Én személy szerint önmagamat egy zenei “mindenevőnek” titulálnám, azonban számomra is akadtak meglepetések a Youtube és a Spotify mélyén böngészgetve. Kellemes dallamokra leltem, melyeket sosem hallottam még azelőtt, emellett találkoztam egészen őrült és megfoghatatlan művekkel egyaránt. Bizony, erre mondják manapság, hogy “Ízlések és pofonok”, elvégre mindenkinek egyéni mind az ízlése, mind az érdeklődési köre.
Mindezek alapján felmerül a kérdés: Mi rejtőzhet a zenebarlang legmélyén?
A K-pop különleges és színes világa:
A koreai pop – ismertebb nevén K-pop – egy új feltörekvő zenei stílus és irányzat. Az élet minden területére kiterjed, legyen szó divatról, szépségápolásról vagy életmódbeli tanácsokról, Korea az első helyen áll. Ma már nem csak az interneten görgetve találkozunk a megújult trendekkel, hanem az utcán sétálva is tapasztalhatjuk a jelenséget. Épp ebből következtethető, hogy a K-pop mára már egy hatalmas szubkultúrát hozott létre, amelyben a legnagyobb tábort a zene szerelmesei töltik ki. Mindegy, melyik ikonikus nevet említjük – mint a Blackpink, a BTS, a Twice, az ATEEZ vagy a Stray Kids -, mindannyian több száz stadiont töltenek meg több ezer rajongóval nap, mint nap.
Ahogy minden zenei irányzatra jellemző, itt is számos műfajból választhatnak a rajongók – a rap, a pop, a rock és a hagyományos dallamok is ugyanúgy fellelhetők a széles repertoárban. Ha kicsit közelebbről vizsgáljuk, jellemző az ötletes, színes képi világ, a pörgős tánc és a gyönyörű előadói vizuál. A K-pop műfaja egy egészen különleges világ, aminek értékét a rajongók szeretete is erősíti, globális sikerét pedig mi sem bizonyítja jobban, mint a rengeteg Billboard-győzelem, amellyel a műfaj megalapozta méltó helyét a toplistákon. Természetesen mindenkinek meg kell találnia ezen belül is a maga kedvelt műfaját, hogy jobban tudjon azonosulni a zenével.
A japán rock rejtett titkai:
Eddig a nem igazán ismert műfajok közé tartozott, azonban nagy meglepetésre a mai napokban is hatalmas stadionok telnek meg a rajongóknak köszönhetően. De honnan ered ez a rendkívül szokatlan műfaj? – Ha J-rockról beszélünk nem hunyhatunk szemet a Visual Kei jelensége felett. Az 1980-as évek végén egy mozgalom kelt életre a japán underground zenei irányzatának legmélyén. Az időszakot ekkor még olyan zenekarok jellemezték, mint az X Japan, vagy a Dead End. A mozgalom lényege mindvégig az volt, hogy a látvány – az extravagáns sminkek, frizurák és jelmezek – egyenrangú szerepet kapjon a zenei elemek mellett. Mindezek után Taiyo Sawada, zenei újságíró jegyezte meg először a japán színtér zenei sokszínűségét. A rock motívumok leginkább a hangszerek által jelennek meg, a látványvilág van, hogy sötétebb, elvontabb, de egyben léteznek színesebb formációk is. Bár a Visual Kei előadók bármilyen zenei műfajból származhatnak, eredetileg a glam rock, heavy metal, punk rock és gótikus rock által inspirált zenekaroktól származnak. Személyes kedvencként emelném ki például a Clowd, a Disreign és a The GazettE nevű zenekart.
Elsőre nem biztos, hogy realizáljuk, de sokunk számára az első találkozást a J-Rockkal az úgynevezett anime sorozatok nyitó- és záró dalai (OP/ED) jelentették. A manga és anime kultúra talán az ország egyik legfontosabb alapköve, ami mára világhírű figyelmet vonzott magához. Ismertebb példaként hozhatnám a Naruto, a Tokyo Ghoul, a Death Note, a Chansaw Man vagy az Attack on Titan főcímdalát is. Ez a kiemelkedő kulturális jelenség hatalmas ugródeszka a zenekaroknak a nemzetközi hírnév felé. Japánban emellett rendkívül erős a női rock és rap színtere. Mindezek során gyakran párosítanak össze látszólag össze nem illő dolgokat: Ilyen zenekar például a Babymetal is, akik zenéjükkel megteremtették a „Kawaii Metal” műfaját. A rap képviselőjeként személy szerint Chanmina-t kiáltanám ki, ugyanis tökéletesen ötvözi a női energia, az egyediség és a zenei stílusok elemeit.
Mi is valójában az Indie?
Ha megpróbálnánk meghatározni az Indie műfaját, valószínűleg a teljes őrület határát feszegetnénk. Ma már nem csak egy zenei műfajt képvisel, hanem egy teljes esztétikai kép is fűződik hozzá. Az elnevezés az angol “independent”, vagyis “független” kifejezésből ered, ami egyáltalán nem véletlen. Részben a rockzenétől való elszakadást fejezi ki, részben pedig a stílus zenei szabadságát. Magába foglalja a rockzene, az underground és az alternatív rock stíluselemeit is, azonban a hangsúly inkább a művészi kiteljesülésen, a kísérletezésen van. Az indie zene kulturális eredete az 1980-as évekbeli Egyesült Királysághoz köthető.
Akkoriban ugyanis Angliában a Britpop egy elég meghatározó stílusként volt jelen. Szorosan mellette nőtték ki magukat az alternatív rockkal próbálkozó indie együttesek, mint a The Smiths.Mára már számos előadó csatlakozott az úttörők sorához, akik sok-sok ember lázadó fiatalkorát határozták meg: a Nirvana, az Arctic Monkeys, az Oasis vagy a Radiohead és még sorolhatnám. Az indie műfaja a magyar zenében is felkeltette az érdeklődést, aminek hála a ’90-es évek második felében a HS7 és az Amber Smiths is átvette a stílust. Mellettük feltűntek még olyan, kisebb jelentőséggel bíró együttesek is, mint a Stig Roar Husbyés a Puzzle, de ezek a zenekarok sajnos nem tudtak gyökeret ereszteni a hazai indie színterén.
A Folk-rock és a Folk-pop ötvözete:
Talán az egyik legérdekesebb műfajnak tartom mindközül, ugyanis itt találkozik a múlt (azaz a népzenei gyökerek és az akusztikus hangszerek) és a jelen (a modern ritmusok és az elektromos erősítés). Ezzel az ötvözettel egy új, különleges stílust és zenei értéket hozott létre. A folk-rock a 60-as évek közepén vált igazán meghatározóvá, amikor olyan úttörők, mint Bob Dylan, elektromos gitárokkal és rockos ritmusokkal dúsítottáki a népzenei alapú történetmesélést. Ez a stílus jellemzően a társadalmi üzenetekre, a többszólamú énekre és a tiszta, csilingelő gitárhangzásra épít.
Az igazi áttörést egyetlen csodálatos dalhoz társítjuk:“The House of the Rising Sun”. A The Animals nagysikerű népdalának feldolgozása ezernyi lehetőséget nyitott meg a műfaj világában. Őket követte a The Beatles az “I’m a Loser” és a “You’ve Got to Hide Your Love Away” című dalaival, melyek nagy befolyást gyakoroltak a folk rockra. Zeneileg a műfajt a tiszta énekhangok harmóniája és a viszonylag “tiszta” (effektektől és torzításoktól mentes) gitárjáték jellemzi az elektromos hangszerelésben.
A folk-pop megjelenésével a műfaj lágyabb, kifejezetten rádióbarát irányt vett, amelyben a hangsúly az érzelmes szövegvilágra és a könnyen énekelhető, fülbemászó dallamokra helyeződött át. Ebben a stílusban a hangszerelés alapját gyakran az akusztikus gitár a zongora, vagy az egzotikusabb hangszerek adják. Népszerűsége ma már átterjedt a mainstream médiára is: a közösségi platformok új kapukat nyitottak az előadók előtt, lehetővé téve, hogy a modern folk-pop dalok pillanatok alatt globális közönséghez jussanak el. Erre pedig ki lenne jobb példa Alexia Evellyn-nél, a tűzvörös hajú brazil lánynál, aki különleges hangjával és egyedi szemléletével meghódította az internetet. A Tiktok-ról már egészen a YouTube-ig vándorolt, ahol saját csatornát is indított, illetve koncertezni is jár szerte a világban.
Természetesen a stílus világszerte elterjedt, létrehozva ezzel legkülönlegesebb ékköveket: Magyarországot tekintve a műfaj különösen mély gyökerekkel rendelkezik, utat adva így olyan úttörő formációknak, mint az Illés vagy a Fonográf. Ma már Takács Dorina (Дeva) a legkiemelkedőbb képviselője a műfajnak, akinek zenéje a magyar népzene és az elektronikus dallamok tökéletes, természetfeletti fúzióját képezi, egy új világba kalauzolva minket minden egyes másodpercben. Norvég származású “kolléganője”, Aurora a magyar erdők és mezők hangulata helyett a skandináv fjordok világát idézi fel nekünk. Bár alapvetően elektronikus alapokkal dolgozik, zenéjében gyakran hallani a természet hangjait. Dalszövegeiben a Földünk nem csupán díszlet, hanem élőlény: a folyók és az állatok iránti tisztelet, valamint a környezetvédelem központi témát képeznek műveiben. Aurora és Дeva hangja is védjegynek számít: egyszerre törékeny, tündérszerű (vagyis falzett) mégis váratlanul erőteljes. Jellemző rájuk a többszólamú vokálhasználat, amivel egyfajta „hangkatedrálist” építenek fel maguk köré.
A mai világ rétegzenéje:
A mai fiatal generációk zenehallgatási szokásai gyökerestől felforgatták a hagyományos műfaji kereteket, utat nyitva egy sokszínű és töredezett zenei világnézetnek. Ebben az új világban a merev stíluskategóriákat felváltották a pillanatnyi hangulatokra és vizuális esztétikákra épülő mikroműfajok. Az algoritmusok, mint a Spotify, vagy a TikTok már nem műfajok, hanem „vibe”-ok alapján ajánlanak zenét. Léteznek lejátszási listák a „hajnali 3-as szorongáshoz”, a „főgonosz energiához” (main character energy) vagy a tanuláshoz. A zene ma már eszközzé vált az érzelmek szabályozására, így a rétegzenék gyakran egy-egy nagyon specifikus érzelmi állapotot szolgálnak ki.
Ide tartozik a Phonk és a Drift Phonk is. Ez a műfaj leginkább az általános iskolás fiúk és a középiskolás konditerembe járó fiatalok körében hódít. Jellemzője a torzított basszus és a sötét esztétika. Mellette a leghíresebb zenei ág az újhullámos magyar Trap és Hip-hop műfaja. Az általános felsősöktől a középiskolásokig minden korosztály hallgatja. A szövegek gyakran a budapesti életről, bulikról vagy éppen a pesszimista érzelmekről szólnak. Ismertebb képviselője Azahriah, a Pogány Induló, Beton.Hofi és Krúbi.
Hogy miért hallgatják őket annyian? Mert magyarul van, hitelesnek érzik a szövegeket, és a koncertek is külön közösségi élményt adnak számukra.
