Borítókép: Robert Frank Hunter
Miért ilyen furák az álmaink?
Egyes tudományos vélekedések szerint a „mentális hulladék” kiürítése és az emlék-, valamint érzelemfeldolgozás miatt van szükség álmodásra, míg más nézetek szerint az agy a látás feldolgozásért felelős részének védelme érdekében produkál álmokat.
Mindenesetre ezek többnyire a REM fázis (rapid-eye-movement) alatt történnek. Ilyenkor az agyunk nagy része aktív, különösen a látókéreg, hiszen az ember nagymértékben támaszkodik a vizualitására. Így minden érzelem és gondolat álomképek formájában csapódik le bennünk. Ami azonban csaknem kimarad az agy éjszakai csapatmunkájából, az a homloklebeny. Ez az agy azon része, amely többek között a racionális gondolkodásért felelős, így ennek inaktivitása miatt hisszük el olyan készségesen álmodás közben, hogy a legfurcsább helyzetek is valóságosak lehetnek.
A legtöbb esetben tehát nem érzékeljük, hogy épp alszunk, és csupán ébredés után ismerjük fel, milyen abszurd dolgokat produkált az agyunk. Ha azonban képesek vagyunk irányítani az álmainkat, felismerhetjük, hogy azok nem a valóságban történnek, és kedvünk szerint alakíthatjuk még a legkülönösebb helyzeteket is.
Jobb, mint egy videójáték
Ha láttad az Eredet (2010) című filmet, biztosan találkoztál már a tudatos álmodás fogalmával. Bár a valóságban nem járja az építészmérnökök campusát egy DiCaprio fizimiskájával rendelkező figura, hogy aztán maroknyi csapatával gondolatokat ültessen be multimilliomosok agyába, a jelenség nagyon is létező.
A tudatos álmodás (angolul lucid dream, azaz tiszta álom) során tulajdonképpen felismerjük alvás közben, hogy valójában egy álomban vagyunk. Ez lehet egy spontán felismerés, amire reggelre talán már nem is emlékszünk, vagy akár kitartó gyakorlás eredménye is, a lényeg, hogy az álmodás tényének felismerésével akár még irányítani is képesek lehetünk azt. Saját belső világot alkothatunk, ahol bárkik lehetünk, bárhová eljuthatunk és bármit csinálhatunk. Ehhez persze nem kevés képzelőerőre – és olykor valós tapasztalatokra – van szükségünk, de persze nem a hitelesség fog igazán ütős álomélményeket adni. Egyszerűen csak élvezni kell.
Amikor önmagunk terapeutái vagyunk
A tudatos álmodás nemcsak azért lehet izgalmas, mert alvás közben a legőrültebb kalandokban vehetünk részt, hanem a benne rejlő terápiás lehetőségek miatt is. Az ELTE Alváslaborjának két kutatója, Bogdány Tamás és Simor Péter szerint a tudatos álmodás segíthet megérteni a rémálmok természetét, ahogy az álmatlanság kezeléséhez is hozzájárulhat.
Szintén kiemelkedő a benne rejlő terápiás lehetőség, hiszen álmodás közben lehetőségünk van védett környezetben szembenézni traumatikus vagy stresszes helyzetekkel. Adhatunk bizonyos történteknek más kimenetelt, megküzdhetünk a félelmeinkkel vagy akár arra a felismerésre is eljuthatunk, hogy a szorongásunk csak a fejünkben létezik. A tudatos álmodás lehetővé teszi, hogy átvegyük vagy épp visszavegyük az irányítást bizonyos szituációk fölött.
Ideje odafigyelni a megfelelő alvásminőségre
A tudatos álmodás nagyon izgalmas és szórakoztató lehet, ugyanakkor a mentális és fizikai egészségünkre gyakorolt pozitív hozadékai miatt különösen hasznos lehet elsajátítani.
A pozitív álomélmények a megfelelő alvásminőséggel kezdődnek. Ez azt jelenti, hogy ehhez érdemes odafigyelni az ideális alváskörülményekre, ezek megteremtése pedig komolyan hozzájárulhat a fizikai egészségünkhöz: az elégséges és jó minőségű alvás javítja a koncentrációs készségünket, a figyelmet, a döntéshozatalt és a memóriát, sőt a hangulatunkra is hatással lehet.
A megfelelő alváskörülmények kialakításához természetesen azt is fontos végiggondolni, hogy mit csinálunk lefekvés előtt. A telefon, a tévé és az egyéb elektronikai eszközök képernyői által kibocsátott kékfény bizonyítottan éberré tesz, ezzel hátráltatva az elalvásunkat, de megemlíthetnénk még akár a szoba hőmérsékletét, hogy mit és mennyit eszünk-iszunk lefekvés előtt, vagy akár azt, hogy mikorra húzzuk fel az ébresztőórát. Viszont ennél is fontosabb, hogy megtaláld a saját rutinodat. Mindenkinek más válik be, és bár nagyszerűen hangzik a meditálás és a forró fürdő gondolata lefekvés előtt, a legfontosabb megtalálni azt a módszert, amit reálisan beépíthetünk a mindennapjainkba.
Tréning ébren, gyakorlás alvás közben
Természetesen rengeteg különböző technika létezik arra, hogy az agyunkat tudatos álmodásra tréningezzük, ám a mindennapokban leginkább reálisan alkalmazható módszerek az ismétléseken alapulnak. Bár a jelenség eléréséhez fontos a kitartás és a türelem, a következetesség a kulcsgondolat: ha rendszeresen megismételsz az ébren töltött óráidban bizonyos cselekvéseket, gyakorlatokat, akkor azok egy idő után álmodban is megjelennek majd.
Ilyen például a valóságellenőrzés: minél többször – például napi tízszer – kérdezd meg magadtól, hogy „Ez a valóság?”, közben pedig gondold végig az egész napodat, az ébredéstől kezdve addig a pillanatig, amiben éppen benne vagy. Kezdetben könnyű megfeledkezni erről, ám kis idő elteltével ez a fél-egy perces gyakorlat könnyen a mindennapjaink részévé válhat.
Szintén klasszikus módszer például a kezeink vizsgálata. Ez azt jelenti, hogy napi néhány alkalommal nézz rá mindkét tenyeredre, forgasd meg a kezeidet és számold meg az ujjaidat! Az álomképeink folyamatosan mozgásban vannak, így hiába kezdjük el céltudatosan megszámolni az ujjainkat, nagy rá a valószínűség, hogy nem csak tízet fogunk találni.
A tenyérforgatásnak hasonló szerepe van, mint például egy felirat vagy egy analóg óra leolvasásának: ha pontosan tudjuk, hogy néznek ki ezek az egyszerű cselekvések a valóságban, például hogyan telik az idő vagy akár hogyan lehet megfogni egy szilárd tárgyat, a folyamatosan mozgásban lévő álmokban könnyebben kiszúrhatjuk, ha valami nem stimmel. Érdemes azonban azt megjegyezni, hogy a szemünk egy pontra fixálása megállíthatja a gyors szemmozgásos (REM) fázist, ezzel felébresztve saját magunkat.
Ezen kívül pedig azt sem szabad alábecsülni, ha egyszerűen elhatározzuk, hogy tudatosan fogunk álmodni. Ehhez kapcsolódik a Dr. Stephen LaBerge pszichofiziológus által megalkotott MILD-technika is. Ennek első lépése, hogy ébredés után visszaemlékszünk az álmunkra, és végiggondoljuk, hogy mi volt benne a valóságtól eltérő (például repülés, lélegzés a víz alatt vagy bármilyen furcsaság). Ha épp nincs lehetőség visszaaludni, a legkönnyebben álomnapló vezetésével emlékezhetünk vissza az álmainkra. Azokat a jeleket is beazonosíthatjuk ezzel a módszerrel, amelyek egyértelműen lebuktatták az álmot a maguk furcsaságával.
Miközben ezekkel a gondolatokkal visszaalszunk vagy legközelebb ágyba bújunk, nem egyszerűen mondogatjuk, hanem tudatosítjuk is magunkban a gondolatot, hogy a legközelebbi álmodás során emlékezni akarunk arra, hogy álmodunk. Ezzel a mantrával álomba szenderülve az agyunk előbb-utóbb felismeri, hogy épp alszunk, kinyitva előttünk végtelen lehetőség kapuját, aminek csupán a saját képzeletünk szabhat határt.
Ha tehát elsajátítanád a tudatos álmodást, gyakorolj mindennap, és ne feledd: a saját fejedben te vagy a kapitány – így hát csak ragadd meg a kormánykereket, és hajózz ki az álmok tengerére!
