Hol van Milák?
Nyugtalanság veszi körbe a magyar úszósportot, mert senki nem tudja, mi történik Milák Kristóffal. Júniusban váratlanul bejelentette, hogy nem vesz részt a július végi világbajnokságon Fukuokában,de úgy látszik, ez még csak a kezdet volt.
Azt ígérte, majd szeptembertől újra teljes erőbedobással készül, de ezzel szemben edzője elmondása szerint az edzései felén jelenik csak meg, és a telefont sem veszi fel neki. Mestere azt is elmondta, nemrégiben elvesztette egy közeli hozzátartozóját, ami még mélyebbre ránthatta. Bár Milák maga nem szólalt meg a nyilvánosság előtt a dologgal kapcsolatban, mindenki azt rebesgeti, hogy lehet nem is látjuk már medencébe ugrani az úszóklasszist.
Mégis mi állhat a háttérben?
Amíg Kristóf maga nem szólal meg, csak találgatni lehet, de valószínűleg őt is elérte a kiégés jelensége. Nem egyedi esetről beszélünk; a sportvilág számos klasszisa számolt már be a kiégésről és egyéb mentális betegségekről, ezek pedig olyan jelenségek, amikről 10 évvel ezelőtt még nem is nagyon beszéltek az emberek. Szerencsére az elmúlt években egyre nyitottabb a világ a téma felé, hiszen ezek olyan dolgok, amik rengeteg ember életét nehezítik meg nap mint nap.
„Hogyha a fizikális és mentális egészségünkkel egyaránt törődünk, akkor magunk szuperhősévé válhatunk” – Michael Phelps
Nem egyedi eset Miláké, a nemzetközi sportvilágból ugyanis egyre többen vállalják fel mentális egészségük állapotát. A fenti idézet szerzője az amerikai úszólegenda, Michael Phelps mesélte el korábban egy nyilvános beszélgetésen, hogy ő hogyan küzdött meg a mentális problémáival, és ami még fontosabb, miképp jutott el oda, hogy merjen segítséget kérni. Elárulta, volt olyan pont is az életében, mikor úgy gondolta, nem is akar élni.
A sportolók mindig ügyelnek a fizikai egészségükre és bátran mernek sérüléseikkel szakemberekhez fordulni, ám mentális egészségükre sokszor csak akkor figyelnek fel, amikor már megvan a baj.
Több ezer Milák Kristóf van
Amellett se menjünk el, hogy mekkora nyomás nehezedik az emberre, amikor elvárják tőle a győzelmet. Remek példa erre, amikor a Tokiói olimpián Milák Kristóf olimpiai bajnok lett, és mégsem láttunk felszabadult örömöt az arcán. Miért? Mert elvárták tőle. Olyan időket úszott az olimpia előtt, hogy mindenki tudta, szinte zsebében van az aranyérem. Hajszál híján 2,5 másodpercet vert a második helyezettre, de edzői így is mérgesek voltak – vele együtt –, amiért nem lett világcsúcs.
Rengeteg hihetetlen sikeres sportolót veszítünk el idő előtt és azelőtt, hogy a maximumot ki tudnák hozni a karrierükből azért, mert egyszerűen elveszítik a motivációjukat. Akár egy sérülés is véget vethet az éveken át épített tervnek, de elég az is, ha mások nem elégedettek az eredményekkel.
A nézők, akik csak kívülről látják a versenyzőt, hajlamosak elfelejteni, hogy az adott eredmény nem csak a sportoló ölébe hull. Az elért cél vagy helyezés egy folyamat eredménye. Akár éveken át is készülhetnek egy adott eredményért, amiből mi csak töredéknyit látunk a versenyen.
