A magyar csapat nehéz helyzettel nézett szembe, ugyanis a Hollandia elleni szoros vereség és Portugália még szorosabb legyőzése után az izlandi válogatottat fogadta a hosszas huzavona után MVM Dome nevet kapó arénában. Bár a tavalyi világbajnokságról Izland könnyedén kiesett, tegnap két győzelemmel a zsebükben érkezhettek az Üllői útra. A magyar csapatnak három góllal kellett volna legyőznie az északiakat ahhoz, hogy bebiztosítsák a továbbjutást. A válogatott sorsa a saját kezében volt.
Mi is történt a meccsen?
A végletekig kiélezett találkozón a magyar csapat 30-31-es vereséget szenvedett. A mérkőzés kapcsán mind a játékosok, mind a média elővette a bírók szerepét, ennél azonban sokkal szembetűnőbb volt a magyar szélsőjáték hiánya, a kapusok rossz formája (bár Mikler és Székely is védett hetest), valamint a kulcsmozzanatokban elkövetett hibák. Védekezéskor nem tudtunk mit kezdeni az Elisson-Magnusson párossal, akik együttesen 17 gólig jutottak. A legeredményesebb magyar játékos, Bánhidi Bence 6 gólt ért el, Máthé Dominik pedig csak 4 gólt szerzett 10 lövésből (köztük egy kihagyott büntetővel).
A mérkőzésen a hivatalos statisztikák szerint teltház volt, a stadionban az izlandi szurkolók három jól elkülöníthető helyen ültek, itt-ott lehetett látni narancssárga mezes hollandokat is, de az aréna túlnyomó többségét a piros-fehér-zöldbe öltözött szurkolók foglalták el. A ki- és bejutás gyors és gördülékeny volt, a ruhatáraknál és a büfében sem volt kibírhatatlan várakozási idő, emellett az épület számos pontján voltak segítők, akik útbaigazították az eltévedt drukkereket. Sem a komplexumra, sem a lebonyolításra nem tudnék panaszt tenni.
Jó hangulat, nagyobb nyomás?
A hangulat nagyon jó volt, a kapu mögött ülők vezette magyar tábor az egész mérkőzésen buzdította a csapatot, őrizve a továbbjutás reményét. A játékosok és a szövetségi kapitány is hangsúlyozták, hogy mekkora élmény volt hazai pályán szerepelni egy Európa-bajnokságon, bár az ezáltal okozott nyomást eltérően értékelték a játékosok. A mérkőzés után viszont egy igen kellemetlen eseménnyel kellett szembesülnünk. Amikor az izlandiak közül választották a mérkőzés legjobbját, majd a győztes csapat megtapsolta szurkolóit, akkor az aréna jelentős része fütyült. Ezzel szemben, mikor a magyar csapat felsorakozott és a közönséggel együtt elénekelte a himnuszt, az izlandiak állva hallgatták, majd tapsoltak. Bár játékban nem emelkedtek magasan fölénk, szurkolói kultúra terén lenne mit tanulnunk az északiaktól.
