Aki igazán szemfüles volt, már a tavalyi év vége felé megsejthette, hogy a Csaknekedkislány bejelentett Akváriumos lemezbemutatója nem egyszeri alkalom lesz, ugyanis először a január 10-ei koncertet jelentették be, a zenekar újonnan indult hírlevelében viszont 9-e volt időpontként meghirdetve. December 8-án teltházas lett az „első nap” (január 10-e), másnap pedig bejelentették a másik napot január 9-re. Bár már volt jegyem az első időpontra, örültem a duplázásnak, hiszen nem titok: imádom a zenekart és a tagokat, illetve nagyon tetszett az új album, és hajlandó voltam két nap alatt kétszer is meghallgatni ugyanazt a koncertet. Az első napot a közönségből, nézőként tekintettem meg, a második napon pedig fotóztam, így egy meglehetősen összetett képet kaptam erről a két napról.
Pillanatok a háttérből 1.
Kinyílik a backstage ajtaja, a Csaknekedkislány szobája felől pedig nagy zsivaj, jókedv hallatszik. Belépek, és Csepella Olivér (énekes) fogad nagy szeretettel, egy kedves CSNK-s pacsival köszönt mindenki mindenkit, aztán letelepülök egy eldugott sarokba, és onnan figyelem-hallgatom az eseményeket. Senki nem izgul, a hangulat remek, Konsiczky Dávid (gitár) és Dorozsmai Gergő (billentyűk) azt fejtegetik, hogy édes leveskocka íze van a zserbós mesekeksznek. Néhányan kimennek, néhányan bejönnek, köztük Zbiskó Balázs, a zenekar ezermestere és leül Szabó Gergely, alias Gege (basszusgitár) és Olivér közé. Hosszasan meséli, hogy más zenekarok milyen kalamajkákba keverednek. Francuz Ádám (dob) elmeséli, mire való a gyakorlópad. A koncert előtt nem sokkal szőrmékbe bugyolálva betoppan Szalai Anna (énekesnő) is. A zenekar tagjai elkezdik felölteni legszebb ruhájukat, a promóciós képeken is látható mélykék öltönyt. Ahogyan közeledik a koncertkezdés, Jezerszky Viki (menedzser) nagyjából 5 perces időközönként szól a zenekarnak, hogy hány percük van még hátra, elkerülve ezzel a csúszást. Amikor aztán eljön a kezdés ideje, mindenki levonul a lépcsősoron, megállnak egy körben a színpadra vezető ajtó előtt, majd egy csatakiáltással megindulnak a színpadra, és kezdődhet…
A koncert
A setlist alapvetően ugyanaz volt mindkét napon, egy-egy kisebb változtatás történt: az első napon elcsúszott a zenekar a Rólad akkor mosttal, a második napon pedig időbeli korlátozások miatt lekerült a Féltél szeretni.
A koncert az album visszatérő, az interlude-okat és a zárószámot nyitó zongora arpeggiojával indult, ami a Mikor 1-et vezette fel, majd az album sorrendje szerint jött A galérián és az Engem szeretni kell, ami egy meglehetősen CSNK-s, kellemes, békés nyitány. Ezzel az is rögtön kiderült, hogy bár lemezbemutató, a lemezt nem egyben, elejétől a végéig játsszák el, hanem csak felcsendül az összes szám a koncert során. (Végül ez sem lett teljesen igaz, a Mikor 2 és Mikor 3 című interlude-ok nem hangzottak el.) Ezután, a legnépszerűbb számok iránti igényt kielégítendő, a Király úr következett, majd szokatlan csavarként elkezdődött egy Szalai Anna-szekció. Ez általában a koncert utolsó nagyjából harmada szokott lenni, itt azonban már a negyedik számnál megjelent az énekesnő, és egy különlegességgel indított, a Momés lánnyal. Ebben az volt az érdekes, hogy már régóta nem játszotta a zenekar, illetve az eredeti számban Anna nem szerepel, most viszont ő énekelte az egészet. Ezután egy irodalomórával folytatódott az album, a Rómeó mindig meghal képében, majd Anna jelenlétét felhasználva még két szám, egy duett, a Nem bizony, illetve A Gólyában ma este következett.
Ezután Anna levonult, és az album megjelenése után még aktuálisabbá váló Stábkokóval folytatódott a lemez bemutatása, majd a Szegénykém következett, ami bár (viszonylag) új szám, single-ként jelent meg a Most előtt és nem szerepel az albumon, pedig hangulatilag abszolút beleillene és mondhatni előfutára volt az album hangulatának és hangzásvilágának. Itt következett még két közönségkedvenc, a kézfeltartós Farmerkabát, illetve a Rólad akkor sem 2000. Ez utóbbi az új album Rólad akkor most című számának előzménye, így felvezethette volna azt, de nem így történt, még második nap sem, amikor nem felejtették el a megfelelő helyen eljátszani. Helyette az album két másik számával, a Ne igyál-lal és a Bérelj ki-vel folytatták. Első nap ez után következett a Féltél szeretni, majd kezdődhetett a mondhatni szokásos „vad” szekció, olyan vad számokkal, mint a szintén az albumon szereplő Munkára, a maga sötét aktuálpolitkai reflexióival, a világ (egyik) legjobb gitár riffjével büszkélkedő Megérdemlem, illetve a kicsit mókásabb Dick Dale, de ide sorolnám a setlisten már következő szekcióba tartozó Minden mozog-ot is, ami szintén elég ütőképes, és nem mellesleg az album nyitószáma. Ez nem véletlenül tartozott már új szekcióba: ezen a ponton a zenekar kiegészült egy vonósnégyessel és két szaxofonnal. Ők innentől a koncert végéig bent maradtak, és így ezek a számok különleges köntöst kaptak.
Ezt már a kimondottan lesújtó ál-befejezés követte a Köddel és a már megszokott Ábrahám és Izsákkal – ez utóbbira már Szalai Anna is visszatért. Ezután történt volna a levonulás, de a vendégzenészeket kímélendő, nem volt tényleges levonulás, és a kihagyhatatlan Tihany következett. A koncertet – nem meglepő módon – a Most zárta. Ebben az egész estét is lezáró „MOST!!” felkiáltásra és az azt követő örömzenélésre egy elnyújtott szünet után került sor, s ezzel gyönyörűen lezárult az este.
A koncert értékelése
Egy koncertet nem egyszerű értékelni, hiszen ahány ember, annyi különböző élmény, mindenki ízlése eltér, ami egy valakinek tetszik, másnak lehet, hogy pont nem jön be. Most azonban mégis megpróbálok egy rövid értékelést adni a két napról.
Az első nap, tekintve, hogy első nap, talán egy kicsit gyengébb volt, és a második napra forrott ki igazán az egész koncert. Félreértés ne essék, az első nap is tökéletesen élvezhető volt, csak volt néhány kisebb baki, egy-két helyen nem lehetett tökéletesen hallani például a gitárt, illetve főleg a vendégzenészek voltak kissé halkabbak, továbbá ott volt az elcsúszás a Rólad akkor mosttal, és Csepella a Ködben eggyel kevesebbszer énekelte a „Semmit se látni” sort. Mindezt azonban a rájuk jellemző humorral és kedvességgel kezelték, így szerintem senkinek nem lehetett panasza az első napra sem. A második nap – bár a zenekari árokból nehezebb megítélni a hangzást – már valóban kissé kiforrottabb volt.
A setlistet tekintve kissé szokatlan volt a nem sorrendben előadott album, de ez egyáltalán nem ismeretlen eljárás, hogy az egyik kedvenc zenekaromat is említsem, a Ricsárdgír is így adta elő a Kill The Koala című albumát 2023. januárjában, szintén az Akváriumban. Bár engem nem elsősorban ezek mozgatnak, jó volt, hogy a „nagy klasszikusok”, mint a Tihany, a Nem bizony, vagy a Király úr is helyet kaptak a setlisten, azonban az meglepett, hogy nem volt például Hangosabban, Zenekar, vagy például Falábú nő, amit egy rajongó vagy tízszer be is kiabált. Jóllehet, ezek már nem is fértek volna el a számlistán, hiszen az első nap így is bőven túlnyúlt a másfél órán. Ami talán a néhány kötelező elem elmaradásánál is meglepőbb volt, az az, hogy a koncert szinte egy pillanat alatt elrepült, és ezt már nem először érzem CSNK koncerten. Mire igazán bemelegedtünk volna, már a záró számok következtek, de ezt az érzést mindig annak tudom be, hogy mindegyik szám szerethető a maga módján, és így a másfél óra alatt egyetlen unalmas perc sincsen.
Érdemes megemlíteni a megújult merchpultot is, ahol a sok más új albumos merch mellett számomra a legérdekesebb a frissen nyomott Most bakelit volt, amit a koncert első napján be is szereztem, így másnap délelőtt már bakelitlejátszón és hangfalon tesztelhettem, és egészen gyönyörűen és ütősen szól.
Pillanatok a háttérből 2.
A színpadról lejőve Olivér és Konsiczky megáll egy sarokban beszélgetni, a többiek felsurrannak a backstage-be. A kis szoba hamar megtelik: zenekar, vendégzenészek, Darage-tagok, családtagok, vendégek. Amikor Olivér megérkezik, előkerül egy – a Ne igyál szellemisége mentén szigorúan alkoholmentes – pezsgő, amit hosszasan, óvatosan bontogat a fürdőszobában, nehogy valakit lelőjön vele. Mikor aztán sikerül kinyitni, tölt mindenkinek, és egy közös, össznépi koccintásra is sor kerül. Előbb-utóbb azért előkerül egy gin, egy vodka – utóbbit megkóstoljuk Gergővel (Gergő kétszer is), de nem igazán nyerte el a tetszésünket. Ahogy ülünk és beszélgetünk, lent elindul a következő program, ahol lejátsszák többek között a Tarr Bélát. A tagok elkezdenek átöltözni a kényelmes, hétköznapi viseletükbe. Anna ránéz a – meglehetősen szokatlan – ruházatomra és megdicséri, milyen jó aláöltözőm van, majd röhögve megjegyzi, hogy „hát igen, a Bobby mindig megy, keresztül-kasul, árkon-bokron”. Éjfélig van nyitva a backstage, így aztán éjfélhez közeledve lassan mindenki megindul, beleértve engem is. Indulás előtt még lövök egy közös képet a fellelhető tagokkal, ismét lepacsizunk mindenkivel, majd néhány kedves szó kíséretében elindulok haza abban a ködben…
A Csaknekedkislány lemezbemutató turnéja január 16-án és 17-én Szegeden és Miskolcon, majd február 6-án és 7-én Tatabányán és Sopronban folytatódik.
