Mégsem omlik össze a civilizáció? – Antal Miklós reakciója

Nemrégiben baljós képet kapott az emberiség a szeme elé, erre azonban reakció érkezett, melynek oka, hogy reményt fessen elénk. Ezt a referátumot az is indokolja, hogy a legutóbbi interjú összefoglalása tulajdonképpen teljesen ellényegtelenítené a rovatot, ezért fontosnak tartom, hogy egy arra érkező reakciót is összegezzek.

Antal Miklós fizikus, az ökológiai közgazdaságtan kutatója levelet írt a 24.hu-hoz, melyben kritikát és cáfolatot intézett Gelencsér András nemrégiben nálunk is megjelent, reményvesztett interjújához. Gelencsér Andrásnak megújuló energiaforrásokat degradáló, általánosító megállapításait tévesnek, a cikk végkicsengését pedig kommunikációs szempontból kifejezetten károsnak tartotta.

Szerinte a társadalmunk összeomlásáról beszélni nem tudományos állítás, hanem magánvélemény. Egy olyan komplex rendszerben, mint a civilizáció, rengeteg a bizonytalanság. Persze nem kizárt ez az állítás sem. Rengeteg olyan probléma bekövetkezett már, amiről azt hittük, elkerüljük.Ennek ellenére nem csak az összeomlás foglal helyet a pakliban, hanem egy sokkal pozitívabb kimmenetel is. Semmi nyilvánvaló fizikai akadálya nincsen a társadalmunk széthullásának, ugyanakkor ennek a fennmaradásához az emberi alkalmazkodó-képességre van szükség, mert így vagyunk képesek újabb és újabb megoldásokat találni a túlélésre.

csrhungary.eu

Persze, az élővilág nagy része számára az ökológiai katasztrófa már nem a jövő, hanem a jelen zenéje, ami számunkra is veszélyt jelent, például a beporzó rovarok számának csökkenésében. Tény, helyzetünk azonnali és drasztikus változtatásokat igényel. Sokan gondolják, hogy a krízis kezelése az elkövetkező generációk dolga lesz, de valójában az azt megelőzőeknek is farkasrészt kellene ebben vállalniuk. De az eddigiekben való hiánya ezeknek nem azt jelenti, hogy a társadalmunk menthetetlen lenne, inkább azt, hogy óriási feladatunk lesz az átállás. A klímaváltozás szempontjából az emberiség széles tűréshatárú, kibírjuk plusz 30 vagy mínusz 20 fokban is.Viszont a rendszerek, amikben élünk, sokkal kisebb ingadozást viselnek el. A sarki jegek olvadása miatt növekvő vízszint komoly veszélyeket tartalmaz a tengermelléken élők számára, ugyanakkor Magyarország a Kárpátok bölcsőjében védve van ettől. Annak ellenére, hogy országunknak vannak nagy folyói, a vízhiány minket is fenyeget. Viszont a vízgazdálkodás megváltoztatásával is megpróbálhatjuk az alkalmazkodó-képességünket növelni.  Felelősebb vízgazdálkodási rendszer kialakításával fel tudjuk venni a harcot az aszályok ellen.

Bitó Ádám – Badacsony: Kőkapu kilátópont

A kutatók már negyven éve azt mondják, hogy „most már tényleg csinálni kell valamit”. Igen, de ha a természeti rendszerek visszacsatolásai miatt már kicsúszott ez a folyamat az emberiség kezéből, tehát már nem mi határozzuk meg a jövőnket, hanem a természeti folyamatok, az egy másik történet. Itt viszont még nem tartunk. 

Nincs már azonban sok időnk a várakozásra, nagyon gyors, nagyon radikális változásokra van szükség. Persze, ennek vannak politikai, gazdasági, kulturális és mentalitásbeli akadályai, de ez nem jó indok a semmittevésre. A közel apokaliptikus világkép, melyet Gelencsér András vázolt, nem állja meg a helyét teljes mértékben. Persze az a szcenárió is túlzás, hogy hirtelen kizöldül minden és boldogság  uralkodik a Földön. Valószínűleg sok minden rossz lesz, sok mindent elpusztítunk, mégsem következik be a civilizációs összeomlás. A civilizációnk fennmaradása egy lehetséges forgatókönyv, ugyanakkor nem szabad csak várni, hogy történjen végre valami. Aktívabb közéleti részvétellel kevésbé engedjük, hogy néhány milliárdos és politikai megmondóember döntsön a jövőnkről. A közbeszéd abba az irányba kezd fordulni, hogy a jólét megteremtésében nem a fogyasztásé a főszerep, hanem a közösségé, a több szabadidőé, a pozitív életcéloké. És akkor csökken az igény azokra a narratívákra, amik egyenlőségjelet tesznek a jólét és a fogyasztás közé. Az elmúlt időkben is egyre csak nő az érdeklődés az alternatív, zöld életformák iránt, legyen csak szó a táplálkozásról, a közlekedésről vagy a szembemenetelről a fogyasztói kultúrának.  Egyre többen értik meg a jelen kockázatait, beszélni kezdenek az általánosabb változás módjairól, így már nem csak katasztrofális üzenetekkel lehet átütni az ingerküszöböt.

Antal Miklós véleménye ezzel nem azt akarta állítani, hogy amit Gelencsér András mondott, hiteltelen lenne. Ugyanakkor ő lát kiutat a sötétségből. Nem azt mondja viszont, hogy ez a fény csak felsínylik a szemünk előtt, tennünk is kell érte.

Borítókép: 24.hu