Borítókép: magánarchívum
Marosvásárhelyen születtél. Tudnál mesélni egy kicsit arról, hogy milyenek voltak a körülmények akkoriban Erdélyben a magyarok számára? Akár társadalmi, kulturális, de bármilyen más szempontból is.
Mivel alapvetően pozitív a szemléletem, azt emelném ki, hogy mennyire megváltoztak a dolgok a Ceausescu rendszerhez képest. A 80-as évek közepén hirtelen arra lettem figyelmes, hogy már nem jár a szüleimnek és a rokonaimnak a Füles, amit a képregények miatt szerettem. Csak az ezerszer átolvasott régi példányok maradtak. Betiltották a külföldi sajtótermékek rendelését. Manapság szinte minden magyarországi magazin, megtalálható az erdélyi újságárusoknál, még az én könyveim is.
Több országban is éltél már. Mit gondolsz, a különböző helyeken töltött idő hatással volt-e rád bármilyen szempontból? Ha igen, milyen értelemben?
Románia, Magyarország, Kanada, Svájc, Belgium és Indonézia – így néz ki azoknak az országoknak a sora, ahol több, mint két évet éltem. Még van egy Erasmus szemeszterem is Dél-Franciaországban. Két alapvetően ellentétes dologra nevelt, hogy ilyen sokfele éltem. Az egyik, hogy arra vágyom, hogy itthon legyek. Ez valahol természetes, mert mindig azután vágyakozunk, amink nincs. Fogalmilag kizárt arra áhítozni, amink megvan.
A másik viszont, hogy nagyon otthon érzem magam külföldiek társaságában és ez nem csak a nyelv ismeretét jelenti. Kanadába 17 évesen kerültem ki gimnáziumba, ösztöndíjjal. Hamar megtanultam, hogy amit én alapigazságnak tartok, az más kultúrából érkezők számára nem feltétlenül az. Emlékszem, milyen vitáim voltak a pakisztáni származású kanadai haverommal a szülők által elrendezett házasságról.
Akár magyar, akár külföldi írók közül mondanál néhány példát, hogy kik voltak eddig a leginkább hatással rád, és munkásságodra?
Alapvetően szatírát írok. Akkor is, ha éppen krimi műfajába bújik, és akkor is, ha a fociról szól. Moldova Györgyöt tartom a mesteremnek. Egészen kiskorom óta imádom a focinovelláit és a politikai szatíráit. Hasek Svejk-je és Heller A 22-es csapdája volt még rám nagy hatással, de imádom P.G. Wodehouse-t is. A krimiírók közül két klasszikust szeretek nagyon, egyikük sem túl ismert Magyarországon, de Elmore Leonard nevét azért olvashatták azok, akik esetleg nézték a Justified sorozatot. P.G. Wingfield Frost felügyelős könyveit sajnos nem fordították le magyarra és az A Touch of Frost sorozat sem túl ismert.
Alapvetően elmondható, hogy műveidben olyan témákkal foglalkozol, amelyek a magyar kortárs irodalomban kevés figyelmet kapnak. Megkérdezhetem, miért döntöttél úgy, hogy műveid fókuszpontjában a büntetőjog fog állni?
Mindenképpen szórakoztató, vagy legjobb esetben is middlebrow irodalmat (megjegyzés: a közérthető, de gondosan megírt, irodalmi igényű, szórakoztató műveket jelöli) akartam írni, és bár lehet, hogy ezen páran meglepődnek, krimit írni könnyű. Mindenki ismeri az alapstruktúrát: bűncselekmény-nyomozás-megoldás. Csak ki kell tölteni karakterekkel. Sajátos magyar helyzet, hogy radikálisan máshogy viszonyulunk a rendőrséghez, mint mondjuk Amerikában. Pozitív kortárs rendőrkaraktert nagyon nehéz alkotni. Én is feladtam, nyomozó ügyész a főszereplőm.
Karriered kezdetén, vagy akár a későbbiekben tapasztaltál-e olyat, ami kihívást jelentett számodra?
Viszonylag könnyen írok, amint megvan a könyvem vázlata, elég biztosan szállítok naponta három-négyezer szót. Két hét alatt megírok egy könyvet, illetve írnék, de eddig még nem volt olyan művem, amin ne munka és gyereknevelés mellett dolgoztam volna. Kitaláltam mindent: felkeltem korán és azelőtt írtam, mielőtt a gyerekek felébredtek volna, vittem a laptopot mindenhova, születtek műveim a repülőn és a gyerekek szertorna edzései alatt.
Mit gondolsz, a mai fiatalok számára miért (lenne) fontos az olvasás?
Hangsúlyozom, hogy én alapvetően történeteket mesélek, nem a magasirodalmat művelem. Túlságosan tisztelem azokat, akik manapság az utóbbira adják a fejüket, hogy a nevükben nyilatkozzak. Az egyszerű történetmeséléshez viszont a kép, a videó ugyanolyan kiváló közvetítő eszköz, mint az írott szó. Nekem eddig arra volt alkalmam, hogy szöveget írjak. Remélem, hamarosan ez változni fog, a következő projektem egy kizárólag WhatsApp és Messenger üzenetekből, social media posztokból, talán e-mailekből álló regény, ami egy magyar médiacég, nagyjából egy propaganda troll-farm, életét mutatná be. Azt tervezem, hogy heti részletekben jelenne meg egy újságban és tényleg az élet alakítaná a cselekményét.
Köszönöm szépen Leventének, hogy megválaszolta a kérdéseimet. További sikereket, és eredményes munkát kívánok neki!
