Képek: Diák-utak
A Diák-utakról röviden
Kalandvágyó gyerekként mindig arról álmodoztam, hogy egy kis hátizsákot megpakolva elinduljak és világot lássak. Külföldre éhező tinédzserként, kongó pénztárcával olyan csodálatos helyekről néztem képeket, melyekről azt hittem, élőben soha nem láthatom viszont. Egy nap azonban szembejött velem egy hirdetés, Diák-utak címen. A szervezet által jutottam el többek között az internetes programajánlók által téli mesevilágként emlegetett lengyel kisvárosba, Zakopanéba. Összefoglaljuk, hogy néhány ezer forintból hogyan hagyhatjuk egy napra a hátunk mögött az országhatárt és ezalatt a röpke idő alatt hogyan ismerhetjük meg legjobban úticélunkat.
A városban átélt élmények
A buszunk hajnali 1 órakor indult Budapestről. Egy hosszú, Szlovákiát átívelő 6 órás út után meg is érkeztünk a hófödte Magas-Tátra ölelésébe. Miközben igyekeztünk magunkba szippantani a friss hegyi levegőt, már kezdetét is vette az első élményünk. Egy 2 órás interaktív városfelfedezésen vettünk részt egy helyi vezetővel, amire 10 zlotyiért (800 forintért) fizettük be magunkat. Kísérőnktől rengeteg hasznos instrukciót zsebelhettük be a nap további részére mind a gasztronómiával, mind a fakultatív programokkal kapcsolatban, így már ezeknek a hasznos információknak a puszta ténye is megérte volna a beugró összeget. A sétánkat befejezve rohannunk kellett a transzferünk megállójához, amivel elutaztunk a város peremére, következő programunkhoz: a 70 zlotyis (5600 forintos) lovasszánozáshoz.
Ez körülbelül egy háromnegyed órás elfoglaltságot jelentett, a lovak lefárasztása után pedig sült kolbászt és forró teát kaptunk a helyiektől (utóbbira kifejezetten szükségünk volt az egész napos fagypont alatt lévő hőmérsékletnek köszönhetően), ezeket pedig egy kijelölt faházban fogyaszthattuk el, közvetlenül a patás pihenő mellett.
Miután a csapat kicsit felmelegedett, visszabuszoztunk Zakopane központjába és beültünk egy bárba, ahol megkóstoltuk a lengyel elixírt, a vodkás cseresznye teát (illetve a kevésbé bátor kalandorok maradtak a már bevált italoknál). Ezzel a körrel kötelességünket teljesítettük, hiszen a reggeli túrán a túravezetőnk a lelkünkre kötötte: Lengyelországot nem hagyhatjuk el néhány csepp alkohollal bódított perc nélkül.
A nap csúcspontja
Következő célként a siklót néztük ki magunknak, ami szűk 4 perc alatt egy gyönyörű panorámaablak kíséretében felrepített minket 26 zlotyiért (2080 forintért) a Gubałówka hegy tetejére (kis érdekesség: Gubałówka annyira eltörpül a Magas-Tátra mellett, hogy a helyiek csak „a domb”-ként hivatkoznak rá). Miután végigszemléltük a turisták tiszteletére bódékkal kiépített hegytetőt, visszasiklóztunk és a városi piacon elköltöttük az összes megmaradt zlotyinkat, így mindenki autentikusabbnál autentikusabb relikviákkal búcsúzhatott el Zakopanétól, a piaci sajtkóstoló következtében jóllakott állapotban (vicces tény, hogy a bódés nénik imádják hangoztatni a “lengyel-magyar két jó barát…” – sorait, így mikor meghallották, hogy a társaságunk magyarul beszélget, magukhoz rendeltek és egy kis falatka formájában minden sátornál megetettek.
A kirándulás végére mindenki elfáradt. A hideg ellenére pedig, az égető nap hatására leégett arccal, hatalmas mosollyal indultunk vissza 18 óra magasságában, és egy csodálatos utazást tudhattunk a magunkénak rengeteg élménnyel átszőve mindössze (mindennel együtt) bő 20.000 forintért.
Egy kis összegző
Néha felteszik a következő kérdést: megéri egyáltalán egy napra külföldre utazni? A válasz minden körülmények között igen lesz. Mi már 2 éve rendszeresen használjuk ki a szervezet kínálta lehetőségeket, így nekik köszönhetően sétálhattunk többek között a Plitvicei-tavak vízesései mellett és megismerkedhettünk Mošćenička Draga óvárosával is. Aki hozzánk hasonlóan szívügyeként hajszolja a kalandokat, vágyik a különböző kultúrák megismerésére és az új helyek felfedezésére (és nem utolsó sorban diákmunkák fizetéséből gyűjti a zsebpénzét), annak ezek az egy napos élmények kihagyhatatlan ajánlatnak minősülnek!
