Kína
Kínából ered a kelet-ázsiai országok legnagyobb ünnepe, a Holdújév, vagyis kínaiul: 春节, csuncsie, a „tavaszünnep”. A tradicionális luniszoláris naptár szerint ekkor lépnek át az új évbe.
A tavaszünnep dátuma minden évben változik. A Gergely-naptár szerinti február negyedikéhez legközelebb eső újhold napján van, így az ünnep mindig január 21-e és február 20-a közé esik. 2023-ban január 22-én (vasárnap) van Holdújév.
A lunáris naptárral a kínaiak nemcsak a tavaszünnep dátumát követik nyomon, hanem azt is, hogy az adott évben melyik állatövi jegy a soros, melyből 12 van: kecske, majom, kakas, kutya, disznó, patkány, bivaly, tigris, nyúl, sárkány, kígyó és ló. Tizenkét évente ismétlődnek a jegyek, így 2011 óta idén van újra a Nyúl éve. A kínai kultúrában a nyúl a hosszú élet, béke és jólét szimbóluma, ezért 2023-at a béke évének jósolják.
A tavaszünnep hagyományosan 16 napig tart: a Holdújévtől a Lámpás Fesztiválig, és ezek közül néhány kiemelkedik a többi közül.
Január 14-én, a Kis Év (小年 Xiǎonián) napján alaposan kitakarítják, majd piros lámpásokkal és papírdekorációkkal díszítik fel a házakat és utcákat.
Január 21-én van a Kínai Újév előestéje (除夕 Chúxì). A családtagok összegyűlnek, és meglátogatják a felmenőik sírjait, majd összeülnek vacsorázni. Szokás, hogy piros borítékban pénzt ajándékoznak egymásnak, mert ez gazdagságot és szerencsét hoz a következő évre. Éjfélkor petárdáznak és tűzijátékoznak.
Január 22-én, Holdújévkor (初一 Chūyī) ismét összegyűlnek a családok és tovább ünnepelnek.
Február ötödikén van a Lámpás Fesztivál (元宵节 Yuánxiāojié), ami a tavaszünnep végét jelenti. Mikor már besötétedett, az emberek kivonulnak az utcákra és mindenhova lámpásokat tesznek. Van, amit felakasztanak, némelyiket a vízen úsztatják, de van olyan is, amit a levegőbe repítenek. Az egyik legnépszerűbb és legkedveltebb hagyomány, hogy a lámpásokra kis papírokat ragasztanak, melyekre rejtvényeket, találós kérdéseket írnak, és együtt oldják meg őket a fesztivál során. Aki úgy gondolja, hogy tudja a megoldást, az leszakítja a kis cetlit, megkeresi a lámpás tulajdonosát, és ha helyes volt a válasza, ajándékban részesülhet.
A másik ilyen hagyománya a fesztiválnak a sárkány és az oroszlán tánca. A kínai kultúrában a sárkány a szerencse, az oroszlán pedig a bátorság és az erő szimbóluma, így a kettő tánca elűzi a rosszat, a gonoszt, és megvédi az embereket.
A fesztivál tradicionális étele a tangyuan (Észak-Kínában yuanxiao), ami rizslisztből készült töltött gombóc. A kiejtése nagyon hasonlít a kínai twan-ywen szóra, amely újraegyesülést és teljességet jelent, hisz – többek között – ez a tavaszünnep lényege.
Vietnám
Míg Kínában a tavaszünnepet tartják, addig kicsit délebbre, Vietnámban a Tet Nguyen Dan-t, vagyis a Tet Fesztivált. Dátumát és lényegét tekintve megegyezik a kínai ünneppel, mégis van néhány érdekes, sajátos szokása a vietnámiaknak, melyekkel színesítik kultúrájukat. Az idei legtöbbet beszélt téma például, hogy náluk miért a Macska, és nem a Nyúl éve van. Számos teória kering erről, melyek közül a legnépszerűbb talán az, hogy a vietnámi kultúrában a macska mindig is nagy szerepet kapott: rengeteg festmény és szobor készült róluk, valamint már régóta kedvelt háziállatként is.
Holdújév napján a vietnámi családoknál hagyomány, hogy az otthonukban oltárt állítanak az elhunyt szeretteik tiszteletére. Képeket tesznek ki róluk, füstölőt gyújtanak, valamint friss gyümölcsöket és ételeket raknak ki, majd imádkoznak, ami akár egy óráig is eltarthat. Míg a füstölő le nem ég, a család férfi tagjai kimennek a házból és kint várnak. Egy vízzel teli vödörbe pénzérméket dobálnak a gazdagság reményében, majd amikor visszamehetnek a házba, a legfiatalabb fiúgyermek lépi át először a küszöböt, hogy a következő évre szerencsét hozzon a családjának.
Azok a családok, amelyek nem így tisztelegnek szeretteik előtt, templomba mennek, és ott teszik meg ugyanezeket a lépéseket. Később a vacsoránál az idősebb családtagok piros borítékban pénzt ajándékoznak a fiatalabbaknak és gyermekeknek a sikeres, gazdag jövő érdekében.
A Tet Fesztivál során számos hagyományos vietnámi étel kerül az asztalra. Banh chung-ot (banánlevélbe csomagolt, töltött ragacsos rizst) például csak az ünnepi időszak alatt fogyasztanak. Népszerű még a pho leves, amiben általában rizstészta, marhahús és zöldségek szoktak lenni; a tavaszi tekercs, vagyis rizspapírba göngyölt hús és zöldségek; a gio (főtt hús) vagy chag (sült hús) rizzsel; vagy a xoi, ami tulajdonképpen csak sima ragacsos rizs. Ezt gyakran körítik egy kis gyümölccsel, magvakkal vagy egyéb finomságokkal.
