Borítókép: pixabay.com, NomeVisualizzato
Biblia, Britney, karantén – mi a közös bennük?
Ha a hirtelen felindulásból elkövetett hajvágásokra gondolunk, az első, ami sokak számára beugrik, a fikció világa. A mai napig előszeretettel használt fordulat a filmekben és könyvekben, hogy a főhős (gyakrabban főhősnő) egy szörnyű, megviselő helyzet után kisírt szemekkel ollót ragad és új frizurát vág magának. Klasszikus példa erre a mesebeli és mitológiai alak, Mulan átváltozása a hadba vonulása előtt, de említhetjük még a Római vakáció című film ikonikus pixie-frizuráját, melyet az Audrey Hepburn alakította hercegnő vágat addigi hosszú hajából szabadsága jelképeként.
Ha nem a filmek, hanem a mítosz és a vallás oldaláról nézzük, elsősorban a bibliai történetekben találkozhatunk a haj szimbolikus jelentőségével – az ószövetségi Sámson emberfeletti ereje a hajában rejlik, majd miután álmában megfosztják tőle, ezt az erőt is elveszíti. Hasonló szimbolika köszön vissza például a zsidó kultúra több elemében is, például a nők házasság utáni, hajat elfedő kendőiben vagy a gyermek életének első hajnyírásában, amely csupán hároméves korában történik meg.
Ugyanakkor a mindennapokban is gyakran megtörténhet, hogy egy nehéz, akár krízisnek is nevezhető helyzetben kezelésbe vesszük frizuránkat. Örökre emlékezetes maradt a celebvilág számára a 2007-es incidens, amikor Britney Spears válópere közepén, függőségekkel és mentális zavarokkal, valamint a sajtó túlzott figyelmével küzdve kopaszra borotválta a fejét. Elmondása szerint tettében a visszaszerzett kontrollt látta széthulló élete és szinte az egész média által birtokolt teste fölött.
Szélesebb tömeget érintett ebben a tekintetben a 2020-ban kicsúcsosodó Covid-járvány és az azzal járó karantén és kijárási korlátozások jelensége is. Otthonuk kényelmében, a fodrászok óvó kezeitől távol, a hírektől és a bezártságtól megviselt emberek tömege látott neki a haja átalakításának. Az eredményeket pedig – akár mestermunkák, akár inkább csak munkák voltak, – mind fel is töltötték a TikTokra, ezzel további otthonülőket inspirálva. A jelenség olyannyira elterjedt, hogy az aggódó fodrászok útmutatókat és tutorial videókat is közzétettek a biztonságos otthoni hajvágáshoz és szőkítéshez, ezzel csökkentve az esetleges (és igen gyakori) károkat.
Levenni a súlyt a vállunkról – nullásgéppel
Ahogy a fenti bibliai példából már láthattuk, a haj ősidők óta szimbolikus fontossággal bírt az emberi társadalomban. Több szubkultúrának szerves része a hajviselet, gondolhatunk itt a hippik váll alá érő loknijaira, vagy a punkok végtelenféle módon agyonfestett és borotvált, már-már díszként funkcionáló hajára. Így tehát az identitás elengedhetetlen alkotóeleme is, eszköz ahhoz, hogy szavak nélkül megmutassuk a világnak: kik vagyunk, hova tartozunk és milyen értékeket képviselünk.
Mondhatni, a hajunk saját erőnket, önkifejezésünket és önbizalmunkat foglalja magába. Egy-egy régi frizurára visszagondolva gyakran az akkori élményeink, emlékeink is beugorhatnak, mint az életünk egy szakasza. Éppen ezért tűnhet egy életünkben bekövetkező változás idején logikusnak a hajunktól való megválás. Ebben az értelemben a hajvágás egyfajta elszakadás a korábbi éntől, mert azt a frizurát, ami a fájdalmas életszakaszt és a fájdalom elszenvedőjét jelképezte, lezárjuk, eltávolítjuk magunktól. „Nem velem történt”, mondhatjuk ezután sokkal könnyebben.
Így tehát átváltozást, és ami még fontosabb, megújulást szimbolizálhat számunkra. Van ennek egy jóval praktikusabb oldala is természetesen, hiszen míg a hosszú haj néha elképesztő pénzt és időt képes felemészteni, addig a rövid haj legtöbb változatának elég a sampon-balzsam kombó, és csak a gyakori fodrász látogatás jelenthet extra kiadást. Gyakran úgy gondoljuk, ezt az anyagi és időbeli terhet szeretnénk lerakni a hajvágással, miközben a döntésünk valójában inkább érzelmi alapokon nyugszik.
Amikor összecsapnak a hullámok
Egy másik értelmezés szerint, amellyel inkább a valóságból vett példákhoz kanyarodunk vissza, a hajunk gyötrése egyfajta megküzdési stratégia is. Egy krízis átélésekor – mint például egy szakítás vagy egy kudarcélmény – szinte mindig, mindenkinél megjelenik az érzés, hogy az élete kicsúszott az irányítása alól. Nincs hatással a történtekre és a világa száztízzel robog saját pályáján, akárhogy rángatja a kormányt.
Ebben a kontrollvesztett állapotban természetes, hogy az ember keresi, mi fölött van még uralma, és az is normális, hogy általában olyasmit ragad meg, ami kevésbé nyújt menedéket: mint például a haját. Aztán amikor az olló nyisszan, az ember könnyebbnek érzi a fejét, a szőkítő alatt bizsereg a bőre, hirtelen ingereket kap, ráadásul olyanokat, amelyeket ő irányít. Könnyebb elhinnünk így, hogy semmi baj nem történt, hiszen hatást gyakorol az élete egy szeletére – a külsejére.
Terápiás hajvágás, vagy terápia a hajvágás helyett?
Valójában persze tudjuk, hogy egy frizura nem sok mindenen változtat: akárhogy vágjuk, festjük, színezzük, belül ugyanazok az emberek maradunk. Ettől függetlenül a hajvágás számunkra szubjektív jelképes erejét nem szabad alábecsülnünk sem, hiszen sokak szerint a nagy nyisszantás fontos megerősítő lépés lehet az elengedés során. Arról már nem is beszélve, mennyit segíthet egy jó lelkizés a fodrászunkkal.
Összegezve tehát, a krízist legelőször magunkban, az életünkben bogozzuk ki, ne a hajunkban. Érdemes bevetnünk különféle stresszlevezető technikákat, amik korábban már segítettek, esetleg beszélni egy közeli barátunkkal arról, min megyünk keresztül. Ezek mind segítenek abban, hogy átlendüljünk a holtponton és lassan visszaszerezzük akár az irányítást, akár csak a reményt. És mindezek után, ha az érzelmi hullám már elvonult, akár már jelezhetjük is győzelmünket és hálánkat magunk felé – egy új frizurával!
