Sorozatunk harmadik részében Myra Pixellel beszélgettünk, a Dragvolution egyik alapítótagjával.
Honnan jött neked a drag, miért kezdted el?
Idén lesz négy éve, hogy megbarátkoztam ezzel a történettel. Emma mutatta be nekem a draget, mivel egy munkahelyen dolgoztunk. Az elején még úgy gondoltam, hogy, oké, hobbinak tök jó, de nem akartam annyira komolyan venni, mint most. 2019 novemberében voltam egy videós versenyen, ahol nem jutottam be a döntőbe, de egész jó eredményt értem el, harmadik lettem. Akkor mondta Emma, hogy lesz a Drag Queen Hungary 2020. Próbáljam meg, hátha sikerül ezzel befutni. Az akkori páromnak elég nehéz volt ezt elmondani, de végül is elfogadta és támogatott benne. Ez a verseny volt életem első drag fellépése. Csináltak miattam egy zsűri különdíjat.
Minek köszönheted, hogy ennyire kitűntél a zsűri szemében? Volt egyéb háttere annak, hogy közel állt hozzád a szereplés?
Négy év színház. Sokkal otthonosabban mozogtam emiatt a színpadon, közönség előtt. Tudom, hogy hogyan kell játszani a közönséggel, és hogyan kell rávenni a zsűrit arra, hogy szeressenek. Ez jelentette a különbséget. A többieknél érződött, hogy jobban izgulnak a kelleténél.
Mennyire érzed magad sebezhetőnek ebben a pozícióban?
Nekem az, hogy felöltözöm és sminkelek, nem egy sebezhető pont. Így, ahogy most vagyok, tehát férfiban, sokkal sebezhetőbbnek érzem magam. Részben azért, mert nem egy olyan családban nőttem fel, ahol el lett volna fogadva az, hogy meleg vagy és ilyen dolgokkal foglalkozol. Ezáltal én nagyon le is korlátoztam magam. Sokáig hetero barátaim voltak. Rock koncertekre jártam és headbangeltem az első sorban, mert abban a közegben ez volt a norma. Én székesfehérvári vagyok, és ott, akkor a velem egykorú fiatalok ezt csinálták. Annak ellenére, hogy én ezt már 13 évesen tudtam magamról és coming out-oltam a szüleimnek is, nagyon heteronormatívan viselkedtem. Tudtam jól, hogy ez nem az a hely, nem az az ország, nem az a család. Mostanra azt mondhatom, hogy dragben jön elő az igazi személyiségem, a “díva”. Szóval nem érzem, hogy ebből a szempontból annyira sebezhető lennék. Azért valljuk be, tűsarkúban kicsit könnyebb letaposni egy embert.
Mit jelent neked a drag és a társulat egy a magyarországi közegben?
Magyarországon maga az LMBTQIA+ egy eléggé szűk közösséget jelent, ezen belül is egy nagyon apró közösség a drag. Sokan azt hiszik, hogy a drag queen ugyanaz, mint a transzvesztita. Régen lehet, hogy ez valamennyire így volt, de ma már a drag ennél azért több.
Akkor megtaláltad a közösséged?
Én ezzel önmagamat és a családomat találtam meg. Azért hozzá kell tenni, hogy a teljes drag közösség nem ilyen nyitott és befogadó. Itt is megvannak a versenyharcok. Régebben volt olyan, hogy amíg valaki fent volt a színpadon, szétszaggatták a ruháját. Nálunk ilyen már nincsen. Mi a társulatban igyekszünk kimondani, ha valami zavar. Akár a show keretein belül, apró szurkálódások formájában. Mindannyian tudjuk, hogy ezeket nem bántásból mondjuk. Nyilván ez csak azzal működik, aki erre vevő. És természetesen vannak határok, melyeknél tovább nem megyünk.
Akkor nehezen fogadta be a drag közösség is ezt az új, nyitottabb vonalat?
Nem tudom, hogy jó szó-e az, hogy nehezen… Mert szerintem még nem fogadták be. Tehát nincs ez az elfogadás. Az új queeneket legtöbben ugyanarra próbálják formálni, mint amilyenek ők is.
Ti azért elég befogadóak vagytok. Lépett már fel a Dragvolutionnél AFAB drag queen és drag king is. Szerinted ez miért alakult így?
Ez úgy indult el, hogy két évvel ezelőtt Emmát felkérték egy kiállításra a Gólyában és ő hívott engem, meg még másokat is. A következő fellépésünk már Dragvolution néven futott. Akkor csatlakozott hozzánk Shiva.
A Gólya amellett, hogy egy elég alter hely, egy közösség is, tehát a közönség valamennyire adott volt. Ezen kívül, Emma is különc volt meg én is, Shivát pedig tényleg nem szerették. Úgy gondoltuk, miért ne lehetnénk azok az emberek, akik befogadják az újakat? A Dragvolution név a drag és a revolution (forradalom) szó összetétele, szóval már kezdetektől ez volt a küldetésünk.
Mostmár van stabil közönségetek?
Van. Van egy alaptársaság, akiknél nagyon ritka az, hogy kihagyjanak egy show-t. Emellett a gólyás közösség is hozzászokott ahhoz, hogy mi ott vagyunk és tök jó bulit csinálunk. Azóta ők is állandó közönséget képeznek.
A múltkori fellépésen megkaptuk egy New York-i úriembertől, hogy New York-i szintű showt csinálunk. Van olyan külföldi vendég, aki visszajár hozzánk folyamatosan. Az itthoniaktól is azt halljuk, hogy igazán hangulatos és őszintén boldog műsort csinálunk. Mi is közvetlenek vagyunk. Lent vagyunk a közönséggel és velük bulizunk, beszélgetünk.
Mi jelentette a legnagyobb kezdeti nehézséget?
A legnehezebb számomra a félelem volt attól, hogy az akkori párom hogy fogja ezt fogadni. Illetve én akkor nagyobb darab voltam, mint most vagyok, ebből kifolyólag az, hogy hogy mozgok a színpadon, hogy nézek ki külső szemszögből. Nagyon bizonytalan voltam magammal és a külsőmmel kapcsolatban. Nyilván nem akartam úgy kinézni, mint egy bohóc.
Azért elkezdeni a draget önmagában is nehézség picit. Ki kellett kitalálnom, hogy egyáltalán miből fogom ezt finanszírozni, hogy hogyan fogok megtanulni sminkelni, és azt is, hogy hogyan szerezzek tűsarkút a 43-as lábamra.
Miben változtak most ezek a nehézségek?
Mindhárom dolog eltűnt mostanra. Azóta új kapcsolatom van, és vele már úgy mentünk bele a dologba, hogy tudott erről. Furának találta, de végülis elfogadta ő is és a családja is. A páromnak az anyukája, a nővére és a húga is eljönnek megnézni egy-egy show-mat.
Az, hogy, hogy nézek ki… túl nagy díva vagyok ahhoz, hogy érdekeljen mások véleménye, a társulaton kívül. Elkezdtem olyan ruhákat venni, amik jól állnak. Rengeteg olyan ruhám van, amit varrattam, ezek közül többet is Shiva csinált. Elkezdtem tömést és szilikoncicit hordani. Rájöttem arra, hogy az, hogy úgy nézek ki, mint egy színes uborka, itt nem működik.
Jó, most parázok a versenyzéstől, de ez egy évben egyszer van. Mostmár általános félelem nincsen bennem. Tudom, hogy mire vagyok képes és mivel tudok hatni a közönségre.
Izgulsz a Drag Queen Hungary miatt?
Nem azért izgulok, mert ez egy verseny. Ahhoz én túlságosan kompetitív vagyok. Jelen esetben azért izgulok, hogy a ruháim meglegyenek. A koronázási ruhámat Shiva csinálja, és most megyek varrónőt keresni egy másik ruhámhoz. A zenét, amit viszek, már előadtam korábban. Tudom, hogy milyen vagyok a színpadon, ismerem a helyet, ahol lesz, szóval innen kezdve már csak a ruha és a smink kérdéses. Apróságok miatt szoktam izgulni, hogy jó legyen a smink, hogy jó-e a hajam, amikor már kész van és négy órát szenvedtem vele.
Mi motivál arra, hogy kiállj a színpadra?
Legfőképpen az, hogy szeretem csinálni.
