, és megeszem. Így állok hozzá a parkhoz, és nagyon várom, hogy izguljak.”
B: “Sok sikert kívánok hozzá, és mit várhatunk az új albumodtól? Vagy hol helyezkedik el ez a diszkográfiádban, ha valamit mondanod kéne róla?”
Co Lee: “A diszkográfiámban az új albumom? Hát van ugye az Air című legelső angol nyelvű lo-fi stúdió albumunk, amit a Don Sea-vel csináltunk, ez most az Air 2 lesz, tehát hol helyezkedik el? Az elején, és ezzel együtt a végén, tehát ez egy ilyen full-circle moment, ez egy Spotify-on 26 track, vinylen 33 track-es monstrum hanganyag lesz. Ez egy 78 perces meditáció igazából. Egy nagy [belélegez] fellélegzés. Nagyon finom és kellemes zenékre lehet számítani.”
B: “Ha egy számot kéne kiemelned, melyik lenne az?”
Co lee: “Fuh, hát ez nehéz. Talán az Oxigén, amit most így előadtunk, az egyébként a zárószáma az anyagnak, ezt ma így előadtuk itt is Sopronban, ilyen akusztik verzióban, most azt emelném ki.”
B: “Köszönöm szépen, sok sikert akkor mindenhez!”
Co Lee Air 2 című albuma április 20-án, éjfélkor droppolt, május 2-án pedig sor került élete első önálló Budapest Parkos koncertjére, ami egy új szintet jelent karrierjében. Következő nagykoncertje június 5-én lesz, Beton. Hofival közösen, a Siófok Plázson, július 2-án pedig visszatér Sopronba, a SopronFest keretein belül.
