A Middlesbroughban lakók, mint Észak-Korea csapatának fanatikus szurkolói
Igen, jól olvastad. A világtól elzárt diktatórikus országnak egy időben ugyanis több száz middlesbroughi támogatója volt. Az észak-koreai labdarúgó-válogatott története során először vett részt világbajnokságon és ő volt az első ázsiai ország, amelynek csapata részt vett világbajnokságon. Az észak-koreai válogatott Middlesbroughban szállt meg, ami teljesen logikus döntésnek tűnt, hiszen mind a három csoportkörös meccsüket az Ayresome Parkban, a Middlesbrough FC akkori stadionjában játszották. Itt az első meccsükön nem nagy meglepetésre, 3-0-ás vereséget szenvedtek az akkor még egyben lévő Szovjetuniótól. Ez természetesen nem nyerte el az angol szurkolók tetszését, viszont az utána történt események igen: a második meccsükön 1-1-es döntetlent játszottak Chilével, ahol a chileiek már a 28. percben vezetést szereztek Ruben Marcos büntetőjével. Ez azt jelentette, hogy ha így marad az állás, az észak-koreaiak kiesnek a vb-ről, bármilyen eredményt is érnek el a harmadik meccsen. Ám a “Cshollimának” (ez volt az akkori észak-koreai válogatott beceneve) volt válasza erre a gólra, mivel a 88. percben egy visszafejelt beadás után Pak Seung-Zin az ellenfél kapujába lőtte a labdát. Ő volt az első ázsiai játékos, aki gólt szerzett a vb-n, ezzel életbe tartva az ázsiaiak reményeit a továbbjutásra. Azonban ahhoz, hogy továbbjussanak, nem kis feladat állt előttük, hiszen az akkor még “csak” kétszeres világbajnok olaszokat kellett legyőzniük, akik szintén a csoportkörből való kijutásért küzdöttek.
Az Olaszország – Észak-Korea meccsen teltház volt, és a stadion főként helyi angol szurkolókkal volt megtelve, akik mind azt remélték, hogy a 170 centiméter átlag magasságú észak-koreai csapat képes lesz a csodára, és legyőzi a favoritot. A koreaiak valóban csodát tettek! Az olaszok folyamatos támadásainak ellenére egy rosszul sikerült olasz tisztázás után az észak-koreai középcsatár Pak Doo-Ik ott találta a kapu előtt magát, és élt is a lehetőséggel és a kapus mellett ellőve a labdát a kapu bal alsó sarkába talált.
A middlesbroughi szurkolók pedig olyan hangos üdvrivalgásba kezdtek, hogy az angol kommentátor, Frank Bough azt mondta: “még a saját csapatuk, a Middlesbrough góljának sem örülnek így”. Az “Azzuriknak” erre a gólra már nem volt válasza, így az észak-koreaiak, azaz “Pyong Yang büszkeségei”, első ázsiai csapatként jutottak a legjobb 8 közé. A middlesbroughi futball szeretőknek pedig belopták magukat a szívünkbe olyannyira, hogy a meccs után a szállásukra visszasétáló koreai csapatot a helyi lakók meghívták italozni egy szállásukhoz közeli bárba. Viszont hiába volt nagy az öröm, a torna még közel sem ért véget, és az Eusebioval felálló portugál válogatott volt a „csodacsapat” következő ellenfele a legjobb 8 között. A mérkőzésre Liverpoolban került sor, ahova 300 Middlesbrough-szurkoló is elutazott, csak azért, hogy még egy csodát láthassanak az újonnan megszeretett csapattól. A lehetetlen ott is kezdett lehetségessé válni, hiszen az észak-koreaiak már az első percben vezetést szereztek Pak Seung Zin góljával, akinek ez már a második találat volt ezen a vb-n. Az ázsiai gólszerzésnek nem volt ezzel vége, mert a 22. percben Li Dong Woon lőtte a portugál kapuba a labdát egy kapusról kipattanó lövés után. Ezzel már 2-0-ra nőtt az észak-koreaiak előnye, majd két perccel később Yang Seung-Kook megszerezte a harmadik gólt. Hihetetlen, de ekkor már 3-0-ra vezetett Észak-Korea, s már csak 66 perc választotta el a csapatot az elődöntőtől, ahol a későbbi győztes Anglia fogadta volna őket. Ám sajnos ez a 66 perc túlságosan soknak bizonyult ahhoz, hogy ezt a 3 gólos előnyt meg tudják tartani. Ugyanis Eusébio négy, majd végül José Augusto egy góljával a portugálok megfordították az eredményt az angol szurkolók nagy bánatára.
Azt gondolhatnánk, hogy a vb elmúltával Middlesbrough városa és Észak-Korea között teljesen megszűnt a kapcsolat. Ez nem így történt, mert 2003-ban, 37 évvel az emlékezetes vb-szereplés után meghívták az egykori észak-koreai csapat tagjait a Middlesbrough stadionjába, ahol hatalmas ovációval fogadták őket azok az időközben felnőtt gyerekek, akik a nagyapjuk történeteit hallgatták a “csodálatos” észak-koreaiakról.
A város és Észak-Korea közötti kapcsolat 2010-ben is folytatódott, mert az angol város legsikeresebb női labdarúgócsapata, a Middlesbrough FC játékosait Észak-Koreába küldte, akik Pyong Yang legjobb női csapatai ellen tehették próbára magukat. További tény, amit kevesen tudnak, hogy Észak-Korea női U17-es labdarúgócsapata nyerte az U17-es vb-t 2016-ban, majd ezt megismételte 2024-ben és 2025-ben, ami a rekord győzelmi sorozatnak számít.
Amikor a vb-részvétel egy pénzérmén múlott
Az 1970-es labdarúgó-vb sok mindenről vált híressé. Ez volt az első világbajnokság, amit a TV színesben közvetített. Itt szerezte meg a brazil “Fekete Gyöngyszem”, Pelé, a harmadik világbajnoki címét, amivel a vb-k történetébe a legtöbb vb-címet megnyert játékosként vonult be. Viszont van egy történet, amit igen kevesen ismernek. Az 1970-es vb esetében volt először arra lehetőség, hogy afrikai csapat biztosan ott legyen a vb-n. A kvalifikációs folyamat viszont eléggé bonyolult volt. Több körös kieséses szakaszok végén így csak egyetlen afrikai csapat juthatott ki a vb-re. A kijutás két legnagyobb esélyese Tunézia és Marokkó volt, de miután megnyerték első körös mérkőzéseiket, a sorsolás révén egy ágra kerültek. Az első meccset Tunéziában játszották, ami 0-0-ra végződött. Ez azt jelentette, hogy a marokkói válogatottnak elég lett volna egy 1-0-ás győzelem is hazai pályán, de ez nem sikerült, mivel ez a mérkőzés is 0-0-ra végződött. Így egy harmadik meccsen kellett eldőlnie a továbbjutásnak egy semleges pályán a franciaországi Marseille-ben. Viszont ez a meccs hosszabbítás után is 2-2 lett és el kellett dönteni, hogy ki jut ki a vb-re. Mivel abban az időben nem voltak büntetőpárbajok, a játékvezetőnek pénzfeldobással kellett döntenie az egyik csapat továbbjutásáról. A bíró tehát a kezdőkörbe hívta a két fél csapatkapitányát és feldobott egy érmét. A szerencse Marokkó mellé állt, mivel a csapatkapitánya eltalálta, hogy a feldobott érme melyik oldalára fog esni. Így Marokkó mind a négy döntő körös meccsét megnyerve jutott ki története első világbajnokságára, ahol válogatottuk mindössze 1 pontot szerezve utolsó helyen végzett a csoportjukban.
Amikor Anglia először elvesztette, utána megnyerte a vb-trófeát, a híres Rimet-kupát
A cím alapján azt gondolná az olvasó, hogy arról van szó, amikor Anglia 1962-ben a braziloktól már a negyeddöntőben elszenvedett vereség miatt kiesett, és utána 1966-ban hazai pályán megnyerte a világbajnokságot, de nem erről van szó. Ez ennél sokkal abszurdabb történet. Amikor egy ország egy nagy tornát rendez, az a szokás, hogy az adott torna trófeáját kiállítják közszemlére, hogy azt bárki megcsodálhassa közelről. A szokáshoz híven ugyanígy tett Anglia is. Ám nem sokkal azután, hogy kihelyezték a híres Rimet-kupát a Westminster Hall-ba, 4 hónappal a világbajnokság kezdete előtt a trófeát ellopták. A tolvajok 15 000 fontért adták volna vissza a kupát és ha nem fizeti ki az Angol Labdarúgó Szövetség az összeget, akkor beolvasztják a kimagasló értékű aranyszobrot, és eladják az olvasztásból származó aranyat. Mivel az angol szövetség nem volt hajlandó fizetni, így egy új trófeát kellett gyorsan készíteni, hogy legyen mit átadni a győztesnek. Az új trófea dizájnjának megtervezése még el sem kezdődött, amikor a váratlan hős, Pickles kutya, egy héttel a lopás után megtalálta a trófeát Dél-London területén egy bokorban rejtve. A gazdája azonnal értesítette az Angol labdarúgó-szövetséget és visszaadta a trófeát. Pickles, a fehér-fekete foltos kutya pedig nemzeti hős lett, egy évre elegendő állateledelt kapott, és a fényképe a mai napig látható a FIFA múzeumában.
Reméljük, még a következő világbajnokságok során is olvashatunk ilyen meghökkentő történeteket.
