Borítókép: Molnár Boglárka
Sincaraz éve
Ahogy az alcím is utal rá, a 2025-ös év kétségkívül az olasz Jannik Sinner és a spanyol Carlos Alcaraz éve volt. Már tavaly is ők ketten zsebelték be a Grand Slam trófeákat, ez pedig idén sem volt másképp.
Az év első nagy tornáján, az Australian Open-en több rekord is megdőlt. Djokovics – akinek ekkor Andy Murray volt az edzője – egészen az elődöntőig menetelt, ahol végül Alexander Zverev ellen a második szettben sérülés miatt feladta a mérkőzést. Djokovics a torna második fordulójában 430. egyéni Grand Slam mérkőzését játszotta, ezzel megdöntve Roger Federer korábbi rekordját. A másik ágon Sinner az amerikai Ben Sheltont búcsúztatta és jutott ezzel döntőbe, ahol 6-3, 7-6(4), 6-3-as eredménnyel győzött német ellenfelével szemben, és ezzel megszerezte harmadik Grand Slam trófeáját és a legfiatalabb versenyzővé vált, aki egyrészt meg tudta védeni az Australian Open címét, valamint első Grand Slam címét is.
A Roland Garros-on Alcaraz és Sinner a döntőben találkozott, miután utóbbi Djokovicsot, előbbi pedig az olasz Lorenzo Musettit búcsúztatta az elődöntőben. A döntő mérkőzése több szempontból is történelemkönyvbe illő volt. A mérkőzés ugyanis rekordhosszúságú, 5 óra 29 percig tartott, ezzel minden idők leghosszabb Roland Garros döntőjévé vált az eddigi 1982-es rekord óta, és a Grand Slam tornák tekintetében is a második helyre került (ennél csak a 2012-es Australian Open döntője volt hosszabb). További érdekesség, hogy a negyedik szettben 5-3-as, 0-40-s állásnál Sinner a győzelemért fogadott, azonban Alcaraz hozta az adogatását, megnyerte a játékot, és végül 7-6(3)-ra fordította meg a játszmát. A mindent eldöntő szett nem is lehetett volna izgalmasabb, hiszen Alcaraz adogatott a meccsért 5-4-es állásnál, azonban Sinner nem hagyta annyiban és kiegyenlített 5-5-re. A döntő játszma végül rövidítéssel zárult, ahol Alcaraz 10-2-re tudta legyőzni olasz ellenfelét, ezzel megvédte címét és ötszörös Grand Slam-győztessé vált.
Az elmúlt két évhez hasonlóan idén is Alcarazt láthattuk a Wimbledon fináléjában, miután Taylor Fritz-et legyőzte az elődöntőben. Tavalyi döntős partnere, Djokovics Sinnerrel találkozott az elődöntőben, ahol végül egy háromszettes párharcban maradt alul az olasszal szemben és 2017 óta először nem jutott be az angol Grand Slam torna fináléjába. Idén tehát – már harmadik alkalommal – egy Sincaraz döntőnek lehettünk szemtanúi. Az első szettet Alcaraz nyerte, azonban ezután Sinner magabiztosan játszott és 4-6, 6-4, 6-4, 6-4-re megnyerte a mérkőzést és megszerezte első wimbledoni és egyben negyedik Grand Slam trófeáját.
Az év utolsó nagy tornája a US Open volt. A 25. kiemelt kanadai Félix Auger-Aliassime kétségkívül a torna meglepetés embere volt, hiszen egészen az elődöntőig menetelt, ahol bár sikerült egy szettet nyernie, de végül alul maradt Sinnerrel szemben. A másik ágon ismerős arcok találkoztak az elődöntőben, Alcaraz és az a Djokovics, aki 38 évesen és 103 naposan minden idők legidősebb játékosává vált, aki egy szezonban mind a négy Grand Slam torna elődöntőjébe bejutott. A mérkőzést végül a spanyol nyerte. A döntőben az idei sorminta folytatódott és Alcaraz végül négy szettben győzte le Sinnert, ezzel elhódítva tőle a kupát.
A két fiatal klasszis így 2-2 Grand Slam torna trófeáját vihette haza az idei évben, és mi sem bizonyítja jobban kettejük kiemelkedését a többi játékos közül, mint a ranglistán elfoglalt helyük. A két játékost csupán 550 ranglista pont (12 050 és 11 500) választotta el egymástól a szezon végére úgy, hogy a harmadik helyen végzett Zverev csupán 5160 ponttal követi őket. Kezd kirajzolódni a szemünk előtt a kép, hogy a Big Four és Big Three-t követően immáron egy Big Two, vagy ahogy a szurkolók hívják; Sincaraz érának lehetünk szemtanúi.
Masters 1000
Az idei évben összesen hét játékos győzött ATP Masters 1000-es versenyen. Legtöbbször Alcaraz volt eredményes, aki három alkalommal (Monte-Carlo, Róma, Cincinnati) tudott ilyen tornán nyerni, míg Sinner az év utolsó 1000 ranglista pontot érő versenyén, a Paris Masters-en tudott győzni. Azonban, amit mindenképpen ki kell emelni a két játékos eredményein kívül, az az, hogy a többi ezres tornát egytől egyig olyan játékosok nyerték meg, akiknek ez volt az első ilyen trófeájuk.
Indian Wellsben az amerikai Jack Draper, Miamiban a csupán 20 esztendős cseh Jakub Mensík, Madridban a norvég Casper Ruud, Kanadában az amerikai Ben Shelton és Shanghaiban a monacói Valentin Vacherot zsebelte be az 1000 ranglista pontot és a vele járó trófeát.
Utóbbi játékos esete különösen nagy visszhangot kapott a sajtóban, ugyanis Vacherot a selejtezőkből jutott be a shanghai-i tornára, ahol pedig egy álomszerű menetelésnek lehettünk szemtanúi. Vacherot már a második körben egy TOP 20-as játékossal találkozott, a 14. kiemelt Alexander Bublik személyében. Vacherot három szettben végül legyőzte kazah ellenfelét. A következő fordulóban Tomas Machac volt az ellenfele, aki ellen az első szettet megnyerte, majd a cseh játékos sérülés miatt feladta a mérkőzést. A következő ellenfél az a Tallon Griekspoor volt, aki a harmadik fordulóban Sinnert búcsúztatta, miután az olasz egy sérülés miatt a döntő szettben visszalépett a játéktól. Vacherot fordítani tudott a holland játékos ellen és végül három szettben győzött. A nyolcaddöntőben ismét egy TOP játékossal, Holger Rune-vel került össze a monacói, aki ellen szintén – immáron harmadik alkalommal a torna során – fordítani tudott, és ezzel bejutott a legjobb négybe. Az elődöntőben Djokovics volt az ellenfele, aki 80. alkalommal jutott be Masters 1000-es torna elődöntőjébe és egyben a legidősebb elődöntős is a mai napig. A monacóit azonban a negyedik kiemelt világklasszis sem tudta megállítani, két szettben maradt alul a szerb.
És hogy még fokozzuk az izgalmakat Vacherot nagy menetelésével kapcsolatban, szinte filmbe illő történetnek lehettünk szemtanúi a döntő során. Ugyanis a trófeáért folyó harcban Vacherot-nak saját unokatestvére, a francia Arthur Rinderknech volt az ellenfele, aki szintén nem kiemeltként indult el a tornán. Az unokatestvérek összecsapása nem csak azért volt különleges, mert 1991 óta ők voltak az első rokoni kapcsolatban álló ellenfelek, akik ATP döntőt vívtak egymással, hanem azért is, mert a Shanghai Masters történetében ők voltak az első olyan döntősök, akik egyike sem volt kiemelt.
Vacherot végül ismét úgy nyerte meg a mérkőzést, hogy az első szettet elveszítette, de fordítani tudott. A monacói ezzel nem csak első tornagyőzelmét szerezte meg, hanem hazájának első egyéni trófeáját is, ezzel a Shanghai Masters első nem-kiemelt győztesévé és a valaha volt legalacsonyabb ranglista helyen szereplő (204.) ATP Masters 1000-es tornagyőztesévé vált.
ATP Finals
A november elején elstartoló, évadzáró Nitto ATP Finals résztvevőit a világranglista legjobb nyolc játékosa alkotta. A tavalyi évhez hasonlóan ismét történt egy változás a résztvevők között, ugyanis Djokovics idén is kénytelen volt visszalépni a versenytől, az ő helyére kapott meghívót a világranglista 9. helyezett Lorenzo Musetti. Djokovics egyébként az idei évi kvalifikációval együtt összesen 18 alkalommal jutott be az ATP Finals-be, ezzel beérve Federer korábbi rekordját.
A nyolc döntős végül a spanyol Alcaraz, az olasz Sinner, a német Zverev, a két amerikai, Shelton és Fritz, az ausztrál Alex de Minaur, a kanadai Auger-Aliassime és az olasz Musetti volt.
A döntőbe az idei évben szinte megszokott módon Alcaraz és Sinner jutott, miután a spanyol Auger-Aliassime-et, az olasz pedig de Minaurt búcsúztatta az elődöntőben két szettben. A trófeáért folyó harcot végül Sinner nyerte 7-6(7-4), 7-5-re és ezzel megvédte címét. Az olasz játékos a tavalyi évhez hasonlóan idén sem veszített egyetlen egy szettet sem a verseny során, és Ivan Lendl 1985 és 1986-os eredménye után ő lett az első játékos, aki ezt teljesíteni tudta.
Aki figyelemmel követte a férfi egyéni tenisz idei évadát, lehet, hogy legszívesebben két játékosnak adta volna oda az első helyet, azonban végül csak egy versenyző végezhetett a ranglista élén, ez pedig nem más lett, mint Alcaraz. A spanyol játékos akkor foglalta el hivatalosan az év végi első helyet, miután az ATP Finals csoportmeccseit egytől egyig megnyerte. Így a 22 esztendős játékos 2022 után ismét a ranglista élén zárta az évet.
Magyar eredmények
Szerencsére idén sem maradtunk magyar sikerek nélkül a férfiak mezőnyében. Fucsovics Márton az idei évet a ranglista 55. helyén zárta. Már rögtön az év elején, a februári Manama Challenger Tour-on örülhettünk sikerének, ugyanis Marci egészen a döntőig menetelt, ahol végül három szettben győzte le az olasz Andrea Vavassorit. A stuttgarti ATP 250-es versenyen egészen a legjobb nyolcig jutott, ahol végül Fritz búcsúztatta őt.
A nagy tornák közül mindenképpen Wimbledont érdemes kiemelni Marci esetében. A selejtező utolsó fordulójában sajnos kikapott a magyar játékos ellenfelétől, azonban mivel még aznap este Borna Coric visszamondta a versenyzést, Fucsovics behívót kapott a füves pályás Grand Slam tornára. Ezután elképesztő menetelésnek lehettünk szemtanúi, hiszen az amerikai Aleksandar Kovacevic és a francia Gael Monfils ellen is öt szettes mérkőzésen nyert. Utóbbi játékost úgy győzte le, hogy a negyedik szettben Monfils adogatott a mérkőzésért. A harmadik fordulóban azonban sajnos véget ért a nagy menetelés, a ranglista 10. helyezett Shelton ellen három szettben kapott ki a magyar játékos. Marci ezzel az Open Era első lucky loser-e lett, aki eljutott a Wimbledon harmadik fordulójáig.
Kicsit több mint két héttel a Wimbledon után a magyar játékos elindult a winston-salemi ATP 250-es versenyen, ahol ismét remek formát mutatott. Az elődöntőig vezető útja alatt három olyan játékost is le tudott győzni, aki a világranglistán előtte foglalt helyet, és mivel elődöntős ellenfele, Sebastian Korda sérülés miatt visszalépett a mérkőzéstől, így Fucsovics kipihenten várhatott a döntőre. A fináléban a holland Botic van de Zandschulp volt az ellenfele, akit végül 6-3, 7-6(3)-ra legyőzött és ezzel megszerezte élete harmadik ATP tornagyőzelmét.
Marozsán Fábián az idei ranglistát az 51. helyen zárta. Bár a 26 esztendős teniszező még mindig nem tudott ATP tornát nyerni, idén tőle is nagyon szép eredményeket láthattunk. Az év eleji Australian Open-en elképesztő játékkal jutott a harmadik fordulóba, miután az azt megelőző körökben egyaránt ötszettes mérkőzéseket tudott nyerni. A második fordulóban egyébként a 16. kiemelt Frances Tiafoe ellen tudott 0-1-es hátrányból fordítani. A menetelésének végül az olasz Lorenzo Sonego vetett véget, aki ellen bár az első szettet megnyerte Marozsán, de sajnos nem tudott fordítani és végül négy szettben kikapott. Ezt követően áprilisban a müncheni ATP 500-as tornán szintén a legjobb játékát mutatta és egészen az elődöntőig jutott, ahol végül Zverev ellen maradt alul. Pekingben és Almatiban egyaránt negyeddöntős volt, a római illetve kanadai ATP 1000-es tornákon pedig egyaránt a harmadik fordulóig jutott.
Akik idén vonultak vissza
Az olasz Fabio Fognini idén nyáron, 21 évnyi játékkal a háta mögött vonult vissza a profi tenisztől. Karrierje során egyéniben és párosban is bejutott a világranglista TOP 10-be, egyéniben kilenc ATP trófeát szerzett az évek során, míg párosban nyolc alkalommal tudott címet nyerni, köztük a 2015-ös Australian Opent Simone Bolellivel. Érdekesség, hogy ugyanebben az évben Fognini négy alkalommal is találkozott Rafael Nadallal, amelyek közül három alkalommal az olasz nyert. 2015-ben utoljára a US Openen kerültek össze a harmadik fordulóban, ahol 0-2-es hátrányból Fognini képes volt felállni és megverni a spanyol klasszist, ezzel megszakítva az addigi 151-0 arányú, kétszettes előnyből történő győzelmi arányát a Grand Slam tornákon.
Nicolas Mahut 43 évesen, 25 év profi tenisz után vonult vissza az idei szezon végén. A francia játékos legjobb ranglista helyezése egyéniben a 37. hely volt és négy ATP címet szerzett, míg párosban az első helyig jutott. Az összesen 37 páros tornagyőzelem között ott van az összes Grand Slam torna trófeája is, valamint két ATP Finals győzelem is. Mahut emellett résztvevője volt a valaha volt leghosszabb, 11 óra 5 perces teniszmérkőzésnek is, amit a 2010-es wimbledoni torna első fordulójában játszott John Isner ellen.
Richard Gasquet szintén idén, 23 év profi tenisz után vonult vissza. A francia játékos karrierje során egyéniben egészen a ranglista hetedik helyéig ért el, 16 ATP tornagyőzelmet szerzett. Vegyespárosban Tatiana Golovinnal 2004-ben Roland Garrost nyert, férfi párosban pedig 2012-ben a londoni olimpián Julien Benneteau-val bronzérmet szerzett.
Fernando Verdasco 41 esztendősen, 24 év profi pályafutás után akasztotta szögre a teniszütőt. A spanyol játékos egyéniben a ranglista hetedik, párosban a nyolcadik helyéig jutott. 2013-ban David Marrero-val legyőzte a Bryan testvéreket és ezzel megszerezte az ATP Finals páros trófeáját. A tenisz mellett 2024-ben edzői pályafutásba is kezdett, többek között Alejandro Davidovich Fokinát is felkészítette a tavalyi Roland Garrosra.
A szezon legjei (megszokott módon csak fanatikusoknak)
- Legtöbb tornagyőzelem: Alcaraz (8)
- Legtöbb döntőbe jutás: Alcaraz (11)
- Leggyorsabb adogatás: Giovanni Mpetshi Perricard (246 km/h)
- Legjobb győzelmi arány: Alcaraz (72:9)
- Legtöbb ász: Fritz (867 db)
- Legjobb megnyert adogatás arány: Sinner (92%)
- Legnagyobb éves összes pénzjutalom: Sinner ($19 120 641)
- Legjobb bréklabda hárítási arány: Sinner (72,32%)
- Legjobb bréklabda teljesítési arány: Machac (45,87%)
- Legjobb megnyert fogadójáték arány: Sinner (32,63%)
- Legfiatalabb TOP 100-as játékos: Joao Fonseca (19 év, 24. hely)
- Legidősebb TOP 100-as játékos: Monfils (39 év, 68. hely)
- Legjobb magyar játékos: Marozsán Fábián (51.)
- Legjobb 21 éven aluli játékos: Mensík (19.)
- Legtöbb tornán elindult TOP 100-as játékos: Luciano Darderi (35)
Forrás: www.atptour.com
