Borítókép: Kultúra.hu
Petri viharos élete
A költő számos verse utal rá, hogy életútja valóban nem nevezhető kifejezetten gyermekbarát tartalomnak, hiszen csapongó züllöttség jellemzi szinte minden téren, mondhatni egyike “morálisan szürke” költőinknek. Az első tényező, ami talán elriasztja az irodalomtanárokat Petri bálványozásától, az a hosszan tartó alkoholizmusa. Gyakran emlegetik őt a budapesti éjszakák hírhedt alakjaként, mivel számos kocsmának volt gyakori vendége. Ami mégis különössé, említésre méltóvá teszi ezt az életvitelt, az, hogy a költő sosem idealizálta problémás szokásait, verseiben nyersen, valóságosan kirajzolódnak kicsapongásai, egy folyamatosan alkoholmámorban úszó ember összezavarodottsága. Hol kiábrándultság, hol az éjszaka vége jelentette remény jellemzi műveit.
Költői pályafutása sem volt zökkenőmentes, hiszen 1975-től publikálási tilalom alá került politikai szerepvállalása miatt, mivel fontos figurája volt a demokratikus ellenzéknek, számos verse pedig nyíltan rendszerellenes. Így alkotásai szamizdatban – a kommunista rendszer alatt betiltott írók illegálisan kiadott lapjaiban – jelentek meg.
Végül meg kell említenünk szerelmi életét is, bár szerelmi költészetére még visszatérünk. Életében háromszor nősült, versei alapján mégis két jelentős személyről beszélhetünk, a verseiben Mayaként említett harmadik feleségéről, valamint Pap Máriáról. Művei alapján kapcsolatai nem mondhatók idillinek, a társadalom rosszallása és a költő kicsapongása miatt sokkal realisztikusabb, modern bizonytalansággal teli szerelmi viszonyok képei rajzolódnak ki.
Mindezt egybevetve viszont még mindig nem indokolt a költő mellőzése az irodalomoktatásból, hiszen számos ünnepelt írónak hasonlóan megkérdőjelezhető életútja volt, említhetnénk itt akár Ady viharos szerelmeit, vagy a francia szimbolista költők ismerten önpusztító életvitelét.
Formabontó költői nyelve
Talán elfogadhatóbb indok az alaptanterv felépítésére, hogy Petri verseiben sem próbálta szépíteni problémás tapasztalatait, a korábban megszokott idealizált, úgymond “nyomdaképes” költői nyelvet elvetette, helyette hétköznapiság, helyenként trágárság jellemzi költészetét.
Mind a nyelvezetet, mind témáit tekintve közönségességgel lehetne leírni, hiszen olvashatunk általános emberundorról, még gyakrabban pedig éjszakai kalandjairól, ezesetben pedig nem kíméli meg az olvasót a naturálisan ábrázolt részletektől sem.
Ennek fényében természetesen számos verse alkalmatlanná válik gyerekek számára, emellett nem is szeretnénk érvelni.
Mégis, a gimnáziumi tananyagnak elengedhetetlen része kellene hogy legyen, hiszen gondoljunk csak bele, az ékesszóló, pátoszoktól terhelt távoli irodalom után hasznos lenne, ha a gimnazisták találkoznának egy olyan költővel, aki közvetlen, valóságos hangon ír releváns és evilági témákról.
Az irodalom elsősorban az ember önkifejezése, ugyanakkor másik célja az emberek közötti kapcsolódás, megértés, ezt pedig nagyban megkönnyítené, ha a költőt nem egy eszményi lírikusnak, hanem maguk közül valónak láthatnák a tanulók, a versek pedig nem csak nehezen értelmezhető, emelkedett szövegek lennének, hanem alapvető, hétköznapi témák megfogalmazása egy emberközeli, “létező” nyelven.
Ez egy idősebb diákot nemhogy nem borzasztana el (hiszen, tetszik vagy sem, káromkodást már mindenki hallott életében), de valószínűleg közelebb hozná az irodalmat azokhoz is, akik esetleg nem olyan nyitottak rá – bár ez az ellenérzés sokszor magából az oktatásból ered: hogyan is érdeklődhetnénk olyan iránt, amihez nem tudunk kapcsolódni.
Egy új lírai hang
Amint már említettem, Petri György költészete sok szempontból formabontó, mesterien ötvözi a hagyományra való utalásokat nyers hétköznapisággal. Főképp szerelmi líráját kell itt kiemelnünk, többek között A szerelmi költészet nehézségeiről című verséből érthetjük meg, miért is fontos alakja és szerves része az irodalmi hagyománynak Petri.
A klasszikus témákat és toposzokat a költő nem elhagyja, csak újszerű módon építi be verseibe. A posztmodern egyik sajátossága az a felismerés, miszerint nem lehet újat alkotni, régi elemekből kell építkezni, ugyanakkor a szétesett világban képtelenség, és nem is igény valami teljeset és tökéleteset létrehozni, Petri pedig épp ezt a kettősséget fogalmazza meg versében – bár előfordulnak a hagyományra tett utalások, korábbi nagy költőktől átvett stílusjegyek, a téma végső soron az, mennyivel nehezebb dolga van egy költőnek a modern, kicsit sem eszményi világban, ahol még a szerelem sem lehet egyszerű verstéma, könnyen mérhető, biztos dolog, hisz ezt is beszőtte a kor bizonytalansága, távoli idill helyett emberi, mindennapi dolog lett, akár a költészet.
Ezzel a nézettel, az archaikus és köznapi nyelv ötvözésével a költő megelőzte korát, épp ezért időtállók a versei, remek példa a posztmodern sokszínűségére, hiszen klasszikus formát ugyan általában nem követ, mégis gyakran szükség van egy irodalmi alapműveltségre, hogy megérthessük – ez pedig a taníthatóság szempontjából ideális.
A költői lét felfogása
Végül meg kell még említenünk Petri György viszonyulását magához a költői szerephez.
Irodalmi tanulmányai során mindenki számos ars poeticával találkozhatott már, szóljanak ezek akár értékőrzésről, akár épp arról, hogy a költőnek nem feladata kutatni a költészetet, mivel ő annak teremtője.
Ezt a József Attilától ismert nézetet fogalmazza át, radikalizálja:
Petri Vagyok, mit érdekelne versében, ahol nem csak költőnek vallja magát, egyenesen kijelenti, hogy mikor nem ír verset, akkor ő nem is létezik. Hiszen a költői lét pillanatnyi állapot, Petri pedig teljes személyével azonosul ezzel az állapottal, csakis versei által létezik.
Ez fontos kijelentés, párhuzamba hozható József Attila Ars Poeticájával, mert aki a “mindenséggel méri magát” ebben az értelemben csak saját, szubjektív mindenségével teheti ezt, ez pedig mi más lenne, mint a versei?
Másrészt utalás ez magára az irodalmi kánonra, ahol minden személy írásai által marad fent. Tagadhatatlan, hogy az az igazi, nagy költő, aki már életében is csak költészete által érezte magát létezőnek, eggyé vált azzal.
Végső soron tehát beláthatjuk, Petrit kihagyni a tanított irodalmi kánonból hatalmas hiba lehet, mind versei közelsége és egyedisége, mind költői létének jelentősége miatt. Reméljük, sikerült bizonyítanunk, hogy sem a köznapi témák, sem a vulgáris nyelvezet nem vesz el a költészet értékéből, sőt!
