Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de én lassan évek óta kerülgetem a használt ruháimat. Mondjuk nem is nevezném használtnak, mivel alig hordtam őket, egy-kettőn még a címke is ott lifegett, én pedig azzal méltattam magam, egy nap tetszeni fognak végre. Nem így lett. Vákuum zsákba tettem őket, vagy dobozoltam, az ágy alá raktam, majd a padlásra pateroltam. Ez egy pár évig működött: mikor újra elővettem, pár darab kincset ért, míg a többi továbbra is a szekrény aljában kallódott. Aztán mikor végre elhatároztam magam, hogy adományboltba vigyem, jött a Covid és nem fogadták el a ruhákat. Ment minden a zsákba, majd ismét a padlásra.
Aztán nem egészen két hete éppen Instagram oldalakat nézegettem, és megláttam a Swappis oldalát. Ruhaforgó. Milyen jó név – gondoltam, és már olvastam is a jó hírt: végre új otthonra lelnek a ruháim. Őszinte leszek, sajnáltam őket. Azt akartam, hogy valaki büszkén hordja őket, örüljön nekik, ráadásul pazarlásnak tartottam, hogy még a házból sem jutnak ki ezek a darabok.
Összeszedtem 15 jó állapotban lévő szezonális ruhámat, és indultam is a XIII. kerületbe. Nyitásra estem be, és a halk “Jó napot!”-om elveszett a sorok között, de aztán az eladó széles mosollyal köszöntött. Meglepett, milyen nagy a hely, és a ruhatenger, ami körbeölelt, ahogy beléptem. Puhaság – ez volt az első szó, ami eszembe jutott.
A sok anyag, a színek, a minták, az anyagok forgataga szinte szédítően hatott. Mintha egy másik világba csöppentem volna, ahol minden mesél: az összes cipő megmutatja, hol járt, a farmerek tökéletesen felveszik a tested formáját, az ékszerek zümmögnek a füledbe, hogy milyen jól állnak majd rajtad. Máris otthon éreztem magam, és legszívesebben meghallgattam volna minden darab történetét, beszélgetni szerettem volna az előző tulajdonosukkal.
“Hoztam ruhát. 15 darabot” – mondtam büszkén, és az eladó hálásan mosolygott, amiért betartottam a limitet. Minden alkalomra ennyi holmit szabad hozni, mondta. Tisztán várják őket. Izgultam picit, mikor felmérte a ruhák állapotát, pedig tudtam, hogy a nagyját még csak fel sem próbáltam. Vajon látja rajtuk az évek unalmát?
A bolt mechanikája egyszerű: hozhatsz is, vehetsz is.
A leadott ruhákért pontok járnak, amelyeket le lehet vásárolni a boltban. Ezzel taggá válsz, egy tudatos közösség részese leszel. Akár egyből felhasználhatod a pontokat, de később is visszatérhetsz, mert sosem járnak le. Örök életűek, mint a ruhák. A Swappis rendszerének működéséről bővebben itt olvashattok.
Mikor elmondja, mennyit érnek a ruháim, elkerekedik a szemem – ez jó sok pénz. “Nézz körül nyugodtan” – mondja, de én nem merek, mert mennem kell tovább, és félek, elvesznék a sok lehetőségben. Ekkor jöttem rá, hogy ez nem csak egy olyan bolt, ahova beszalad az ember. Beszippantja ez a nem is olyan kicsiny világ.
Míg ott vagyok, sokan jönnek be – izgatottan keresnek, közben van, aki elbeszélget az eladóval – ismerős arcok, nem először járnak már itt. Vegyes a korosztály: mikor megkérdezem, kik jönnek általában, a válasz az, hogy főleg a 30 év körüliek, de sok a nyitott fiatal is, akik idővel be-betérnek. Tetszik ez a sokszínűség.
“Van, aki az utcáról sétál be, sokan online találnak meg bennünket.” – mesél a hölgy – “Viszont szájról-szájra is terjed, sok a törzsvendég, akik ajánlják az üzletet.” Mosolygok magamban, mert én is tag lettem, és én is mesélni fogok erről a helyről.
“Inkább hozzák a ruhákat, mint viszik.” – folytatja, én pedig hirtelen aggódni kezdek a sok gazdátlan ruha sorsa miatt. Később megtudom, hogy pár hónapon belül a legtöbb új tulajdonosra lel, azonban azok, amik mégsem kelnek el, újrahasznosításra, vagy adományként születnek újjá. Boldog leszek, hogy megismertem ezt a helyet.
Sietnem kell tovább, de örülök, hogy ezzel kezdtem a napot, mert magammal vittem a kellemes érzést, hogy tudom, ide újra vissza fogok jönni.
Üzlet címe: 1137 Budapest, Kresz Géza u. 12.
Nyitvatartás: Hétfő-Péntek 10:00-18:00, Szombat 10:00-14:00, Vasárnap: ZÁRVA
