Borítókép: Baranyai Ádám saját képe
A néző a célt látja, a tréner az odáig vezető utat ismeri
A boxok előtt állunk. Az agarak már a helyükön vannak. A pálya mellett beszélgetnek, mozognak az emberek, de a rajt előtti néhány pillanatban, mintha minden lelassulna. Aztán kinyílik a boxajtó – és az egész véget ér egypár másodperc alatt.
A néző számára ez az egész talán csak egy rövid, látványos perc töredéke: rajt, sebesség, kanyar, cél. De valójában ami a pályán pillanatok alatt elsuhan, az a pálya mellett nem egy-két szekundum alatt születik meg.
Mire egy agár eljut a rajtig, mögötte számos edzés, megfigyelés, döntés, siker és kudarc sora áll. A trénernek nemcsak azt kell tudnia, hogyan lehet egy állatot fizikailag felkészíteni az adott versenyre. Ismernie kell a mozdulatait, a reakcióit, a szokásait, azt, hogy mikor van kiváló formában, és talán azt is, mikor van szüksége valamire, amit kívülről senki más nem venne észre, hiszen tudjuk, nem is saját maguk miatt teszik, hanem a gazdájukért.
Az agarászat kívülről csak a sebességről szól, de belülről ennél jóval többről beszélhetünk. Bizalom, türelem, folyamatos alkalmazkodás és egy olyan kapcsolat – ember és állat között – amelyet a kívülállók csak akkor kezdenek igazán megérteni, ha bizonyos idő után már nemcsak egy agarat látnak a versenyhelyszínen futni.
Amikor a gyermekkori rajongás országos elismeréssé érik
Szeretett szülőfalum, Kóny neve talán nem az első, ami egy országos sportág kapcsán eszünkbe jut. Egy család számára azonban, ahol az agarászat generációk óta hagyomány, egészen más jelentést hordoz. Baranyai Ádám pályafutása is innen vette kezdetét: gyerekkorából hozza az agarak iránti rajongását, amelyet példaképként tisztelt nagyapja mellett ismert meg igazán. 2018-ban Ádám az Év Trénere Díjat vehette át, miközben legismertebb agara, Deadshot – vagy ahogy ő nevezte: Picike – az Év Agara lett. Ez a hobbiból született hivatás már régóta nem csupán néhány másodpercről szól, hanem egy olyan világról, amelyben a pálya szélén álló trénernek ugyanúgy része van a történetben, mint annak, aki a boxajtó kinyílása után elsőként ér célba. És alighanem éppen ezért érdemes egy pillanattal tovább ottmaradni a boxajtó előtt, hiszen a futamok csillogása mögött egy egészen más, csendesebb világ rejtőzik. Hogyan is válik a szenvedélyből profizmus, és mi kell ahhoz, hogy minden összeálljon a start pillanatára? Erről kérdeztem Ádámot a következő interjúban.
Képek: Bal: Baranyai Ádám és öccse, Baranyai Márk – az agarászat családi történet. Középső: Picike – az Év Agara. Jobb: A győzelem pillanata – Év Trénere, 2018. – Forrás: Baranyai Ádám saját képei
Anna: „Ha valaki most először jön ki egy agárversenyre, szerinted mit nem fog megérteni abból, amit lát? Mi az, ami a pályán kívül történik, de nélkülözhetetlen ahhoz a néhány másodperchez?”
Ádám: „Az agárverseny világa bárki számára könnyen megérthető, ám aki először látogat ki a pályára, biztosan merülnek fel benne kérdések. Azt gondolom, az agarak is ugyanakkora lelkesedéssel várják a verseny kezdetét a paddockban. A paddock egy nyugodt pihenőhely, amelyet kifejezetten nekik alakítottak ki. Majd 10-15 perccel a futam kezdete előtt elkezdjük felkészíteni az agarakat a versenyre. Egyfajta bemelegítés. Sportkrémet használok az agarak izmaira, hogy elérjék a megfelelő hőfokot. Amint a starter megadja a jelet, elindulunk a pálya felé. Az agarak a hivatalos versenyszabályzatnak megfelelően szájkosarat és egyedi versenytakarót viselnek. Egy futamban maximum hatan indulhatnak, a takaróik 1-től 6-ig vannak számozva, és mindegyikhez egy-egy fix, jól felismerhető szín tartozik, ami a nézőknek is segít a követésükben. A pályához érkezve belépünk a stadion forgatagába, majd felvonulunk a közönség előtt. Miután bemutatjuk az agarakat, a hangosbemondóból felhangzanak az esélyek, a napi favoritok és a turf legfrissebb tippjei. Amint a technikai háttér készen áll, a starter kiadja a parancsot – ekkor veszi kezdetét az izgalom. Az agarak feszülten figyelnek, a legfontosabb, hogy minél gyorsabban, egyszerre lőjenek ki a gépből, amint meglendül a zászló. A boxajtó nyílása és a cél közti út az igazi adrenalin az agár és a gazda számára. Megszűnik a külvilág, a csoda ezekben a pillanatokban születik, beérik a sok munka gyümölcse. A nézők pedig gyönyörködhetnek, ahogyan szinte repülnek ezek a csodás négylábúak.”
Anna: „Emlékszel arra a pillanatra, amikor már nem tudtál úgy tekinteni az agarászatra, mint egy hobbira? Mi változott meg benned akkor?”
Ádám: „Tisztán emlékszem, akkor történt az áttörés, amikor szakmailag rengeteget megtanultam a nálam idősebb, tapasztaltabb agarastársaimtól. Itt külön ki szeretném emelni Tenczel Gábor nevét, akitől 14 éves koromban megvásároltam az első agaramat. Ő a mai napig a legjobb barátom és támogatóm, akivel mindent át tudok beszélni. Akkor realizáltam, hogy ez több, mint egy hobbi. Átláttam az egész sportág velejáróit, mint például az agarak etetését, tréningezését, mindennapi tartását, a versenyre való nevelést és a gondoskodást. Ez napi, heti és éves szinten is folyamatos gondolkodást igényel, amin az időjárás sem szegheti soha a kedvünket. Ahogy egyre jobban jöttek az eredmények, úgy emelkedett a képzeletbeli léc is. Nagyobbak lettek a célok, ehhez pedig már profi hozzáállás kell.”
Anna: „Mi az, amit egy vereség után észreveszel az agáron vagy saját magadon, amit egy győzelem után talán nem?”
Ádám: „Azt gondolom, nagyon fontos – akár egy sikeres, akár egy kudarcba fulladt futam után – átgondolni a versenyt és a verseny előtti időszakot. Mi vált be igazán, mit hogyan csináltunk, és mi az, amin változtatni kell. Az én hangulatomra is hatással van a verseny kimenetele. Minden tréner győzni megy a pályára, hiszen mindannyian ezen dolgozunk. A győzelem az égig emel, míg egy rosszabb eredmény után a csalódottság akár a következő versenyig is kitarthat. Ez mára azonban megváltozott: a kudarcból inkább tanulok, hogy a következő futam jobban sikerüljön.”
Anna: „Mikor érzed azt, hogy már nem csak egy versenyagarat látsz magad előtt, hanem pontosan tudod, mit gondol és mire készül?”
Ádám: „Volt már több agaram, akit idősebb korában vásároltam, és volt több olyan is, akit születése óta én neveltem, majd állítottam pályára. A kettő különböző út, de a varázs ugyanaz marad. Felnevelni egy nálad született kiskutyát, mire kiderül, hogy lesz-e belőle versenyagár… ehhez minimum két év kell. Viszont ha az ember nem szeretne ennyit várni, sokan választják azt, hogy egy már versenypályán stabilan futó, tapasztalt kutyát vesznek, megkönnyítve ezzel a karrier kezdetét. Az agarak igazi oldala a versenypályán mutatkozik meg: egy-két pályás edzés után mindegyik megmutatja a magában rejlő tehetséget. Emellett fontos kiemelni, hogy csodálatos társak és házi kedvencek is egyben, akik nem feltétlenül csak a versenypályán tudják jól érezni magukat.”
Anna: „Van olyan apró jel, mozdulat vagy viselkedés egy agáron, amiből te már előre tudod, hogy aznap mire számíthatsz tőle?”
Ádám: „Nagyon jó kérdés. Nem szoktam előre elmondani, de már a versenyre vezető úton van bennem egy megérzés, ami 99 százalékban be is szokott igazolódni. Ez azért is érdekes minden verseny előtt, mert sajnos, ahogy nekünk, úgy nekik is lehetnek rosszabb napjaik, amikor ők is bal lábbal kelnek fel. Hálás lehetek az életnek, mert rengeteg olyan utunk volt már, amit jó érzések kísértek, és nagyon szép eredményeket érhettünk el.”
Anna: „Ha egyszer már nem lennél tréner, mit szeretnél, hogy az agarakból és az agarászatból magaddal vigyél?”
Ádám: „Nem tudom elképzelni az életemet agarak nélkül. Azt gondolom, hogy a nagypapám udvarán forrtunk össze, a kutyák és én. Szeretném, ha ez örökké így is maradna. Inkább arra hívnám fel mindenki figyelmét, hogy sose féljen agarat venni, tartani, mert remek társak, és óriási érzés saját agárral sikereket elérni. Viszont ha valaki házi kedvencnek szeretné, attól se féljen. Keressenek ezzel kapcsolatban bizalommal!”
Képek: Bal: Stemgrove Lupin a pályán. Jobb: Kölyök Derby győztes – az öröm pillanata, 2025. – Forrás: Baranyai Ádám saját képei
Ádám jelenleg két versenyagárral foglalkozik: az egyikük épp egy sérülésből tér vissza, a másik pedig Lupin, aki tavaly megnyerte a Kincsem Parkban megrendezett Kölyök Derbyt, a Szilveszteri Nagydíjat, illetve az Év Első Versenye címet is. Most gőzerővel készülnek a szeptember 5-ei megmérettetésre, ami szintén egy 480 méteres futam lesz.
Ha az interjú meghozta a kedvedet, hogy élőben is betekintést nyerj a versenyagarak világába, szeptember első szombatján erre is lehetőséged lesz. Ekkor kerül megrendezésre a Kincsem+ TUTI Nemzetközi Agár- és Lóversenyhétvége, ahol az agárfutamok mellett izgalmas ügetőversenyek is várják a látogatókat – és Ádámnak is lehet szurkolni.
