A kezdetek
Az ókori görögök időszámításunk előtt 708-ban futással, diszkoszvetéssel, távolugrással, gerelyhajítással és birkózással indították hosszú útjára az öttusát. Ezután igen hosszú idő telt el, mire ismét olimpiai stadiont látott a sport. A régi újraélesztésére 1909-ben tettek nagyobb erőfeszítéseket. Végül 1912-ben a Stockholmi Olimpián feléledt az ókori hagyományokon alapuló öttusa.
Mivel a korai versenyszámok főleg a katonák feladatainak megfelelően épültek fel, a modern olimpián szereplő változatát is így akarták megalkotni. Egy hazáját védő fiatalembernek tudnia kell 4000 métert futni, harcolni karddal és pisztollyal, 300 métert úszni és egy neki kiosztott, ismeretlen lóval manővereznie 3000 méteren keresztül. Így hát megalakult a modern öttusa, ami vívásból, lövészetből, úszásból, futásból és lovaglásból állt. Annyi apró hibával, hogy 1912-ben még mindenki a saját táltosán teljesítette a versenyt.
A lebonyolítás
Egy öttusa verseny lebonyolítása már az előző évszázadban elindult a nézőbaráttá tevés útján. Eleinte öt napig tartott, értelemszerűen minden nap egy versenyszámmal. Sőt, az első magyar verseny kilenc napig tartott, mert minden versenyszám után volt egy nap pihenő. Aztán 1920-ban lecsökkent négyre, majd háromra és így tovább. 1996 óta pedig egy nap alatt bonyolítanak le egy öttusa versenyt.
Régebben szét volt választva a futás és a lövészet, illetve utóbbit valódi tölténnyel töltötték meg és mozgó célpontra lőttek 25 méter távolságból. Azóta lefolyt egy adag víz a Dunán és összevonták a két versenyszámot. Létrejött a laser-run, amikor a sportolók futnak és megállnak lőni a lézerpisztollyal egy 10 méter távolságban lévő célpontra. Mindezt ötször kell sikeresen megtenniük egy megállás során minden körben. A táv pedig napjainkban négyszer 800 méter, tehát ez is megváltozott.
A probléma – vagy amit annak gondolnak
Az olimpia egyik célja, hogy elérhető legyen mindenki számára. Ha valaki meglátja a tv-ben, akkor könnyen el tudja kezdeni művelni a sportot. Ennek apropóján a bizottság úgy véli, hogy a lovassport és maga a lótartás drága mulatságnak számít. Ha felmerül az emberben a kérdés, hogy egy vívóterem vagy uszoda miért sokkal olcsóbb és elérhetőbb, a kérdés megválaszolatlan marad.
A lovak utálata a Tokiói Olimpián történt, amikor Annika Schleu-nak meggyűlt a baja zabolázatlan táltosával. Ennek következményeként sírva ütlegelni kezdte lovát, aki továbbra sem értette, mit kéne csinálnia. Azt, hogy ez a ló vagy a lovas hibája volt, azt mindenkinek a saját elbírálásra hagyom. Mindenesetre a döntéshozók ezt egy jelként vették, hogy ki kell venni a lovaglást az öttusából.
A verseny hosszával is vannak problémák, és az eddigi rövidítési akciók is hiába voltak. Párizsban mindössze 90 percük lesz a versenyzőknek mind az öt (vagyis ha úgy nézzük, négy) versenyszámra és az átöltözésre. Nem szabad ugyanis elfelejteni, hogy itt nem triatlonozókról van szó, akik egy ruhában úsznak, futnak, bicikliznek. Képzeljük csak el, ahogy mondjuk a hölgyek a vívó felszerelésben ugranak medencébe, vagy a fürdőruhájukban ülnek lóra. Nem tűnik egy kényelmes feladatnak. Ezeken felül a NOB (Nemzetközi Olimpiai Bizottság) a biztonságosságot és a fiataloknak való tetszést sürgette.
A megoldás
Eleinte kerékpárról volt szó, mint a nagy megmentő, de keringtek pletykák sakkról is. A választás végül az akadálypálya lett. Olcsó felépíteni egy ilyen dolgot? Nem annyira. Mindenhol van? Szintúgy nem, de legalább enni nem kér, ha egyszer megépült. Körülbelül ennyi pozitívummal szolgál az újítás.
A fiatalok már az újított öttusában versenyeznek és a felnőtteknek is rendeznek ilyen próba versenyeket. Utóbbiak helyzetét nem könnyíti meg a tény, hogy mostanáig lovagoltak és felépítettek egy biztos tudást ebben. Ezek után egyik pillanatról a másikra kellett ninjává válniuk és ott is remekelniük. Azok pedig, akik idén még pont nem, de jövőre már elérik az olimpiai korhatárt, edzhetnek mindkét fajta öttusára.
Vélemények
Gulyás Michelle így nyilatkozott oldalunknak az újításról: „Először azt hittem, hogy „fake news”. Nagyon el voltam keseredve. Csalódott voltam, hogy a nemzetközi vezetőség nem próbált kompromisszumos megoldást keresni arra, hogy a lovaglást valahogy bent lehessen tartani 2024 után. Mivel csak egy olimpia maradt hátra, amely „lovaglásos”, igazi öttusa lesz, sokkal monumentálisabb eseménnyé válik számomra. Már most érzem ennek hatását, mert bármikor lemegyek egy lovas edzésre, mindig eszembe jut, hogy mennyire szeretek lovagolni.”
„Velem, aki a lovaglásért, annak szépségéért és a versenyszám támasztotta kihívásért lettem öttusázó, rosszabbat nem is tehettek volna, mint amit most művelnek. Az angolok fanyar humorral megfogalmazott véleményével értek egyet, akik szerint a lovaglást semmi mással nem lenne szabad helyettesíteni, csak a lovaglással, még ha a szabályokon változtatni is kellene. Kár, hogy ez már csak egy álom” – mondta Erdős Rita, a magyar öttusa új reménysége. A junior korú lány úgy tette mindezt, hogy az országos bajnokságot megnyerte, majd Európa bajnok is lett a lovaglás mentes öttusában.
A sport jelenlegi álláspont szerint nincs benne a 2028-as Los Angelesi Olimpia programjában, még úgyse, hogy újítottak rajta. Azt, hogy mikor döntenek a végleges listáról, nem tudni. Azonban biztosnak tűnik, hogy az lovaglástól könnyes búcsút kell vennünk Párizsban. Itt két napba szedték szét a döntőket és augusztus 10-11 lesz az a két nap, amikor eldől az utolsó lovas öttusa érmeinek sorsa. Azt pedig minden sportszerető nevében állíthatom, hogy remélhetőleg nem utoljára láthatjuk az öttusát az olimpiai játékokon.
