Borítókép: pexels.com, Designecologist
Irán
Az ősi iráni kultúra számos ünneppel, rituáléval és ceremóniával rendelkezik. Ezek közül az egyik – sajnos feledésbe merülő – nyári ünnep a Tirgan Fesztivál, amit 2023-ban július negyedikén tartanak meg.
A fesztivál egyik központi eleme a víz. Nem véletlen tehát, hogy az esemény mindig folyók és források közelében kerül megrendezésre, ugyanis a rituálék elvégzéséhez sok víz kell. Ilyen például a locsolkodás – egymás lefröcskölésével a levegőt is lehűtik –, a kancsóból jóslás, valamint a tíz napig hordott színes karkötők folyóba dobása.
A kancsóból vagy edényből történő jóslás, a Fal-e Koozeh hasonlóan megy, mint a görögöknél a Klidonas során. A Tirgan előtti napon egy lánynak adnak egy egy zöld színű, széles szájú agyag kancsót, ezt Doleh-nek hívják. Ő megtölti tiszta vízzel és körbejár, hogy akinek van valami kívánsága, az beletehessen valamilyen szerencsét jelképező kis tárgyat. A lány ezután letakarja a Doleh tetejét egy zöld selyemkendővel és egy napra egy örökzöld fa alá rakja.
Másnap a locsolkodós ceremónia, az Ab Pashi után körbe gyűlnek az emberek a Doleh körül, a korábban is kiválasztott lány pedig elhozza a fa alól a kancsót. Az idősebb résztvevők költeményeket, jóslatokat olvasnak fel, és a lány mindegyik végén előhúz a kancsóból egy tárgyat, így annak tulajdonosára lesz érvényes a jóslat.
A rituálé után hét különböző színű fonalból a csuklójukra kötik a Tir va Bad nevű karkötőt. Ezt kilenc napig hagyják magukon, majd a tizediken vagy folyóba dobják, vagy felmennek egy magas helyre (háztetőre, dombra) és a kívánságaikkal együtt szélnek eresztik.
A nap további részét zenéléssel, táncolással és hagyományos irán ételek elkészítésével, majd közös elfogyasztásával töltik. Népszerű ilyenkor az ash reshteh (spenótleves), a kalle pache (egy bárány fej és bárány lábak), a sholezard (sáfrányos rizspuding desszert), a khame moraba ba asal (irán gyümölcssaláta), valamint a fekete, édes és virág tea.
Ukrajna
A Kupala Éjszaka vagy Ivan Kupala Napja július 6-án és 7-én szokott lenni. Az ünnep központi elemei a víz, a tűz és a természet – a hagyományok is szorosan hozzájuk fűződnek.
Számos rituálé jelképez megtisztulást, tisztítást és tisztálkodást, ezért az ünnep helyszínéül vízpartokhoz vonulnak ki – többnyire erdőkhöz.
Az ukránoknál is visszaköszön egy görög szokás, mégpedig a tűzugrás. Kisebb-nagyobb máglyákat gyújtanak, amiket a szerencse és jó egészség reményében ugranak át, a párok pedig kézenfogva a hosszú, közös élet érdekében. Közben dalokat énekelnek a szerelemről, szeretetről és házasságról, a nők pedig fehér, hímzett ruhában és vadvirág koszorúval a fejükön körbetáncolják a máglyarakásokat.
Később mindenki megmártózik a hűs vízben – megtisztulnak –, majd csakis az egyedülálló lányok az általuk fonott virágkoszorúkat a vízbe engedik, így bevonzva a szerelmet.
Az éjszaka legizgalmasabb és legvártabb programja a virágzó páfrány megtalálása (a páfrány virág a balti mitológia varázsvirága). Úgy hiszik, aki rálel, az örökké fog élni, láthatatlanná tud válni, olyan előrelátó lesz, hogy szinte látni fogja a jövőt, beszélni tud majd az állatokkal és állandóan rejtett kincsekre fog bukkani. Mondhatni mindenhatóvá válik. Az egyetlen szabály, hogy nem szabad utána nézni sehol, vajon tényleg virágzik-e a páfrány.
A természetnek és a növényeknek hódolva a harmadik elengedhetetlen hagyomány a különböző virágok, gyógynövények, levelek és – főleg fűzfa – ágak gyűjtése, amikkel aztán a házakat díszítik fel. Két figurát is készítenek; Ivan-t és Marenad-ot, a Nap és a víz isteneit, akik a mitológia szerint Kupala éjszakáján házasodtak össze. Ivan-t tűzbe dobják, Marenad-ot pedig vízbe süllyesztik áldozatul, hogy bőséges és jó legyen az adott év termése.
