“Ijesztő”
Gyakran csak a nagyon szélsőséges példákkal találkozunk a zöld életmód kapcsán, amelyek a laikus, új érdeklődőket könnyen elijeszthetik. A bekapcsolódni vágyó, hétköznapi ember kevésnek érezheti a saját erőforrásait és lehetőségeit ennek elkezdéséhez, ugyanis nem mindenki teheti meg, hogy esőerdőket vásároljon vagy egyik napról a másikra váltson növényi alapú étkezésre. Ez a fajta tehetetlenség-érzet pedig szorongást is okozhat.
Lemondásokkal jár
Ez egy adok-kapok „játék”, valamit valamiért, ezt el kell fogadni, nincs itt se de, se viszont. Csökkentenünk kell igényeinket és változtatásokat eszközölni fogyasztási szokásainkba – különben jóval hamarabb beigazolódik a jövőbeli táplálékhiánnyal kapcsolatos félelem –, amely elsősorban azzal jár, hogy búcsút kell intenünk sok, számunkra igen kedves finomságnak vagy szeretett, de mégis káros hobbijainknak. A búcsú alatt itt nem feltétlenül egy végső elválást kell érteni, de mindenképpen valamilyen mértékű redukálást…a jó dolgoktól való megfosztást pedig nem szeretjük, nem igaz?
Drágább
Ha meg is tudunk barátkozni a lemondásokkal, újabb problémába ütközhetünk, mert szomorú tény, hogy a környezetbarát árucikkek gyakran drágábbak kevésbé fenntartható társaiktól. Például kiábrándító lehet, hogy miután lemondunk az állati eredetű élelem fogyasztásáról, azzal szembesülünk, hogy a vegán termékek kétszer-háromszor magasabb árakon érhetőek el a boltok polcain. Ezáltal hiába törődik valaki az állatokkal és a környezettel, ha nem engedheti meg anyagilag a váltást. Sokan emiatt folytatják továbbra is jelenlegi életmódjukat, annak ellenére, hogy tisztában vannak annak káros vagy éppen pusztító hatásaival.
Időigényes
Ha a fentieket el is tudjuk fogadni, ott van még az idő problémája . A különböző termékek összetevőinek és azok készítési körülményének ellenőrzése hosszadalmas lehet. Bizonyos készítmények nem érhetőek el akárhol, így ezek beszerzése több időt igényel. Mégiscsak egyszerűbb és gyorsabb egy helyen intézni a hétvégi nagybevásárlást, a kosárba dobálni a dolgokat anélkül, hogy rápillantanánk tartalmukra, mondván, hogy jobb nem tudni, hogy mi van benne…
Felkészültség
És mindezek mellett még ott van az is, hogy állandóan naprakésznek kell lenni a témában, követni a változásokat, tájékozódni a lehetőségekről. Egy szüntelen tanulási folyamat – hogy hol és mit vásárolj, ezt hogyan kell csinálni, amazt hova kell tenni – aminek nem állhatsz ellen, ha jól is akarod csinálni. Igen, tudjuk, ültél már eleget az iskolapadban, meg amúgy is jól van az úgy. Kérdezem, valóban jól van az úgy?
Egyéni szerepvállalás
Ha vagyunk annyira menők – mert zöldnek lenni menő! – és kitartóak, hogy minden nehézség ellenére is belevágunk az életmódváltásba vagy legalább elszánjuk magunkat az arra való törekvésre, s mindennek hangot adunk, kitesszük magunkat az esetleges negatív kommenteknek, ugyanis onnantól kezdve, hogy egyénileg felvállalod tevékenységedet a közösségben, az felelősséggel jár, amelynek kapcsán az embereknek elvárásaik lesznek feléd. Ha netán valamit a zöld szemléletmód ellen cselekednél, rögtön jön a „Te nem is vagy vega, ha halat eszel” meg a „Hogy véded a környezetet, ha dohányzol?” megjegyzések, aminek az lesz a vége, hogy elveszik a kedved az egésztől azon embertársaid, akiknek ugyanúgy fontosnak kellene lennie a jobb világ megteremtése.
Világos, hogy egy fenntarthatóbb életmódra való átállás körülményes és sok munkával jár, így talán nem is olyan meglepő, hogy kevesen döntenek mellette. Mégis azt látjuk, hogy egyre többen érzik magukénak a tudatosságot mint szemléletmódot és fittyet hányva a kritikákra, kitartanak mellette. Márpedig ha másoknak is megy, talán nem is olyan nehéz, mint azt elsőre gondoljuk. Következő cikkemben e nehézségek leküzdésére és azok kiküszöbölésére osztok meg néhány tippet a kedves olvasókkal!
Borítókép: pixabay.com
