Augusztus 29-én egy szokványos koncertre mentem Budapesten. Szokványos volt abban az értelemben, hogy amennyiben a fiatalság életigenlő életmódjára gondolunk, a nyár a koncertekről, szabadságról és a szabadban töltött időről szól. Én is olyan fiatal vagyok, aki ezt bizonyos mértékben képviseli. A budapesti éjszakában, amit a külföldiek az éjszakai kulturális (és kulturálatlan) élet fellegvárának tartanak, sokféle koncertet talál a zenére, szórakozásra vágyó. Én épp egy kultikus koncerthelyszínre tartottam, s bár fáradt voltam és kimerült, izgalommal vártam az aznapi fellépőket: a Bohemian Betyars és a Parno Graszt örökmozgó duóját.
Miközben igyekeztem elérni a következő villamost a tömegközlekedés rohanásában, azon merengtem, miért vagyok annak ellenére izgalomban, hogy azon a nyáron legalább az ötödik BB x PG koncertre megyek: a szövegeket kívülről fújom, a dallamokat pedig, ha álmomból keltenek is fel, vígan fütyülöm. A 2-es villamos Boráros téri megállójában arra jutottam, ez nem feltétlenül csak az előadóknak köszönhető. Egy Park koncert mindig más, mindig különleges élmény; elkezdtem megfogalmazni a saját szempontjaimat, hogy miért is van ez így.
- Amíg a koncert napirendre kerül, a Park lassan körbeölel: a látványvilág különleges, a show betyáros. Egy másképp fűtött ritmuskolosszeum ez, ahol minden fellépő megtisztelve érzi magát. Ezt az előadók posztolják is, büszkélkednek vele: az eladott jegyekkel, azzal, hogy ki milyen gyorsan töltötte be a bulihelyszínt, az évi Parkos koncert milyenségével és mennyiségével, majd az eseményt követő meghajlós posztokkal. Mire odaérsz, tíz társasággal beszélsz arról, hogy hová tartasz, miközben a fülhallgatóból a rádiójuk szól. A közösségi média tele van a helyszínnel, de ez nem csak a marketing. A Parkról könyvet írnak, a Parkba céges eseményeket szerveznek, a Park által felvetett kérdésekről szakdolgozatot írnak. Nagy a hype.
- Az elsőből következik a második: az éppen játszó zenekar mindig odateszi magát. Nagy a közönség, nagy a lehetőség, nagy a bevétel, így természetesen nagy a teher. Parkos koncert azért nem sül el rosszul, mert az utóbbi 12 évben presztízzsé vált jelen lenni ezen a színpadon. Itt beégni nagyon kínos ügy, nagy bulit csinálni mennybemenetel; ezt jól tudják az előadók is.
- A körítés. Annyi mindent csinálhatsz a koncerteken kívül! Ha megéheztél vagy innivalóra vágysz, több opció közül is válogathatsz; az éppen fellépő előadó márkáját, merch-ét is megtalálod a standok között. Elkényeztetheted magad, habzsolhatod az élményt, ha erre vágysz! De nézzük a lehető legrosszabb forgatókönyvet. Tegyük fel, ez nem a Te napod: leülhetsz a dombon, beszélgethetsz, arrébb vonulhatsz, hiszen így is részesülsz ugyanabban a zenei élményben, mintha az első sorban tombolnál. Mert így is kint hagyhatod a valóságot.
Ezek kavarogtak bennem, amikor a Bohemian-Parno koncertre igyekeztem. Elhatároztam: most megfigyelem, hogy is működnek a kolosszeum energiái; minek köszönhető a sikere.
Az előzenekar a legendás PASO volt, a Bohémok és a Parnoék 8-tól zendítettek rá, a látogatók balkán diszkóval kísérhették le az aznapi ska-balkán-cigány estet. Villanásszerű volt az egész élmény. Ahelyett, hogy pontos diagnózist tudtam volna felállítani, táncoltam, lüktettem, énekeltem, szájtátva vágytam pogóba, csodálkozva néztem a látványvilágot, a különbözőképp kivetített képeket-logókat. Hát ilyen volt a Park koncert: grandiózus, mint mindig. És amiről a fellépők tehettek: őszinte és családias ezen az óriási színpadon; olykor már-már enyhén túlzásba vitt sztorizgatással, haverkodással, egymás heccelésével, színpadi néptánccal. Két bennfentes dologról is értesültünk. A zenekar csodatorkú énekesnője, Szirota Jennifer babát vár – bár ezt nem akarta elhinteni, a haverkodás szaladt túl -, illetve hogy egy másik műfajban is látható lesz a zenekar: Arénakoncerten a Papp Lászlóban, amelyet 2025. január 18-án tartanak majd.
Fáradtan, de feldobva tartottam hazafelé a koncert után. Csüggedtség és boldogság volt bennem egyszerre, hiszen bár válaszok nélkül maradtam, csodálatosan éreztem magam aznap este. Nem tudtam megfogalmazni, hogy miben rejlik a Park mágiája, és miért felelős a fellépő. Ez talán nem véletlen. A Park egy külön világnak tűnik, melyet együtt teremt a hely szelleme és a mindenkori főszereplők. A remélt válaszokat elengedve megyek vissza szeptember végén egy újabb koncertre.
